Egyen, akár tányért is, mielőtt boltba megy!

Ehető tányérok és jól lakott vásárlók is szolgálhatják a hulladékhegyekkel és -szigetekkel terhelt Föld védelmét. A túlfogyasztás egyik ellenszerét egy budapesti bisztróban lehet alkalmazni.

A globális felmelegedés korát éljük, a légkör melegszik, 2016 átlaghőmérséklete mintegy 15 Celsius fok volt, amely majdnem egy fokkal magasabb a 20. századi átlagnál. A tavalyi a legmelegebb év volt 1880 óta. Sőt, a légkör szén-dioxid-szintje is rekordot döntött: 1958 óta tavaly volt a legmagasabb.

A riasztó adatokért és a meglepő időjárási jelenségekért nem csak a széndioxid kibocsátás, az autóforgalom, vagy a népességrobbanás a felelős. A probléma számos emberi tevékenység együttes eredménye. Épp ezért a leghétköznapibb, apró döntéseink is befolyásolhatják a jövőnket.

A tányér is számít

Környezetvédelmi megfontolásokból is, az egyik budapesti bisztróban ehető tányérban szolgálják fel az ételeket. Keve Zsuzsa tulajdonos elmondta, a rendhagyó tárgy búzakorpa és víz keveréke, semmilyen kötőanyagot nem használnak hozzá, és komposztálhatók is.

A gyártása során magasnyomáson préselik, a belső felülete pedig pár másodperces hőkezelést kap. Ezt teszi lehetővé, hogy akár 2-3 órán keresztül felpuhulás nélkül, forró levest, főzeléket, bármit lehessen benne tartani.

Csökkenti a lábnyomunkat

Zöld szempontból azért fontos az újítás, mert nem csak az általunk elfogyasztott víz és energia, hanem bizonyos megtermelt anyagok, vagyis a szemét is növeli az úgynevezett ökológiai lábnyomunkat.  Ez a mennyiség azt mutatja, hogy életvitelünknek mekkora a területigénye, mennyire terheljük a természeti környezetet.

Az ökológiai lábnyom ma fejenként 2,7 hektárt tesz ki a világon, ami 1 hektárral meghaladja a rendelkezésre álló hasznos földterületet.

Ösztönzőek voltak a fesztiválok szeméthegyei

Keve Zsuzsa elmondta, ökotudatosan működtetett bisztrójuk megvalósításán, és az újfajta tányéron annak kapcsán kezdtek gondolkodni, hogy a fesztiválok után, ahol a vendéglátók általában műanyag poharakat, tányérokat használnak, sokszor iszonyatos mennyiségű szemét marad.

Az alternatívát mutató bisztróban tehát igyekeznek minél kevesebb hulladékot termelni, de ez nehezebb, mint elsőre gondolták. Az üzlet mérete miatt csak konyhakész termékeket használnak, ezért sajnos némi kommunális szemét náluk is termelődik, de ez nem több mint ami egy nejlonszatyorban elfér.

Háromszor hetven

Az ehető tányér mellett, az elviteles poharaik anyagára is odafigyeltek, amelyek a cukornád feldolgozásakor megmaradó rostokból készülnek, a belsejükön pedig növényizsír-bevonat van. Utóbbi teszi lehetővé, hogy a forró folyadékot is megtartsák. A különleges poharak könnyen lebomlanak, káros anyag nem marad utánuk, így kímélik a természetet. Mindez különösen fontos egy vendéglátóhely esetében, mert az ott megtermelt hulladék jelentős része a feleslegessé vált csomagolóanyagokból áll.

Az ökotudatos bisztró üzemeltetésekor nem csak a hulladék mennyiségének csökkentése a cél. Munkájukat meghatározza a „háromszor hetven” nevű alapelv is. E szerint az alapanyagaik legalább hetven százalékát biotermelőtől szerzik be, hetven kilométernél messzebbről lehetőleg nem rendelnek, valamint azt is célul tűzték, hogy hetven százalékában magyar termelők áruit használják fel.

Az egyik kivétel a kávé, amely nem érkezhet hetven kilométeren belülről, de bio minősítésű, vagyis sokkal kisebb ökológiai lábnyomot hagy a termesztése, mint a másfajta módon előállított italalapanyagoké.

Azzal is baj van, ami a tányéron marad

Nem csak a nagy mennyiségben kukába kerülő csomagolóanyagok, hanem az ugyanoda kidobott élelmiszermaradékok is komoly környezetterheléssel járnak. A világszerte növekvő ételpazarlással ugyanis nemcsak a drága élelmiszert, hanem egyebek mellett sok energiát és értékes ivóvizet is szemétbe hajítunk.

Csak az Európai Unióban az évente mintegy 88 millió tonna élelmiszerhulladékból a legtöbb nem a vendéglátószektorban, hanem a háztartásokban keletkezik – mintegy 47 millió tonna.

Magyarországon évente megközelítőleg 1,8 millió tonna élelmiszer kerül kukába, vagyis minden magyar állampolgár évente negyven-ötven kiló élelmiszerhulladékot termel – mondta Kasza Gyula, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) programvezetője. Ez azonban, bár soknak hangzik, a mindennapokban az átlagember számára szinte észrevehetetlen mennyiség Nem úgy a környezeti terhelések hatásait vizsgáló szakemberek számára, miután az élelmiszertermelés a globális vízfogyasztás csaknem hetven százalékát viszi el.

Éhes ember jobban pazarol

Kérdés, hogy mit tehetünk a pazarlás ellen? A válasz egyszerű: éljünk, döntsünk tudatosabban. Kasza Gyula szerint tehát el kell jutni annak felismeréséig, hogy az élelmiszerpazarlás komoly probléma, amelynek mi is részesei vagyunk, és ami ellen mi is tehetünk a saját háztartásunkban.

A szólásmondás szerint az éhség jó szakács, de nem csak az, hanem a vásárlói viselkedésünket is nagyban befolyásolja. A Nébih munkatársa felhívta a figyelmet, hogy az, aki üres gyomorral megy vásárolni, gyakran a máskor szokásosnál több féle élelmiszert vesz, és mindenből nagyobb mennyiséget, mint egyébként.

A legjobb tanács tehát, ami adható, az a bevásárló lista, hogy ne essünk túlzásba, ne vigyünk haza felesleges élelmiszert. Nagyon fontos a megvett áru tárolása is, hogy ne romoljon meg, vagyis ne legyen belőle biztosan szemét. Hasznos elv lehet, hogy amit először behelyeztem a hűtőszekrénybe, azt vegyem ki először, és persze vásárlás előtt azt is meg kell nézni, meddig fogyasztható az adott élelmiszer – hangsúlyozta.

Van olyan lejárt élelmiszer, amit nem kell kidobni

Kasza Gyula megjegyezte, a fogyaszthatósági idő nem azonos a minőség megőrzési idővel. Utóbbiak a jelzett határidő után is fogyaszthatók lehetnek, bár mint a meghatározás is mutatja, gyengébb minőségben. Ha valaki a spájzában, hűtőjében rátalál egy ilyen tartós élelmiszerre – konzerv, száraz tészta, fagyasztott étel – annak érdemes adni még egy esélyt. Ezek akár évekkel később is ehetők.

Ugyanez azonban nem mondható el a fogyaszthatósági időn túli, lejárt élelmiszerekről, amelyeknél már mikrobiológiai kockázatok merülhetnek fel – hangsúlyozta a Nébih munkatársa.

Magyarországon egyebek mellett a Magyar Élelmiszerbank Egyesület gyűjti a feleslegessé vált, de még biztonsággal fogyasztható élelmiszereket, ezzel segítve a rászorulókat és csökkentve a környezeti terhelést.