Mexikó - a barátságok, az esti vacsorák és a nevetések országa

A csaladhalo.hu sorozatában világ körüli, “anyai” utazásra invitál. Minden részben egy új országba látogatnak, ahol egy-egy édesanya szemszögéből lehet megismerkedni az adott nemzet szülői szokásaival, lehetőségeivel.

A sorozat ötödik részében Mexikóba látogatnak az amerikai Naomi Smith otthonába, aki Mexikóvárosban él férjével és három gyermekével: a tízéves Malachi-val, a hétéves Josu-val és az ötéves Selma-val. “A város egy régebbi részében élünk, ami nagyon európai hangulatú. Mexikót a mexikóiak teszik számomra szerethetővé. Egyszerűen belelépnek az életünkbe, a mindennapjainkba és meghívnak az ő miliőjükbe, ismeretlenül is. Ilyet nem tapasztaltam Spanyolországban, ahol először megismered a másikat, utána hívod csak el magadhoz. Mexikó azonban a barátságok, az esti vacsorák és a nevetések országa.”

Fotó: csalad.hu

Fotó: csalad.hu

A higiéniáról: “Amikor a gyermekeim elkezdték az iskolát, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a tanárok, az iskolai vezetés igencsak beleszól a család tisztálkodási szokásaiba. Gyakran kaptunk kis üzeneteket, hogy legyenek tisztább a gyermekeink haja és ne csak vízzel, de hajzselével legyen elkészítve a frizurájuk!”

A történelem-szeretetükről: “A gyerekeim egy helyi mexikói iskolába járnak és minden hónapjuk egy-egy történelmi esemény köré szerveződik. Kicsik-nagyok népviseletbe öltöznek vagy forradalmárnak, lelkesen énekelnek, táncolnak, verseket szavalnak és színielőadásokat rendeznek. Egy barátnőmnek panaszkodtam, hogy a fiamat nem érdekli más, csak a történelem, és hogy találjon így magának munkát. Mire csodálkozva válaszolta, hogy Mexikóban a történészek a legsikeresebbek és a kormány nagyban támogatja a munkájukat.”

Gyümölcsökről, zöldségekről: “Bár Mexikóban a gyerekek elég sok édességet nassolhatnak, szerencsére gyakrabban esznek gyümölcsöt és zöldséget, például répa-, uborkanyalókát, egy kis tálka papaya, mango vagy ananász-finomságot. Az utcai árusok is előszeretettel várakoznak az iskolák előtt. Ahogy kijönnek a tanulók, a friss gyümölcsre szórnak egy kis lime-ot és chili-t és már ehetik is.”

A vöröshajúságról: “Amikor megérkeztünk Mexikóba, gyakran mentem a gyerekek mögött és figyeltem, ahogy a járókelők megbámulják őket, sőt ugrálva-lelkendezve sikítanak a látványukon. Ez folyamatosan megismétlődött és mikor megkérdeztem egy helyi barátunkat, kiderült, hogy ha egy mexikói meglát egy vörös hajú embert, megcsípik egymást és kívánnak valamit.”

A mosásról: “Szinte akárhova mész Mexikóvárosban, mindenhol azt látod, hogy a lakások, házak tetején ruhák száradnak. Színek, ruhatípusok vagy lepedőnagyságok szerint elrendezve. Sokszor az az érzésem, hogy egy pillanat alatt megismerhető egy-egy mexikói család csakis az alapján, hogy milyen módon teregetnek. Mi is kint szárítjuk a ruháinkat és minden alkalommal sírhatnékom van, ahogy cammogok fel a lépcsőn, aztán amikor felérek és elém tárul a csodálatos panoráma, azokat sajnálom, akiknek nincs lehetőségük ilyen helyen teregetni. A gyerekeim gyakran könyörögnek, hadd jöhessenek ők is fel velem, ilyenkor egy igazi vidám családi programot szerveződik: táncolnak, játszanak, amíg én elrendezem a ruhákat.”

Az üdvözlésről: “A mexikói anyukák arra tanítják a gyermekeiket, hogy a felnőtteknek mindig puszit adjanak, ha köszönnek és mindegy, hogy hány évesek: 2 vagy 12 vagy 22. Az udvarias köszönés itt mindig egy puszival zárul. Néha nagyokat nevetek, hogy a vad játszótéri játszás után egy kedves csókkal köszönnek el a gyerekeim a barátaiktól. Nagyon örülök, hogy ez a mindennapjaink része.”