Utoljára randevúzik a Titánnal a Cassini űrszonda

A NASA űrszondája a hétvégén utolsó közeli elrepülését hajtja végre a Szaturnusz Titán holdjánál.

A randevú a kutatóknak is utolsó lehetőség, hogy megfigyeléseket végezzenek a hold északi pólusa közelében terpeszkedő, folyékony szénhidrogént felvonultató tavakról és tengerekről, valamint a Cassini nagy teljesítményű radarjával áttekintsenek a homályon, és részletes felvételeket készítsenek a hold felszínéről.

A legközelebbi pontot a tervek szerint április 22-én, magyar idő szerint reggel nyolc óra környékén éri el a szonda. A randevú során 979 kilométerre közelíti meg a Titán felszínét, óránkénti 21 ezer kilométeres sebességgel.

A találkozó egyben kiindulópontja is missziója Nagy finálé névre keresztelt, utolsó szakaszának. Ennek égisze alatt 22 elrepülést végez majd a bolygó és gyűrűi között, végezetül szeptember 15-én a Szaturnusz atmoszférájában vet véget “életének”.

Az április 22-i randevú alatt a Titán gravitációja meghajlítja a Cassininek a Szaturnusz körüli pályáját, némileg zsugorítva azt, ezáltal ahelyett, hogy éppen csak a gyűrűkön kívül haladna el, utolsó merülései a gyűrűkön belüli térségbe viszik.

Koncepciórajz a Cassiniről a Titánnál. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

Koncepciórajz a Cassiniről a Titánnál. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

Az elrepülés a szonda 127. célzott randevúja a Titánnal. Az ilyen “találkák” során rakétahajtóművét vagy manőverező rakétáit veti be, hogy pontosan célnak tartson.

Radarkészüléke változásokat keres majd a metántavakban és –tengerekben, valamint első és utolsó alkalommal kísérli meg tanulmányozni a kisebb tavak mélységét és összetételét.

Ezenkívül a műszer utoljára keresi a Titán „varázsszigetét” is: a hold egyik tavában fellelhető rejtélyes képződmény formája több elrepülés alatt is megváltozott.

A kutatók abban reménykednek, újabb adatokat gyűjthetnek be, amelyekkel megállapíthatják, hogy a képződményt hullámok, buborékok, sodródó hordalék vagy valami teljesen más alkotja-e.