Megfejtették a csupasz földikutya titkát

"Növény üzemmódra" kapcsolva képes túlélni az oxigénszegény környezetet a csupasz földikutya - derített fényt egy nemzetközi kutatócsoport a Kelet-Afrikában honos rágcsáló titkára, amelynek megfejtése segíthet az oxigénhiánnyal járó állapotok, úgy mint a szívroham és az agyi-érkatasztrófa kezelésének fejlesztésében.

“És ez csupán egyike a csupasz földikutya lenyűgöző tulajdonságainak, egy olyan hidegvérű emlősnek, amely évtizedekkel tovább él, mint a többi rágcsáló, ritkán lesz rákos és a fájdalom egy csomó típusa ismeretlen számára” – mondta Thomas Park, az Illinois-i Egyetem professzora, aki német és dél-afrikai kollégáival közösen írta meg a Science amerikai tudományos folyóiratban közölt tanulmányt.

Az emberek, a laboratóriumi egerek és minden egyéb ismert emlős esetében, amikor az agysejtek nem jutnak elég oxigénhez, elfogy az energiájuk és haldoklásnak indulnak. A csupasz földikutya (Heterocephalus glaber) agysejtjei azonban fruktózt kezdenek el égetni, ennek révén oxigén jelenléte nélkül termelnek energiát oly módon, ami csak a növényekre jellemző.

A vizsgálat során a kutatók oxigénszegény környezetnek tették ki laboratóriumban a csupasz földikutyákat, és megfigyelték, hogy nagy mennyiségű fruktózt juttattak véráramukba. A fruktózt olyan molekuláris pumpák juttatják el agysejtjeikhez, amelyek minden más emlősnél csupán a bél sejtjein találhatóak meg.

Csupasz földikutya. (Fotó: AFP)

Csupasz földikutya. (Fotó: AFP)

“A csupasz földikutya egyszerűen újrarendezi anyagcseréjének bizonyos építőkockáit, hogy toleránssá tegye azt az oxigénszegény környezettel szemben” – húzta alá Park, aki 18 éve tanulmányozza a különös rágcsálót.

Oxigénmentes környezetben az egerek 20 másodpercen belül elpusztultak a laboratóriumi vizsgálatok során, míg a csupasz földikutyák akár 18 percig is kibírták mindenfajta hosszú távú károsodás nélkül, oxigénszegény környezetet pedig – amely percek alatt végezne egy emberrel – legkevesebb öt órán át túléltek.

Oxigénszegény környezetben a tetszhalál állapotába kerülnek, ám amint ismét oxigénhez jutnak, azonnal mozgásba lendülnek, mintha mi sem történt volna. A kutatók szerint az állatok szokatlan anyagcseréje a lakhelyükként szolgáló, oxigénben szegény, sűrűn lakott, föld alatti odúkhoz való alkalmazkodás eredménye.

A szakemberek megállapították továbbá, hogy a csupasz földikutyák a tüdőödémával – folyadék felgyülemlése a tüdő légcserére szolgáló üregeiben – szemben is védettek.