Védtelennek tűnnek a szalamandrák a pusztító kórral szemben

A foltos szalamandrát halálos gombafertőzés tizedeli, és egy friss kutatás még inkább pesszimista képet fest jövőjéről.

Egy belgiumi, mára teljesen kihalt populáció kétéves vizsgálata felfedte, hogy a kétéltűek nem tudnak immunitásra szert tenni a fertőzéssel szemben. A helyzetet súlyosbítja, hogy a gomba olyan szívós spórákat is elő tud állítani, amelyek hónapokig elvannak víz nélkül, rátapadnak a madarak lábára, és elég gyorsan elterjednek a kontinensen. Emellett két másik, a betegségre rezisztens kétéltű a hordozó szerepét töltheti be.

A Batrachochytrium salamandrivorans (Bsal) chytrid gomba, az a fajta, mely nedves környezetben érzi jól magát, és általában elhalt szerves anyagokkal táplálkozik. Megfertőzi és felemészti a szalamandrák bőrét, foltosodást, apátiát, étvágytalanságot, végezetül halált okoz.

Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) a Sátormegi-patak mellett Salgótarján Somoskő településrésze közelében 2017. április 11-én. MTI Fotó: Komka Péter

Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) a Sátormegi-patak mellett Salgótarján Somoskő településrésze közelében 2017. április 11-én. (MTI Fotó: Komka Péter)

Az utóbbi néhány évtizedben egy vele rokon gombfaj, a B. dendrobatidis (Bd) súlyos csapásokat mér a kétéltűállományokra világszerte, különösen az amerikai kontinenseken, Ausztráliában, Spanyolországban és Portugáliában. A békák és varangyok bő 200 faját hiszik kihaltnak miatta.

A Bsalt 2013-ban azonosították hollandiai védett területeken, miután a foltos szalamandrák fekélyes sebek miatt pusztulni kezdtek. Az akár 35 centiméteresre is megnövő foltos szalamandrák (Salamandra salamandra) 40 évig is élhetnek, rovarokra és más apró állatokra vadásznak az erdei patakokban. Világos, sárga foltjaik figyelmeztetik a ragadozókat az általuk termelt méregre. A holland menedékben a populációs állomány 99,9 százalékkal zuhant. A kutatók szerint a gomba Ázsiából importált szalamandrákkal és gőtékkel jutott Európába, a kór azóta megtalálható Belgiumban és Németországban, mind a foltos szalamandráknál, mind az alpesi gőtéknél.

Miután 2014 áprilisában Belgiumban kiszúrták a Bsal jelenlétét, An Martel, a Genti Egyetem kutatója havonta felkereste a populációt. A szalamandrák mintegy 90 százaléka hat hónapon belül elhullott, két év elteltével egy sem maradt. A terepi vizsgálatok feltárták, hogy a kifejlett állatok nagyobb valószínűséggel fertőződtek meg, ami logikus abból a szempontból, hogy szorosabb kapcsolatban állnak egymással például a párosodásért való küzdelemben, mint a fiatalok. A felnőttek halála viszont azt is magával hozza, hogy a populáció valószínűleg sosem regenerálódik.

Alpesi gőte. (Fotó: AFP)

Alpesi gőte. (Fotó: AFP)

A laboratóriumi vizsgálatokban egyetlen beteg állatnál sem rögzítettek immunválaszt, ami azt sugallja, lehetetlen lesz oltóanyag kifejlesztése – írja a kutatócsapat a Nature folyóiratban.

A csapat abban is reménykedett, hogy a gomba idővel kevéssé fertőzővé lesz, ahogyan az gyakran megesik, amikor egy kórokozó olyan gazdatestet fertőz meg, amelynél nincs immunválasz. Azonban erre sem került sor. Amikor a belgiumi erdőben talált utolsó foltos szalamandrákból kinyert gombaspórákat egészséges egyedek hátára csepegtették laboratóriumi körülmények között, azok ugyanolyan végzetesnek bizonyultak, mint a járvány kitörésekor begyűjtöttek. Martel szavai szerint egyetlen spóra halálra ítéli az állatot, ha kapcsolatba kerül vele.

A friss vizsgálatnak egyéb rossz hírei is vannak. A kutatók tudatában voltak, hogy a Bsal apró ostorral (flagellum) ellátott spórákat hoz létre, amelyekkel azok a kétéltűek felé hajthatják magukat. Ha a spórák kiszáradnak, elpusztulnak. Máskülönben általában napokig életben maradnak, mielőtt megeszi őket egy állati egysejtű (protozoa). Martel csoportja azonban felfedezte, hogy a Bsal egy másfajta spórát is előállít, amely sokkal szívósabbnak tűnik, és ritkán esik a protozoák áldozatául.

Úgy hiszi, ezáltal lehetetlenség kiirtani a gombát a környezetből. Szavai szerint a spórák több mint két hónapig életben maradnak egy tavacskában. Egy másik kísérlet arról tanúskodott, hogy a talaj 48 órával azt követően is fertőző marad, hogy áthaladt rajta egy beteg szalamandra. Külön laboratóriumi tesztek során a spórák hozzátapadtak egy lúd lábához, jelezvén, hosszabb távolságokat megtehetnek madarakkal.

Közönséges dajkabéka. (Fotó: AFP)

Közönséges dajkabéka. (Fotó: AFP)

A csapat arra is fényt derített, hogy a foltos szalamandrákkal ugyanazon élőhelyen osztozó két faj a betegség valószínű hordozója. A közönséges dajkabéka (Alytes obstetricans) megfertőződhet a gombával, és heteken át szórhatja szét a spórákat, de maga nem betegszik meg. A gomba nagyobb dózisban elpusztítja az alpesi gőtét (Ichthyosaura alpestris), kisebbekben viszont néhány hónapra fertőzővé teszi, de nem öli meg őket.

A korábbi fertőzéses tesztek eredményei alapján Európában a legtöbb szalamandrafaj valószínűleg védtelen a Bsallal szemben. A foltos szalamandra élőhelye szinte az egész kontinenst felöleli, a kutatók ezért attól félnek, a kór veszélyeztetett fajokat is megtámadhat. Ha pedig kicsi állományokról van szó, könnyen ki is irthatja őket.

Laboratóriumban lehetséges a kétéltűek kezelése. A meleget elviselőknél – mint amilyen a foltos szalamandra – tíz nap 25 fokon elpusztítja a gombát. Más fajokat kétfajta gyógyszer kombinációjával lehet gyógyítani. Ezen túlmenően viszont nincsen gyakorlati megoldás, amelyet a természetben bevethetnének, különösen akkor, ha a környezet gombaspórákkal fertőzött.

A kutatók szerint jelenleg az egyetlen remény a betegség terjedésének lassítására a kétéltűek importálásának beszüntetése.