Mit nézzünk? Filmbemutatók a héten: 1945, Tűnj el! és Desierto

Ezen a csütörtökön igazán nem panaszkodhatunk: Török Ferenc új filmje, egy amerikai és egy mexikói-francia thriller is bemutatkozik a filmvásznon.

Ritka az a pillanat, amikor egyszerre három, heti premier is ajánlható, köztük pedig egy új magyar film is – bár szerencsére ez utóbbit egyre gyakrabban tehetjük.

No1.
Mától látható Török Ferenc 1945 című filmje. 
A II. világháború után járunk, 1945 augusztusában, annak is egyetlen napján. Vonat fut be a vidéki állomásra, két fekete ruhás, fekete kalapos idegen száll le, ládákat hoznak. Az állomásfőnök azt firtatja, visznek-e valamit a férfiak a faluból vagy csak hoztak, mire az egyikük azt válaszolja, csupán kozmetikumokat. Kölnit, szappant, ilyesféle dolgokat. A ládák szekérre kerülnek, ám a két férfi nem száll föl, gyalog követik a titokzatos ládákat.

1945_film-660x438

Az egyre idegesebb állomásfőnök kerékpárra pattan, úgy viszi a hírt a faluba: két zsidó tart feléjük, nem tudni mit akarnak, de talán azok küldték őket, akiket onnan elvittek. Talán azért, hogy most visszavegyék azt, amit elvett tőlük a falu, amit a jegyző kiutalt a falusiaknak. Kinek mit: magának és családjának a drogériát, másnak egy házat, a harmadiknak bútorokat, evőeszközöket, antik dolgokat.

A jegyző és családja nagy napra készül éppen: nősül a fiúk, délután ülnék a lakodalmat. Az asszonyok a lányos háznál sütnek-főznek, a férfiak a mezőn aratnak, dologidő van, az aratás nem várhat. A hír azonban nagyon gyorsan terjed. Ahogy a két idegen közeledik a falu felé, úgy nő a feszültség és a félelem. Egyre fojtogatóbb a légkör, a pálinka már nem oltja a szomjat, nem gyógyír a lelkifurdalásra. Mert az ottaniak közül majd mindenkinek az van, bár igaz, jólesően mondhatják, papírjuk van arról, hogy ők nem loptak, de kapták a jegyzőtől a zsidók vagyonát.

A férfiak azonban egyre közelebb járnak a faluhoz, a törvényszerűen bekövetkező tragédia már ott lebeg a forróságban. Percről percre változik minden, hogy végül kiderüljön, mit is akar ez a két ember.

Jelenetfotó Török Ferenc 1945 című filmjéből.

Jelenetfotó Török Ferenc 1945 című filmjéből.

Az 1945 című film Szántó T. Gábor novellájának filmes feldolgozása. A balladisztikus, kezdetben lassú folyású, a vásznon fekete-fehérben megelevenedő dráma csupa olyan kérdést feszeget, amely a kollektív bűntudat számlájára írhatóan, sokáig nem volt beszédtéma. Török Ferenc most ezt választotta témájául, s amit lehetett, megtett azért, hogy remek film szülessen. Erős színészgárdát választott, a helyi kiskirály szerepében Rudolf Péter brillírozik, Szirtes Ági, Szarvas József, Nagy-Kálózy Eszter, Tasnádi Bence, Szabó Kimmel Tamás, Sztarenki Dóra, Angelus Iván és Nagy Marcell tűnik fel a főbb szerepekben. A gyönyörű képekért Ragályi Elemér operatőr, a tökéletes látványért Rajk László felelt, a film zeneszerzője pedig Szemző Tibor. A Berlini filmfesztivál közönségdíjas filmje minden bizonnyal itthon is megtalálja közönségét – az értő szemeket és a nyitott lelkeket.

No2.
Desierto – Az ördög országútja 

Az ördög országútjaként azt a sivatagos részt emlegetik, amely terület az Egyesült Államok és Mexikó határában húzódik – az újvilág földjén. Kietlen, szikkadt föld és homoktenger, aztán hegyek, sziklák, kaktuszos rengetegek váltják egymást. És őrült hőség, árnyékban, ami ott alig akad, van vagy 45 fok. A tűző napon embercsempészek teherautója araszol még mexikói területen, a határ felé. A kocsi azonban lerobban, esély sincs arra, hogy a csapatnyi bevándorló ezzel jusson át az Államokba. Ha nem akarnak visszafordulni, egyetlen út van számukra: gyalog folytathatják útjukat az álmaik felé.

Gael García Bernal és Alondra Hidalgo Az ördög országútja című filmben.

Gael García Bernal és Alondra Hidalgo

Úgy tűnik, célt érnek, amikor egy önjelölt “határvadász”, amolyan átlagos, Vietnamon edződött leharcolt amerikai férfi, hazája védelmében egyenként lövi ki a már menekülő bevándorlókat. A fedezéket egyáltalán nem nyújtó terep szinte óriási céltábla, rajta valós figurákkal. A férfi hidegvérrel mészárolja le őket, s ha a puska már kevésnek bizonyul, hát rájuk uszítja harci kutyáját. A tizenfős csapatból mindössze ketten maradnak, egy lány és egy fiú. Kíméletlen harc kezdődik, futás az életükért.

A minimalista-dokumentarista thriller az első perctől kezdve feszültséggel teli, s ez így is marad, szinte a film utolsó percéig. Úgy odaszögez minket a székbe Gael García Bernal (akiről most nehéz elhinni, de a Levelek Júliának című romantikus film egyik főszereplője volt) a hihetetlenül tenyérbe mászó képű Jeffrey Dean Morgan, hogy néha levegőt venni  is elfelejtünk. De a film végén sem oldódhat a feszültség, mert a megoldás sem hoz igazi katarzist, csupán látszólagos kilátást egy jobb életre.

No3.
Tűnj el!

Egy műfajilag ugyancsak thrillerként (bár talán a misztikus, horroroskodó thriller jobban illene ide) jegyzett, egyáltalán nem kispályás történet kel életre Jordan Peele Tűnj el! című mozijában, ami Amerikában már az első héten kimagasló, 33 millió dolláros nyitó hétvégét produkált. Hogy mi vonzza az amerikaiakat egy nem feltétlenül átlagos mozira, szinte megmagyarázhatatlan, főként akkor, ha hozzátesszük, amit Peele saját filmjéről nyilatkozott.

“A Tűnj el! szándékosan provokálja a közönséget, így jóval több, mint egy egyszerű szórakoztató mozi. Ez a film elég sok mindenről szól. Azt boncolgatja, Amerika hogyan kezeli az etnikai problémákat, és azt állítja, hogy a rasszizmus démon; amerikai szörnyszülött. Arról is szól a történet, hogy az emberek hajlamosak szemet hunyni borzalmas dolgok felett, és vonogatják a vállukat, hogy semmi közük hozzá.”

Tűnj el! - Jelenetkép

Tűnj el! – ismerkedik a család

A történet szerint egy fiatal pár, Chris és Rose elérkezettnek látja az időt arra, hogy kapcsolatukat vállalják a szülők előtt is. Rose szüleihez utaznak, ami  azért tölti el némi aggodalommal Christ, mert a szülők még csak nem is sejtik, hogy lányuk barátja fekete bőrű. Hiába állítja Rose, édesapja felvilágosult idegsebész, és ha tehetné harmadszorra is Obamára szavazna, édesanyja szabad gondolkodású pszichiáter, Christ nem sikerül meggyőzni. De akit a legkevésbé sem tud mindez meghatni, az Chris reptéri rendőr barátja, a végletesen egyszerű és bumfordi Rod. Ő az, aki annyi hülyeséget képes összehordani a fehér nők fekete férfiakat szexrabszolgájukká tesznek típusú történeteivel, hogy egyáltalán nem csoda, ha Chris minduntalan rávágja a telefont.

Rose szüleinek vidéki, a világtól elzárt birtoka békés képet mutat, a szülők helyesnek tűnnek, csupán a ház alkalmazottai egy fekete bőrű kertész és egy ugyancsak fekete bőrű, álmodozó tekintetű házvezetőnő tűnik furcsának. Aztán persze idővel kiderül, hogy a pszichiáter édesanya erőszakosan alkalmazott hipnózissal szoktatja le lánya barátját a dohányzásról, hogy a szokásos kerti partira érkező barátok alaposan megnézik maguknak a fekete fiút – szinte mustrálják -, s hogy Rose testvére részegen és józanul is rasszista. Chris egyre rosszabbul érzi magát, már menekülne a birtokról – ám a család ezt nem hagyja. Ekkor szabadul el az addig csak sejtetett, homályban hagyott totális pokol, amelynek végén magunk sem hisszük el, hogy kinek lesz igaza…
A kellemes rettegés garantált ezen a mozin, és azért akadnak viszonylag szórakoztató pillanatai is, ami egy thriller esetében becsülendő dolog.