Vulkánkitörések tizedelték meg az ókori antarktiszi pingvineket

Friss eredmények szerint az Antarktisz egyik legnagyobb szamárpingvin-kolóniáját az utóbbi 7000 évben többször is megtizedelték vulkánkitörések.

A Brit Antarktiszi Felmérés (BAS) szakemberei vezette nemzetközi kutatócsapat ókori pingvinguanót tanulmányozott, és feltárta, hogy a kolónia többször is a kihalás szélére sodródott a szomszédos Deception-sziget vulkánjából érkezett hamueső miatt.

Az üledékekben fellelt algamaradványok kora alapján a pingvinek 6700 éve telepedtek meg a szigeten, amint a régióról elvonult a jég. Ez körülbelül 1000 évvel előzi meg a félsziget meghódítását az eddig előkerült csontvázak alapján. Az állományban öt nagyobb kicsúcsosodás jelentkezett, a kitörések 5500, 4300 és 3000 évvel ezelőtt tizedelték meg őket szinte kihalásig. A Deception-sziget megközelítőleg 120 kilométerre délnyugatra található az Ardley-tól és nagyobb szomszédjától, a György király-szigettől.

Az Antarktiszi-félsziget közelében lévő Ardley-sziget jelenleg mintegy ötezer szamárpingvinpár otthona. A sziget egyik tavának üledékrétegeiből kivont pingvinguanó újfajta kémiai elemzésével a csapat feltárta a kolónia történetét.

A földdarab környékén a klímafeltételek az utóbbi bő 7000 évben általánosságban kedvezőek voltak a pingvineknek. A kutatók arra számítottak, hogy a helyi populáció egyedszámában a tengeri jég vagy a klíma változására reagálva, kisebb fluktuációk alakultak ki. A meglepő eredmények szerint viszont a közeli Deception-sziget tűzhányójának jóval nagyobb hatása volt rájuk, mint azt eredetileg a kutatók feltételezték.

Steve Roberts, a vizsgálat vezetője szavai szerint, amikor először szemügyre vették az üledékmagokat, bizonyos rétegekben intenzív volt a guanó szaga, és egyértelműen kivehetőek voltak a tűzhányóból származó hamurétegek is.

Az üledékek kémiai összetételének vizsgálatával fel tudták becsülni a populáció egyedszámát az adott időszakban, aminek alapján kiderült, hogyan érintették a pingvineket a vulkáni ébredések.

A hétezer év alatt legalább három alkalommal érte el az állomány nagysága a maihoz hasonló méreteket, de három nagyobb kitörést követően lokálisan majdnem teljesen eltűntek. Átlagosan 400-800 évbe tellett, mire ismét fenntartható állományra duzzadtak.

Claire Waluda, a BAS pingvinszakértője szerint tanulmányuk feltárja a vulkánkitörések pingvineket ért súlyos következményeit, illetve azt, mennyire nehéz egy kolóniának a teljes regeneráció.

A kitörés mérgező hamu alá temetheti a fiókákat, és míg a felnőttek el tudnak úszni, az utódok túl fiatalok hozzá, hogy életben maradjanak a fagyos vízben. Emellett a megfelelő fészkelőhelyeket is eltemetheti a hamu, amelyek aztán több száz éven át lakhatatlanná válhatnak.

Szamárpingvin (Fotó: AFP)

Szamárpingvin (Fotó: AFP)

A vizsgálathoz kifejlesztett technika segédkezet nyújt a kutatóknak a kolónia méreteiben bekövetkezett változások rekonstrukciójában, és potenciálisan előre jelezhetővé válik, más pingvinpopulációkat hogyan érinthetnek hasonló események.

Például, a Zavodovski-szigeten élő állszíjas pingvinek állományát, amelyet 2016-ban a Mt. Curry ébredése zavart meg.

A kutatók eredményeit a Nature Communications folyóirat közölte.