Újabb rejtélyek oldódhatnak meg a Seuso-kincsekkel kapcsolatban, ugyanis új régészeti feltárások indulhatnak azon a területen, ahol 1976-ban megtalálták a kincseket. A feltárásokat a témával 2011 óta foglalkozó Dénes József régész elméletére alapozzák, aki szerint a lelőhelyen még bőven akadhatnak tárgyak a föld alatt. A lelet több darabját egyébként a kormány 2014-ben vásárolta vissza 15 millió euróért, vagyis hatalmas értékek bújhatnak Polgárdi környékén.
1977-ben mutatta meg Sümegh József, mit talált korábban a Polgárdi melletti Szárhegyen. Azóta már tudjuk, hogy a felbecsülhetetlen értékű Seuso-kincsekről van szó, melyeket számos rejtély, gyilkosság és nemzetközi érdeklődés övez. Minderről azonban sokáig semmit nem lehetett tudni – meséli Dénes József régész, lelőhelyvédelmi szakember, aki úgy véli, tudja, hol találták meg pontosan a kincseket.
A lelet 1976-ban került elő, ez azonban csak utólag derült ki, a részletek mind a rendőrség, mind a régészszakma előtt csak a 90-es évek után lettek ismertek.
A több mint 260 darabos leletegyüttesből 14-et ismerünk, ebből hetet és a rézüstöt vásárolt meg a magyar állam 2014-ben mintegy 4,5 milliárd forintért. De azt, hogy a ’70-es években hogyan jutott ki a mintegy 200 kilogrammnyi ezüstkincs, máig rejtély.
Fotó: A Szent István Király Múzeum blogja
A Seuso-kincs legalább 265 tárgyból állt, ebből 187 a kanalak száma. Nagyméretű tárgy – Lelkes Ferenc (vele együtt bukkant Sümegh a kincsre) vallomása szerint – 41 darab volt. Ekkora leletanyag nemcsak a térségben, hanem a Római-birodalom területén sem került elő – hangoztatta.
Igaz, jegyezte meg, a németországi Trierben, mely késő Római Birodalom egyik fővárosa volt Augusta Terverorum néven, 1628-ban előkerült leletegyüttest tartják a „legnagyobbnak”, azt azonban nemesfémértéke miatt beolvasztották.
A Seuso-kincs eddig előkerült darabjai bizonyára megvannak valahol, csak azt nem tudjuk, hol. Valószínűleg valamelyik műkincskereskedő raktárában – mondta Dénes József.
A kincsekre bukkanó Sümegh József felakasztott holttestét 1980-ban találták meg egy kőszárhegyi pincénél. Rá két évre bízott meg egy ügyvédi irodát az angol Lord Northampton, hogy szerezze meg a Seuso-kincs 14 darabját. Az ügyvédi iroda libanoni származású iratokat mellékelt a kincsekhez, ezek azonban később hamisnak bizonyultak. Nem is akadt aukciósház, mely vállalta volna, hogy lebonyolítsa a „kincsek” adásvételét.
Aztán 2003-ban egy börtönben ülő férfi azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, együtt ásta ki a kicseket Sümegh Józseffel a Polgárdi melletti bányában, és a 40 darabos leletet eladogatták.
Fotó: A Szent István Király Múzeum blogja
A magyar állam 1193-1994-ben négy pert is indított Lord Northampton ellen tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden pert a lord nyert. A szakértők ugyanis megalapozatlannak minősítették a magyarok által bemutatott bizonyítékot. A többi közt azt, hogy az egyik tálon a Pelso, vagyis a Balaton felirat olvasható.
Dénes János mostani bejelentése, miszerint szinte 100 százalékosan tudja, hol volt pontosan a kincs lelőhelye, emiatt is fontos. Hiszen ha új tárgyak kerülnek elő a készletből, az már bizonyító erejű. Arról nem is beszélve, hogy ez minden idők legnagyobb értékű leletegyüttese lenne.
A 14 darab tárgy forgalmi értékét jelenleg 42 milliárd forintra taksálják. És még 250 tárgy van valahol – mutatott rá Dénes József, aki szerint sejtések vannak, miszerint egy zürichi bank széfjében található a többi tárgy.
Sokan kérdezik, hogy ezt bűnügyi jogsegély keretében miért nem lehet kideríteni? Azért nem, mert a bűnügyet a mai napig nem sikerült kinyomozni. Sem az elkövetőt nem ismerjük, sem az indítékot, és azt sem tudjuk, hogyan kerültek a tárgyak egy bécsi műkereskedőhöz. Egy felderítetlen bűnügyről van szó, és az sem bizonyított, hogy a műtárgyak Magyarországról kerültek elő – emelte ki.
