Hamvas Bélát építkezésekre száműzte Lukács György ármánykodása, mégis úgy írt magyarul, „mint ahogy a tenger beszél önmagával”. Életében két műve jelenhetett meg, halála után szamizdatban terjesztették, harminc éve azonban folyamatos és töretlen a Hamvas-művek kiadása. 125 éve született az egyik legeredetibb válságkutató.
Százhúsz éve, 1897. március 23-án, Eperjesen látta meg a napvilágot Hamvas Béla posztumusz Kossuth-díjas író, filozófus, esszéíró. Pozsonyban érettségizett 1914-ben, majd az első világháború kitörésekor önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett. 1916-tól az orosz fronton szolgált.
A vesztes háború, a Monarchia szétesése után apja nem volt hajlandó hűségesküt tenni a csehszlovák hatóságoknak, ezért kitelepítették őket, 1919-ben Budapestre költöztek. Hamvas a pesti egyetem bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója lett, emellett a Konzervatórium zeneelméleti előadásait látogatta, és alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is.
Hamvas Béla. Forrás: hamvasbela.com
A diploma megszerzése után, 1923-ban a Budapesti Hírlap és a Szózat című lapok újságírója lett, 1927-ben a Fővárosi Könyvtárban helyezkedett el, itt dolgozott könyvtárosként egészen 1948-ig.
Ez az időszak volt írói szempontból életének egyik legtermékenyebb időszaka. Sorra jelentek meg esszéi, tanulmányai, recenziói. 1937-ben feleségül vette a műfordító és művészettörténész Kemény Katalint.
Borzalmas veszteségek
A második világháborúban háromszor is behívták katonai szolgálatra. ’44 novemberében, amikor egységét Németországba vezényelték, megszökött, és feleségével Budapesten bujkált. A főváros ostroma alatt, 1945 januárjában Remete-hegyi lakásukat bombatalálat érte, elpusztult évtizedek óta gondosan gyűjtött könyvtára és több ezer oldal kézirata.
A háború után az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai című sorozatot szerkesztette. ’48-ban – a dogmatikus kommunista kultúrpolitikát képviselő Keszi Imre és Lukács György sorozatos támadásai után – B-listára került, állásából felfüggesztették, majd nyugdíjazták.
Budapest, 1950. november 3. Lukács György beszél az Országos Béketanács ülésén. MTI Fotó/Magyar Fotó
Földműves-igazolványt váltott ki, és sógora szentendrei kertjét művelte, 1951-től Bokodon, Inotán, majd Tiszapalkonyán az Erőműberuházó Vállalat építkezésein volt raktáros és segédmunkás – közben szanszkritül tanult, latin, görög, héber, kínai szerzőket fordított. Nem mellékesen a vállalati ünnepségeken zongoristaként szerepelt, egyik főnökét pedig még az érettségire is felkészítette.
1957 tavaszán megpróbálta visszaszerezni könyvtárosi állását, de kérését elutasították, és fizikai munkásként nyugdíjazták 1964-ben.
Hamvas Béla. Forrás: hamvasbela.com
Életének utolsó éveit Budapesten töltötte, fáradhatatlanul írta esszéit és tanulmányait. 1968. november 3-án agyvérzést kapott, s négy nappal később, november 7-én meghalt.
Elhallgatás, szamizdat, végül töretlen népszerűség
Művei nagy részének különös sors jutott. Életében csak a Láthatatlan történet című esszégyűjteménye jelent meg 1943-ban, majd 1947-ben a Kemény Katalinnal közösen írt Forradalom a művészetben című tanulmánykötet. Halála után írásai szamizdatban terjedtek, a műveit övező hivatalos hallgatás csak 1983-ban tört meg A világválság című munkájának kiadásával, majd 1985-ben napvilágot látott 1948 és 1951 között írott zseniális regénye, a Karnevál.
Palkovics Tibor filozófus, a Hamvas Béla Alapítvány elnöke (b), Szakács Gábor a Medio Kiadó ügyvezetője, kuratóriumi tag (b2), Fazekas Gábor közgazdász, kurátor (b3), Borbás László akusztikus, kurátor (j2) és Stamler Ábel moderátor (j) a Hamvas Béla (1897-1968) életművének, szellemi örökségének gondozására létrehozott Hamvas Béla Alapítvány budapesti központjának megnyitóján 2016. május 11-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Özvegyének és az író szellemi hagyatékát gondozó Dúl Antalnak köszönhetően sorra láttak napvilágot esszéi, nagyobb lélegzetű tanulmányai és regényei: 1987-ben a Silentium, a Titkos jegyzőkönyv, az Unicornis, 1988-ban a Scientia Sacra, Az öt géniusz, A bor filozófiája, 1991-ben három regénye: Szilveszter, Bizonyos tekintetben, Ugyanis, 1992-ben a Patmosz, 1994-ben a Tabula Smaragdina, 1996-ban az Extázis. Műveinek kiadása azóta is folyamatos.
A szent könyvek tudója volt
Hamvas az úgynevezett szakrális metafizika utolsó nagy egyénisége, az egyik legeredetibb nézeteket valló válságkutató volt. Gondolkodásának középpontjában mindig az Egész állt, műveiben a hagyományt, az emberiség népen, fajon, nyelven, koron túli közös és egységes szellemi tudását vizsgálta, amelyet szerinte legtisztábban a szent könyvek közvetítenek. Ezért tanulmányozta a legkülönfélébb kultúrák, vallások írásos emlékeit, a Bibliától kezdve Lao-ce és Konfuciusz művein, Buddha beszédein keresztül a tibeti Halottaskönyvig.
Életében elhallgatás, magány és értetlenség volt osztályrésze, idővel azonban több posztumusz díjjal is elismerték munkásságát: 1990-ben Kossuth-, 1996-ban Magyar Örökség, 2001-ben Magyar Művészetért díjat kapott. Szellemi örökségét több társaság is ápolja. Szőcs Géza “szellemi és erkölcsi lámpagyújtónak és ablaktisztítónak” nevezte, “aki úgy írt magyarul, mint ahogy a tenger beszél önmagával”.
