A magyar fejlesztéspolitikai nemcsak közép-európai, hanem európai összehasonlításban is megállja a helyét

Interjú Schanda Tamással, az EMMI európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkárával a humán ágazatokban történő fejlesztésekről, Brüsszelről és a bürokrácia lebontásáról.

- Államtitkár Úr, az Emberi Erőforrások Minisztériumában hány operatív programot ölel fel az uniós fejlesztéspolitikáért felelős terület 2014 és 2020 között és ezeknek mekkora a keretösszege?
- A minisztérium két operatív program végrehajtását felügyeli, az egyik a rászoruló személyek támogatása operatív program (Rászoruló Személyeket Támogató Operatív Program – RSZTOP), amelynek keretében 34 milliárd forintot biztosítunk természetbeni juttatásként a leginkább szükséget szenvedők számára. Ez azt jelenti, hogy nem konkrét pénzt adunk, hanem meleg ételt, tartós élelmiszert, tisztálkodási eszközt, valamint egyéb, a mindennapi élethez szükséges dolgokat.

- Mi a másik, ha jól tudom, a nagyobb programjuk?
- A másik pedig az Emberi Erőforrás Operatív Program (Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program – EFOP), amelynek kerete 952 milliárd forint. Ez a humán területet érintő összes ügyet összefogja, ennek keretén belül valósulnak meg az olyan egészségügyi fejlesztések, amik például a kórházi infrastruktúra-javításához kapcsolódik, idetartozik az oktatási ágazat fejlesztése, a kulturális intézmények támogatása, vagy a család- és ifjúságpolitikai fejlesztések is ebből az összegből kerülnek végrehajtásra.

- A 2014-2020-as időszakban mekkora összeget hirdettek idáig meg?
- A mai napig a humánfejlesztések tekintetében – ezek keretösszege együtt nagyjából 1000 milliárd forint – több mint 800 milliárdot hirdettünk már meg. Kormányzati célkitűzés, hogy az összes pályázati forrás idén március 31-ig elérhető legyen a kedvezményezettek számára, és még az idén döntést is szeretnénk hozni a fejlesztési források túlnyomó részről.

- Mikor fogják érezni az emberek ezeknek a pénzeknek a felhasználását? Mikor érződik egy átlag magyar település életében, hogy ezek a pénzek megérkeztek és fejlődik tőle?
- Több esetben már most is érződik, hiszen számtalan olyan fejlesztésünk van, amelynek a végrehajtása megkezdődött. Ahol csak most indultak a pályázatok, ott arra bíztatjuk a leendő kedvezményezetteket, hogy a tervezési folyamatba vonják be az ott élő állampolgárokat is, hiszen akkor lehet sikeres fejlesztéseket megvalósítani, ha az valóban a helyi igényeknek megfelelő, a helyi közösségnek a szándékait tükrözve alakítják ki és tervezik meg.

- Sok kritika érte az előző operatív programot a rendkívül bürokratikus pályázati eljárásrend miatt. Tudtak ezen egyszerűsíteni?
- Partnerséget kínálunk a pályázók számára. Éppen ezért a legfontosabb annak a változásnak a véghezvitele, amelyik egy attitűdjellegű irányváltás: a támogató nem ellenfele a kedvezményezettnek, hanem partnere. Ebben a fejlesztési ciklusban egyszerűbb eljárással kerülnek oda a fejlesztési források a kedvezményezettekhez. Mindenütt csökkentettük a bürokratikus akadályokat, leépítettük azokat a fölösleges adminisztratív terheket, amelyek a korábbi időszakban együtt jártak a fejlesztési források használatával.

- Volt önkormányzati képviselő, dolgozott háttérintézményben, helyettes államtitkárként és államtitkárként, tehát azt mondhatjuk, hogy látta ezeknek a fejlesztési folyamatoknak a teljes folyamatát. Úgy látja, hogy a 2014-2020-as időszakot tekintve, főleg azokban az ágazatokban, ahol az állam, mint a legnagyobb üzemeltető van jelen –például az oktatási, a  szociális, az egészségügyi szféra – egyszerűsödött az eljárás az intézmények számára, könnyebb uniós fejlesztési pénzhez jutni?
- Több szempontból is értelmezhető az egyszerűsítés. Egyrészt egyszerűsítettük az eljárási szabályokat, leépítettünk egy sor bürokratikus elemet. Azzal a lépéssel pedig, hogy az állam szerepe erősebb lett például a köznevelésben és az egészségügyben, együtt jár az is, hogy az állam olyan fejlesztési feladatokat is ellát, amiket korábban a helyi szereplőknek kellett megoldaniuk. Márpedig így az érintettek szempontjából, akikért valójában ezek a fejlesztések megvalósulnak – a betegek, az orvosok, a pedagógusok, a diákok, a magyar emberek szempontjából –a fejlesztések egyszerűbbé váltak, hiszen a kapcsolódó adminisztratív feladatokat az állam saját maga ellátja az apparátusán keresztül.

- Visszatérve az egészségügyre, tud már konkrét számot mondani, hogy mekkora összeget szánnak fejlesztésre az EU által társfinanszírozott forrásokból?
- Az egészségügyben nagyon komoly fejlesztéseket valósítunk meg a 2014-2020-as időszakban, közel 60 milliárd forintnyi infrastruktúrafejlesztést indítottunk eddig meg. Várhatók még ezen felül is további források, de legalább ennyire fontos, hogy nem csak kő és habarcs típusú fejlesztések valósulnak meg az egészségügyben, hanem mindezt kiegészítjük a humánerőforrás fejlesztésével, az egészségügyben dolgozók továbbképzésével, az informatikai rendszerek megerősítésével, valamint olyan fejlesztésekkel, amelyek ágazatokon átívelőek, hiszen számtalan olyan terület van, amit nem lehet csak egy-egy ágazathoz kötni. Hogy egy példát mondjak: a koragyermekkori intervenció érinti a szociális területet, az egészség-, a család- és az oktatásügyet is egyaránt. Eddig ezek a fejlesztések töredezetten, ágazati módon valósultak meg, így viszont a magyar családok jobb minőségű ellátást fognak kapni, hiszen számukra lényegtelen az a kérdés, hogy ez a szociális ellátáshoz, az egészségügyhöz vagy az oktatáshoz tartozik.

- Tudott valamit kezdeni azzal a fejlesztési kormányzat, hogy a Közép-magyarországi régió fejlesztéspolitikai szempontból mostohagyerek szerepben van, hiszen Brüsszelben úgy határozták meg, olyan fejlett ez a régió, hogy oda kevesebb pénz jut?
- Egyrészt számtalan olyan fejlesztésünk van, amelyik kihat a közép-magyarországi régióra is, hiszen országos fejlesztések esetében ott is valósulnak meg programok. Szorosan együttműködünk továbbá a Nemzetgazdasági Minisztériummal, amelynek az is a feladata, hogy a Közép-Magyarországra jutó források oly módon kerüljenek elköltésre, ami kiegészíti a konvergencia régiókban megvalósuló fejlesztéseket.

- Várható, hogy a 2014-2020-as ciklus után ilyen nagyságrendű pénz jut még Magyarországra, fejlesztési pénz címkével?
- Nem vagyok jós, az európai folyamatok jelenleg nem abba az irányba mutatnak, hogy ezek a források a továbbiakban vita és konfliktus nélkül ugyanúgy fognak nekünk járni. Az az érdekünk, nekünk itt Magyarországon és Közép-Európában, hogy bebizonyítsuk a többi tagállam számára, hogy igenis szükség van a kohéziós politika folytatására. Ezeket a forrásokat nem adományként kapjuk Európától, hanem annak kompenzálásaként, hogy megnyitottuk előttük a gazdaságunkat és egyébként elfogadjuk, hogy bizonyos gazdasági döntésekben  közös álláspontra kell helyezkednünk. Éppen azért, mert ez nem adomány, hanem jár nekünk – ez a magyar adófizetők pénze ugyanúgy, mint minden más fejlesztési forrás – azt gondolom, jogos és méltányos lenne, ha 2020 után is megvalósulnának hasonló típusú támogatások.

- A közép-európai országokkal összevetve van arról információja, hogy állunk a közép-európai országokkal összehasonlítva a forrásfelhasználásban?
- A legjobban teljesítő országok között vagyunk. Mi abban hiszünk, hogy kemény és gyors munkával komoly eredményeket lehet elérni. Ezeket a forrásokat minél hamarabb a magyar emberek rendelkezésére kell bocsátani. A számok is azt mutatják, hogy a magyar fejlesztéspolitikai nem csak közép-európai, hanem európai összehasonlításban is megállja a helyét. Olyan intézményrendszerünk és mechanizmusaink vannak, amelyek biztosítják, hogy a következő időszakban is a liga első helyein leszünk hatékonyság, eredményesség és sikeresség szempontjából is.

- Mintaprojekteket tud említeni az elmúlt évekből?
- Azt gondolom, minden projektünk mintaprojekt kell, hogy legyen. Számomra azok a fejlesztések különösen izgalmasak, amelyek közvetlenül megérintik az állampolgárokat, a magyar embereket, családokat és a magyar közösségeket. Így különösen fontosnak tartom azokat a civil szervezeteknek juttatott támogatásokat, amelyek azt szolgálják, hogy a helyi közösségek megerősödjenek. Itt a valós civil szervezetek és a valós közösségek támogatásáról van szó, olyan szervezetekről, amelyek jobbá és élhetőbbé teszik a magyar településeket, segítik a helyi közösségek megerősödését.