Menedék - kiket rejtegetett az állatkert-igazgató felesége?

A varsói állatkert igazgatójának felesége lenni mesés és romantikus állapot lehetett. Valahogy így képzeljük el a világot mi nők, ahol egy szerető férj, egy gyerek, és a többiek: a teve csikó, az oroszlán kölyök, az elefánt borjú igazi földi paradicsomban élhet együtt. Egészen a második világháború kezdetéig...

Antonina Żabińska reggele úgy indult ahogy szokott.

Nyár volt, 1939 nyara. A nap besütött a hálószobába, egyenesen a kitakarózott fia arcára tévedt, aki békés nyugalommal aludt két oroszlánkölyök mellett. Antonia megsimította kisfiát, majd magához emelte az egyik álmosan nyújtózkodó kölyköt, megcirógatta, vele együtt sétált ki a teraszra. Innen egész jól belátta azt a földi paradicsomot, amelyben ez a reggel is épp olyan gyönyörű volt, mint annak előtte mindegyik.

Már csak néhány perc volt, a nyitásig, addig, hogy az állatkert igazgatójának felesége csinos ruhájában biciklire pattanjon és kinyissa a varsói állatkert nagy kapuját. Itt köszöntötte a sorban állókat, majd végigkarikázta az egész állatkertet, hogy védenceit is lássa. Valamennyi állatot. Később csókkal köszöntötte szénát rakó férjét, lerúgta a cipőjét és mezítláb, vasvillával a kezében segített. Így teltek a napok a varsói állatkertben dr. Jan Żabiński és felesége igazgatása alatt. Egészen 1939. szeptember 1-éjig, amikor hajnali 4.45-kor megindultak a német csapatok Lengyelország ellen, majd lebombázták és elfoglalták Varsót.

Jessica Chastain a Menedék című filmben. Jelenetfotó

Így kezdődtek a reggelek  Zabinskiék lakásában

Az állatkert felszámolásában hamarosan a család jó ismerőse, egy német zoológus, Lutz Heck segít azzal, hogy a legszebb fajtákat Berlinbe viteti. Néhány nappal később már német katonai egyenruhában tűnik fel, látogatása kevésbé baráti és meg kevésbé állatbaráthoz méltó: a megmaradt állományt lelöveti, mondván úgy sem élnék túl a telet. Żabińskiéknak ki kell találniuk valamit ahhoz, hogy az állatkert ne csupán fegyverek raktározására használják a nácik: az ötlet szinte kézenfekvő.

Sertéstenyésztésbe kezdenek, Herr Heck áldásával, hiszen élelemre még a német katonáknak is szüksége volt. A moslékot pedig az addigra körbevett zsidó gettóból hozták. Jan itt találkozik először szemtől szemben azzal a rengeteg fájdalommal, barbársággal, gyűlölettel, amit nem nézhet tétlenül. Még aznap néhány fiút, és egy megerőszakolt kislányt csempész ki a gettóból. A család állatkerti otthona és az alatta található pincerendszer pedig ettől kezdve menedéke lesz a megszöktetett zsidóknak, pontosan a német katonák orra előtt.

Antonia pedig ettől kezdve nemcsak a ház asszonya, de a sérült lelkek gyógyítója is, aki egy túlélő nyuszit és színes ceruzát ad a beszélni nem akaró kislánynak, éjszakánként, amikor a németek elmennek, zongorázással segíti a sebek behegedését. Jól tudja, hogyan kell bánni a segítségre szorulókkal és azt is, miképpen kell megszelídíteni a vadakat: utóbbi tulajdonságát főképp Lutz kezelésében tudja felhasználni… A házaspár teszi a dolgát, amit a lelkiismeretük és a szívük diktál, kitéve magát a legnagyobb veszélynek.

Jessica Chastain és Johan Heldenbergh a Menedék című filmben. Jelenetfotó

Jessica Chastain és Johan Heldenbergh  Lutz Heckhez indul a támogatásért


A világ eddig nem ismerte ezt a történetet
A Menedék című film történetére Diane Miller Levin producer férje talált rá – ő adta felesége kezébe Diane Ackerman életrajzi művét (The Zookeeper’s Wife). A könyv a varsói állatkertet vezető Zabinski házaspár háborús éveit meséli el. Később ez a könyv és Antonina Żabińska háború alatt írt naplói szolgáltak segítségül a forgatókönyvírónak, hogy alapos kutatómunkára támaszkodva, széles történelmi háttérrel azt is bemutassa, hogyan küzdött Antonina és férje a lengyel ellenállás soraiban a második világháború alatt.

A film annak ellenére, hogy a producerek egy teljesen ismeretlen és lenyűgöző hatású történetre bukkantak, tíz éven át “készülődött, ennyi idő kellett, hogy Niki Caro rendező végül elkezdhesse a forgatást az elbűvölő és roppant érzékeny, kétszeres Oscar-díjra jelölt Jessica Chastainnel, a flamand  Johan Heldenberghel és a Becstelen brigantikból ismert Daniel Brühllel.

Jessica Chastain a Menedék című filmben. Jelenetfotó

Jessica Chastain a Menedék című filmben. Jelenetfotó

S hogy van-e értelme a kétezres évek elején még mindig II. világháborús filmet készíteni? A válasz mindenképpen igen, különösen akkor, ha olyan különleges helyszínen játszódó, feszültséggel teli történet elevenedik meg, mint a Menedéké. Amelyet az emberi kapcsolatok, a szolidaritás és az egymásért érzett felelősségvállalás tesz még szívbe markolóbbá, anélkül, hogy patetikusan, klisékből építkezve utazna az érzelmeinkre. Mert bár persze, az empátia a cél, mégsem direkt módon.

Antonia figurája olyan szerethető, Chastain annyi finomsággal és apró rezdüléssel képes megtölteni az eleinte szégyenlős, inkább az állatok nyelvén értő nő figuráját, hogy az utolsó nagy jelenetben történő kitörése, már a rács mögött, akár mindannyiunk válasza is lehetne. Talán itt kell megemlíteni azt is, hogy nekünk az amerikai színésznő játékához, Balsai Mónika hangja adja az igazán finom, mély érzelmekkel teli, sokszor megrendítő többletet, de épp így kiváló döntése a szinkronrendezőnek Pikali Gerda, Széles Tamás és Zöld Csaba választása.

A Menedék című filmet néhány héttel ezelőtt Varsóban mutatták be, ez volt az első európai bemutató, ezt követi a budapesti, március 30-ai premier.

Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a film után egyáltalán nem lesz közhelyes, az olyan sokszor elfeledett gondolat: ”Ez a történet az élet minden formáját ünnepli. Diane Ackerman megmutatja, hogy embereknek, állatoknak, minden élő léleknek felbecsülhetetlen értéke van” – ajánlja a filmet Diane Miller Levin, a film producere.