Több mint másfél évszázada, a magyar forradalom és szabadságharc idején is nagy volt a zenei felhozatal, egymástól rendkívül távoli műfajokban is sokáig ható darabok születtek ebben az időben.
Nem csak az irodalom és a képzőművészet, de a zene is új irányzatok, divatok szerint alakult a reformkorban. A XIX. század első felében, közepén kezdődött Erkel Ferenc jóvoltából a magyar opera története, és ekkor ért csúcsra Liszt Ferenc, a zenei romantika egyik legnagyobb hatású zeneszerzője is.
A nemesi házakban, mulatozó úri és művészi társaságokban, valamint a kávéházakban azonban nagyobb szerep jutott a korabeli “slágereknek”, az ekkoriban indult, és sokáig nagy hatású népies műdaloknak, más néven magyar nótáknak. A műfaj előadói gyakran virtuóz cigányzenészek voltak, egyik főszereplője pedig a nagyrészt Petőfi-szövegekkel dolgozó Egressy Béni zeneszerző volt.
A forradalom és szabadságharcnak saját dalai is voltak, ezek a legismertebbek a korszakból – indulók, katona- és Kossuth-nóták.
Alább az egymás mellett nőtt magyar operák és magyar nóták néhány darabjába hallgathat bele, valamint csatoltunk néhány részletet a nemzetközi hírességek legfontosabb korabeli darabjaiból is.
Egressy Béni-Petőfi Sándor:
A virágnak megtiltani nem lehet
Egressy Béni-Petőfi Sándor:
Ereszkedik le a felhő
Egressy Béni Gaal József:
Mi füstölög ott a síkon távolban
Egressy Béni-Petőfi Sándor
Juhászlegény, szegény juhászlegény
Erkel Ferenc:
Hunyadi László – Palotás tánc (1844)
Az európai forradalmak évben, 1848 februárjában mutatták be a Habsburg fennhatóság alatt álló Triesztben Giuseppe Verdi A kalóz című operáját, amelyből Medora áriáját idézzük Maria Callas előadásában.
Richard Wagner is ekkor készült el, 1848. áprilisában egyik legjelentősebb műve, a Lohengrin partitúrájával. Az opera harmadik felvonásának előjátékát csatoltuk.
A kor talán legnagyobb nemzetközi sztárelőadója a magyar zeneszerző és zongorista, a harmincas éveiben járó Liszt Ferenc volt, aki szintén aktív alkotói korszakát élte ezekben az időkben. A forradalom eseményeit kezdettől nagy szimpátiával fogadta, a szabadságharc leverése és az első miniszterelnök, Batthyány Lajos, valamint az aradi vértanúk kivégzése pedig mélyen megrázta. A komponista 1850-52 körül keletkezett Funérailles (Temetés) című zongoradarabjában kifejezetten a magyar eseményekre reagált. A végleges változat alcíme 1849 októbere, utalva az ekkor kivégzettek feletti gyászára.
Alább a darab hagyományosnak tekinthető és egyik rendhagyó előadását is megnézheti és -hallgathatja.
Egressy Béni 1849 szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői között. Itt írta a Klapka-indulót.
A legismertebb 48-as dal talán a Kossuth Lajos azt üzente. A dallam talán Balkányi Szabó Lajos nótaszerző szerzeménye, talán Egressy Bénié, és Balkányi Szabó Lajos csak a szövegíró. A Wikipédia szerint mások a Rákóczi-szabadságharc idejéből eredeztetik, sőt olyan vélemény is van, hogy egy Napóleon-korabeli toborzódal átköltése. A Kossuth-nótát több más forradalmi dallal (például a Rákóczi- és a Klapka-indulóval) együtt a szabadságharc leverése után betiltották, titokban, vagy semmitmondó szövegekre azonban továbbra is énekelték.
