Ma tartják a jegesmedvék világnapját

A nemzetközi jegesmedvenap szervezőinek célja ráirányítani a figyelmet az ikonikus fajra, és azokra a kihívásokra, amelyekkel minden nap meg kell küzdenie egyre melegedő élőhelyén. Környezetének változásához sokban hozzájárulnak az emberi tevékenységek.

Az Északi-sarkvidéken, Alaszkában, Grönlandon, Kanadában, Oroszországban és Norvégiában megtalálható jegesmedvék a bolygó legnagyobb testű szárazföldi ragadozói, életük nagy részét víz és jég közelében töltik. Azonban jó ideje sérülékenyként vannak besorolva, mert különösen védtelenek a globális melegedéssel szemben.

A Sarkvidék hőmérsékletének emelkedése révén a tengeri jég korábban indul olvadásnak és később hízásnak, vagyis a mackóknak egyre kevesebb idejük van táplálékszerzésre. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) becslései szerint a jegesmedvék globális populációja mintegy 28 ezer 500 egyedet számlál.

A február 27-én tartott nemzetközi jegesmedvenapon azokra a kihívásokra igyekeznek ráirányítani a figyelmet, amelyekkel a jegesmedvék nap, mint nap szembekerülnek egyre melegedő otthonukban.

Jegesmedve Alaszkában. (Fotó: AFP)

Jegesmedve Alaszkában. (Fotó: AFP)

Míg korábban leginkább a vadászat fenyegette a fajt, mára az elsődleges kihívás nekik tengeri jégre támaszkodó élőhelyük elveszítése. A szakemberek szerint, ha nem cselekszünk mielőbb, a jegesmedvék 2100-ra eltűnhetnek. Kétharmaduknak már 2050-re nyoma veszhet.

A nemzetközi napot szervező Polar Bears International nonprofit szervezet célja a faj és a tengeri jég védelme. A 2017-es kampány egyik része a termosztát-kihívás, amelyet otthon, munkahelyen, iskolában is el lehet végezni.

Lényege, hogy február 27-én állítsuk alacsonyra a termosztátot, ezáltal csökkenthetjük szénkibocsátásunkat, és segíthetünk a mackóknak. Ha pedig mindennap segítő kezet nyújtanánk, használjunk programozható termosztátot, és tegyünk további lépéseket energiafogyasztásunk csökkentése érdekében – írják weboldalukon.

Néhány adat az ikonikus fajról

A jegesmedve (korábban Thalarctos maritimus, ma már Ursus maritimus) elnevezést először 1781-ben használták, korábban fehér medvének hívták a faj képviselőit. Óránként akár 40 kilométeres sebességgel is tud futni, két méter magasra is felugrik.

A kifejlett medve testhossza rendszerint meghaladja a 2,5 fél métert, testsúlya elérheti a 680 kilogrammot, emiatt a bolygó legnagyobb ragadozójaként tartják számon. A medvéknek ráadásul 42 foga van.

Termetük ellenére kitűnően úsznak, több mint 100 kilométerre a parttól is megfigyelték már őket. 30 centiméter széles, némileg úszóhártyás mancsukkal óránkénti 10 kilométeres sebességgel tudnak úszni.

Jegesmedvék Alaszkában. (Fotó: AFP)

Jegesmedvék Alaszkában. (Fotó: AFP)

Szaglásuk kitűnő, 20 kilométerről is kiszagolnak egy fókát, legfőbb táplálékukat. Bundájuk egyébként nem fehér, csak annak tűnik. Mindegyik szőrszál áttetsző, üreges belsővel, amely szétszórja és visszaveri a látható fényt, ahogyan a jég és jó esetén is történik.

Testük melegen tartásához vaskos zsírrétegük – ez elérheti a 11,4 centiméteres vastagságot is – felett fekete bőr feszül. A vízben inkább zsírrétegükre támaszkodnak, hogy ne hűljenek ki, a nedves bunda nem túl jó szigetelő. A nőstények tavasszal ezért nem nagyon szeretnek bocsaikkal úszni, mert a kicsiknek még nincs elegendő zsírrétegük. Azonban nemcsak bőrük tartja őket melegen: fülük apró és kerek, farkuk rövid és tömör, hogy segítse a minél több hő megőrzését.

A mackók fontos szerepet játszanak az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában. Élőhelyük táplálékláncának csúcsán állnak, és kulturálisan is sokra tartják őket a sarkvidéki régióban élők.

 

A legfrissebb kutatások szerint már nemcsak élőhelyük eltünedezése, hanem a környezetben hosszú ideig fennmaradó szennyezőanyagok (persistent organic pollutants vagy POP) is veszélyeztetik őket.