A nemzetközi jegesmedvenap szervezőinek célja ráirányítani a figyelmet az ikonikus fajra, és azokra a kihívásokra, amelyekkel minden nap meg kell küzdenie egyre melegedő élőhelyén. Környezetének változásához sokban hozzájárulnak az emberi tevékenységek.
Az Északi-sarkvidéken, Alaszkában, Grönlandon, Kanadában, Oroszországban és Norvégiában megtalálható jegesmedvék a bolygó legnagyobb testű szárazföldi ragadozói, életük nagy részét víz és jég közelében töltik. Azonban jó ideje sérülékenyként vannak besorolva, mert különösen védtelenek a globális melegedéssel szemben.
A Sarkvidék hőmérsékletének emelkedése révén a tengeri jég korábban indul olvadásnak és később hízásnak, vagyis a mackóknak egyre kevesebb idejük van táplálékszerzésre. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) becslései szerint a jegesmedvék globális populációja mintegy 28 ezer 500 egyedet számlál.
A február 27-én tartott nemzetközi jegesmedvenapon azokra a kihívásokra igyekeznek ráirányítani a figyelmet, amelyekkel a jegesmedvék nap, mint nap szembekerülnek egyre melegedő otthonukban.
Míg korábban leginkább a vadászat fenyegette a fajt, mára az elsődleges kihívás nekik tengeri jégre támaszkodó élőhelyük elveszítése. A szakemberek szerint, ha nem cselekszünk mielőbb, a jegesmedvék 2100-ra eltűnhetnek. Kétharmaduknak már 2050-re nyoma veszhet.
A nemzetközi napot szervező Polar Bears International nonprofit szervezet célja a faj és a tengeri jég védelme. A 2017-es kampány egyik része a termosztát-kihívás, amelyet otthon, munkahelyen, iskolában is el lehet végezni.
Lényege, hogy február 27-én állítsuk alacsonyra a termosztátot, ezáltal csökkenthetjük szénkibocsátásunkat, és segíthetünk a mackóknak. Ha pedig mindennap segítő kezet nyújtanánk, használjunk programozható termosztátot, és tegyünk további lépéseket energiafogyasztásunk csökkentése érdekében – írják weboldalukon.
Néhány adat az ikonikus fajról
A jegesmedve (korábban Thalarctos maritimus, ma már Ursus maritimus) elnevezést először 1781-ben használták, korábban fehér medvének hívták a faj képviselőit. Óránként akár 40 kilométeres sebességgel is tud futni, két méter magasra is felugrik.
A kifejlett medve testhossza rendszerint meghaladja a 2,5 fél métert, testsúlya elérheti a 680 kilogrammot, emiatt a bolygó legnagyobb ragadozójaként tartják számon. A medvéknek ráadásul 42 foga van.
Termetük ellenére kitűnően úsznak, több mint 100 kilométerre a parttól is megfigyelték már őket. 30 centiméter széles, némileg úszóhártyás mancsukkal óránkénti 10 kilométeres sebességgel tudnak úszni.
Szaglásuk kitűnő, 20 kilométerről is kiszagolnak egy fókát, legfőbb táplálékukat. Bundájuk egyébként nem fehér, csak annak tűnik. Mindegyik szőrszál áttetsző, üreges belsővel, amely szétszórja és visszaveri a látható fényt, ahogyan a jég és jó esetén is történik.
Testük melegen tartásához vaskos zsírrétegük – ez elérheti a 11,4 centiméteres vastagságot is – felett fekete bőr feszül. A vízben inkább zsírrétegükre támaszkodnak, hogy ne hűljenek ki, a nedves bunda nem túl jó szigetelő. A nőstények tavasszal ezért nem nagyon szeretnek bocsaikkal úszni, mert a kicsiknek még nincs elegendő zsírrétegük. Azonban nemcsak bőrük tartja őket melegen: fülük apró és kerek, farkuk rövid és tömör, hogy segítse a minél több hő megőrzését.
A mackók fontos szerepet játszanak az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában. Élőhelyük táplálékláncának csúcsán állnak, és kulturálisan is sokra tartják őket a sarkvidéki régióban élők.
A legfrissebb kutatások szerint már nemcsak élőhelyük eltünedezése, hanem a környezetben hosszú ideig fennmaradó szennyezőanyagok (persistent organic pollutants vagy POP) is veszélyeztetik őket.