Ferenc pápa: "Egy maroknyi egyén nem ellenőrizheti fél világ forrásait"

A kivándorlás, de a hazában maradás jogának biztosítását is szorgalmazta Ferenc pápa a migrációról tartott beszédében, amely az olasz sajtó szerint felért egy kisebb enciklikával a nemzetközi migrációs helyzetről.

Ferenc pápa a háborúk és üldözés elől menekülők számára nyitott és biztonságos humanitárius folyosókat szorgalmazott. Népes menekülttáborok helyett, amelyek a pápa szerint csak az itt tartózkodók sérülékenységét növelik és feszültséget keltenek, az egyházfő “szélesebb körű befogadást” sürgetett a menedékkérők befogadásának terjesztésével.

Kijelentette, a kivándorlás jogával egyetemben azt a jogot is biztosítani kell, hogy az embereknek ne kelljen kivándorolni, hanem hazájukban találjanak méltó életkörülményekre. A katolikus egyházfő a Migrációk és a béke című vatikáni találkozón szólalt fel, amelyet a január elsejétől a menekültekkel és a migránsokkal foglalkozó, úgynevezett átfogó emberi fejlődés előmozdításának vatikáni dikasztériuma rendezett.

Ferenc pápa kijelentette, hogy a migráció nem új jelenség az emberiség történetében, mégis a harmadik évezred elejét erőteljes és világméretű vándorlás jellemzi. Megjegyezte, hogy az esetek többségében kényszer okozta migrációról van szó konfliktusok, természeti katasztrófák, üldözések, éghajlatváltozás, erőszak, ínség és méltatlan életkörülmények miatt.

Hangsúlyozta: “egy maroknyi egyén nem ellenőrizheti fél világ forrásait. Elfogadhatatlan, hogy embereknek és egész népeknek csak morzsák összeszedésére legyen joguk”. A pápa befogadást, védelmet, integrációt szorgalmazott “sürgős magatartásváltással”, az egyházfő szavai szerint a “végeredményben az egozimusból eredő és a populista demogógia növelte” visszutasítás és közöny helyett. Hangsúlyozta, hogy az integráció nem asszimilációt jelent, de nem is kulturális “laposodást”, hanem a másik kultúrájának kölcsönös elismerését.

Az olasz sajtó Ferenc pápa hosszú beszédét kisebb enciklikaként értékelte a migrációról. A találkozón felszólalt egy Jemenen kesztült Olaszországba érkezett eritreai asszony, egy perui tanárnő, aki Chilébe vándorolt és ott csak takarítónőként talált munkát, valamint egy olasz emigráns, akinek családja – Ferenc pápáéhoz hasonlóan – Argentínába vándorolt ki.