A július 4-e óta körpályán lévő Juno a NASA döntése szerint jelenlegi, 53 napos pályáján marad egészen missziója végeztéig. Mindez lehetővé teszi majd, hogy elvégezze tudományos feladatait, miközben elkerüli a 14 napos pálya eléréséhez szükséges, korábban már betervezett hajtóműbegyújtással járó kockázatot.
A Juno megérkezése óta négyszer kerülte meg az óriásbolygót, legutóbb február 2-án fejezett be egy keringést. Következő közeli randevújára március 27-én kerül sor.
A keringés ideje nem befolyásolja a begyűjtött adatok minőségét az egyes elrepülésekkor, mivel magassága a találkozások során sem változik. Sőt, a kutatók szerint a hosszabb orbitális pálya új lehetőségeket kínál, amely lehetővé teszik a Jupiter mágneses mezeje uralta űr távolabbi szegleteinek további feltérképezését is, ezzel növelve a Juno-kutatás értékét.
A Juno alacsonyan, mintegy 4100 kilométeres távolságban repül majd el a Jupiter felhőtakarója felett. A randevúk során betekint a felhők alá, és tanulmányozza a gázóriás sarki fényeit, hogy többet kiderítsen eredetéről, struktúrájáról, atmoszférájáról és magnetoszférájáról.
Az eredeti missziós tervek szerint kétszer kerülte volna meg a planétát 53 napos pályán, majd a misszió második felére 14 naposra váltott volna. Viszont a főhajtóművének részét képező, két egyirányú héliumszelep nem a várakozásoknak megfelelően működött a meghajtórendszer októberi felkészítésekor a begyújtásra. Az űrszondától érkezett telemetria azt sugallta, a szelepeknek jó néhány percbe tellett kinyílni, holott a legutóbbi hajtóműbegyújtáskor néhány másodperc elég volt mindehhez.
A NASA közleményében Rick Nybakken, a misszió szakembere kifejtette, az alapos vizsgálat során több forgatókönyvet vázoltak fel, amelynek révén a Junót rövidebb keringési pályára juttathatják, de attól félnek, hogy a kísérlet kevésbé kívánatos pozícióba vinné a szondát, vagyis a begyújtás kockázatos a tudományos célokra nézve.
A hosszabb, 53 napos pálya viszont lehetővé teszi „bónusz vizsgálatok” elvégzését, amelyek eredetileg nem szerepeltek a missziós tervekben. A Juno alaposabban szemrevételezi majd az óriásbolygó magnetoszférájának távolabbi szegleteit, többek között a mágneses csóvát, a déli magnetoszférát és a magnetoszferikus határrégiót, az úgynevezett magnetopauzát. (A magnetoszférák megismerése és kölcsönhatásuk a napszéllel a NASA heliofizikai tudományos részlegének egyik legfőbb célja.)
A hosszabb orbitális pálya másik nagy előnye, hogy a Juno kevesebb időt tölt el az egyes keringések során az erős sugárzási övekben – idézi a NASA közleménye Scott Boltont, a misszió vezető szakemberét. Ez azért is fontos, mert a sugárzás az űrszonda élettartamának rövidülését előidéző legfőbb tényező.
A Juno a jelenlegi büdzsé keretein belül folytatja misszióját egészen 2018 júliusáig, 12 tudományos pályán. A csapat ezt követően javasolhatja a küldetés meghosszabbítását a következő tudományos kiértékelés során.
A szakemberek mindeközben folytatják a korábbi elrepülések során hazajuttatott adatok elemzését. Ezek birtokában többek között kiderült, hogy az óriásbolygó mágneses mezei és sarki fényei nagyobbak és erőteljesebbek, mint ahogyan eddig hitték, és a neki egyedi küllemet kölcsönző övek és zónák felhőtakarójában mélyen belseje felé nyúlnak.
A következő néhány hónapban várhatóak a szakmailag lektorált publikációk az első három randevú során begyűjtött adatokra támaszkodva. Emellett a JunoCamet most már a közvélemény segítségével működtetik: szavazni lehet, hogy a Jupiter mely jellegzetességét kapja lencsevégre a készülék az egyes randevúk során.