Elkezdődött a tavaszi madárvonulás

A Báró névre keresztelt jeladós fehér gólyánk is elindult Magyarországra Izraelből és már Törökországban repül. Ez a példány az egyik, ha nem a legkorábban hazaérkező gólyánk évről évre.

Miközben fajtársai többnyire csak március végén, április elején jelennek meg a fészeknél, Báró gyakran már február végén megérkezik. Ráadásul ezt az eseményt az interneten élőben is el lehet csípni, mivel fészkét éjjel-nappal webkamera figyeli – írja közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

A közlemény szerint egészen tavalyig nem tudhattuk, mi áll a viselkedés hátterében. 2016 tavaszán azután sikerült műholdas jeladóval megjelölni a madarat, így derült ki tavaly ősszel, hogy nem a hazai állomány fő telelőterületére, Szudán és Csád, hanem csak Kis-Ázsiába, Izrael térségébe vonul. Ez a rövidítés jelentős, sok ezer kilométeres megtakarítás, ezért tud – a többieknél jelentősen nagyobb kockázatot is vállalva – korábban megérkezni.

Fehér gólyák Németországban. (Fotó: AFP)

Fehér gólyák Németországban. (Fotó: AFP)

A viselkedés azért is nagyon érdekes, mert a lakosság számára is elérhető internetes nyomkövető oldal információi alapján a legtávolabb telelő két fehér gólyánk eközben még mindig jó 6000 kilométerrel délebbre, Mozambik és a Dél-Afrikai Köztársaság szavannáin telel – áll a közleményben.

Az idei korai indulás meglehetős kihívásokkal indult Bárónak. Az Anatóliai-fennsíkon a hazai viszonyokat idéző hideg, nappal is tartós fagyok fogadták. Ennek ellenére jól halad és a hétvégén valószínűleg már el is éri Európát.

Az MME közlése szerint mindazonáltal a madarak vonulása (még egyetlen faj esetében) sem köthető sem ősszel, sem tavasszal egy adott időponthoz. Sőt, a madárvonulás valójában alig egy hónapig (!), júliusban szünetel csak Magyarországon, mivel a legkésőbb érkező halvány gezék csak június elején-közepén érnek haza, miközben a legkorábbi indulók, például a fehér gólyák, már augusztusban megkezdik az őszi vonulást.

A február azért különösen fontos a hazai madárállományok szempontjából, mert a hosszú távú vonulók többsége ekkor kezdi meg a végső felkészülést a hosszú hazaútra. A gyűrűzési adatokból azt is tudjuk, hogy a fecskék esetében (és gyaníthatóan a többi fajnál is) a legerősebb „szuperhímek” indulnak el legkorábban, így nekik jutnak a legjobb fészkelőterületek.