Utazás apánkkal - egy megható kelet-európai road movie

Idősebb William Reinholtznak fogalma sem volt arról, hogy mire készülnek a fiai, s hogy valójában hová is tart vele a kopottas Skoda 1968 tavaszán. Csak fájt a feje és kettőt látott mindenből.

Néha úgy tűnik, hogy kelet-európainak lenni egyfajta időtlenséget jelent. Mintha térben soha nem is lettek volna határok, mintha a közelmúltbeli családi történeteink egy, közös és oszthatatlan egészet jelölnének. Mintha mindegy lenne, hogy a térségnek mely országában éltünk, haltunk, hogy az egykori Csehszlovákiában, Romániában, az NDK-ban vagy épp Magyarországon kamaszodtunk, voltunk fiatal felnőttek.
Mert bárhol is teltek napjaink, mindent átitatott a politika.

Mi itt jól tudjuk, mit jelentett hosszú évek után útlevelet kapni, vagy éppen azt, milyen volt besúgóktól rettegni, és mára azt is pontosan tudjuk, mit kért az hatalom attól, akinek kiemelt megbecsülést, előremenetelt kínált kisebb szívességért cserébe. Nekünk ezeket a történeteket sajnos nem kell megértenünk, hiszen egytől egyig megéltük azokat.

Anca Miruna Lăzărescu filmrendező.

Anca Miruna Lăzărescu

A sorsfordítást egy 18 éves fiú törte ketté

Anca Miruna Lăzărescu, az Utazás apánkkal című film rendezője Temesváron született, 1979-ben. Édesapja mérnökként, édesanyja orvosként dolgozott, Anca gyerekként főleg a nagy családi együttlétek, ünnepek melankolikus hangulatú történeteiből sejthette, hogy nagyszülei igen komoly döntést hoztak meg 1968 tavaszán, egy történelmi esemény véletlen, ám sorsfordító lehetősége ellenére. Akkor, amikor a sors tálcán kínált egy helyzetet.

Anca családjának sorsfordítása végül 1990-ben, a Ceaușescu rendszer bukása után sikerülhetett. Szüleivel Németországba emigráltak, Anca már ott nőtt fel, ott végezte iskoláit, ott lett filmrendező. És ott készíthette el első játékfilmjét, a magyar-román-német-svéd koprodukcióban készült mozit – családi történeteit véve alapul.

“Gyerekként persze én sem szerettem ezeket a történeteket, untattak – mesélte Anca Miruna Lăzărescu a film tegnapi bemutatója után. „Végül ahogy apám az ő apjával, úgy én vele nagy útra indultunk. 1968-ban apámék az NDK-ba utaztak nyaralni, ő akkor járt először külföldön. Csakhogy a nyaralás másképp alakult, mint ahogy tervezték. Az oroszok prágai bevonulása után a német-cseh határt lezárták, apámék pedig ott rekedtek az NDK-ban egy Drezda közeli táborban, ahová a közben a politikailag nemkívánatosnak nyilvánított román turistákat terelték (a szocialista országok vezetői közül Ceaușescu tiltakozott egyedül a prágai megszállás ellen).

Később ezek a román családok átutazó vízumot kaptak, az NSZK-n , Ausztrián és Magyarországon keresztül kellett volna, hogy hazatérjenek. A lehetőség, hogy nyugaton maradjanak mindannyiuk számára adott volt.

Végül a nagyszüleim 1968-ban, apám kifejezett kérésére, visszatértek Romániába. 22 évvel később apám, aki mindig is vissza akart menni Németországba, édesanyámmal és velem útra kelt, Németországba emigráltunk. A sors furcsa fintora, hogy a költözni nem akaró édesanyám orvosként egyből megtalálta a helyét, én mindig is jól éreztem magam Németországban, addig apám soha nem tudott beilleszkedni” – mesélte a rendező.

Utazás apánkkal - részlet a filmből.

Utazás apánkkal – részlet a filmből.

Skodával száguldottak az NDK-ba, de jöttek az orosz tankok

A film története csak részben alapul Anca nagyszüleinek ’68-as kirándulásán: erre az utazásra ugyanis azért indult el a két Reinholtz fiú, hogy nagybeteg apjukat megműtessék Drezdában. Hogy a háromfős család útlevelet kaphasson, az orvosként dolgozó Mihai kénytelen kollaborálni a hatalommal. Amit persze később apja a szemére is hány az “erre tanítottalak én téged? arra, hogy spicli legyél?” kérdéssel, mert hát az élet minden csak nem igazságos.

Mihai öccse, Emil és apjuk az orosz tankokkal való találkozás, egy vargabetű és a kényszerű tábori kaland után végül Münchenben, Mihai új szerelme lakásán köt ki – a kommunista eszméket valló, elvtársaival kommunában élő, egykori grófkisasszony ad nekik menedéket. Akinek ugyan minden megadatott, még a Rolling Stones és a Beatles lemezek is, de mégsem érezte jól magát a kizsákmányoló kapitalizmusban…

Anélkül, hogy a kelet-európai road movie további részeit is spoilereznénk, álljon itt még annyi, hogy a boldog vég sajnos minden tekintetben elmarad. A két fiú elmegy a lehetőség mellett, de döntésük emberi és érthető.

Utazás apánkkal - részlet a filmből.

Utazás apánkkal – részlet a filmből.

A kelet-európai nézőt jobban meghatja ez a történet

Az Utazás apánkkal című filmet a 34. Müncheni Nemzetközi Film Fesztiválon mutatták be, ahol a film zeneszerzője, Darvas Ferenc elnyerte a legjobb filmzenéért járó elismerést. Darvas Ferenc mellett számtalan magyar közreműködője volt a filmnek, amelyet nagyrészt Magyarországon forgattak, és amelynek támogatói között ott volt a Magyar Nemzeti Filmalap.

Amikor arról kérdem Ancát, szerinte értik, megérthetik-e rajtunk, kelet-európaiakon kívül ezt a filmet mások is, azonnal bólint. “Tavaly novemberben Münchenben volt a film bemutatója, ami után egy egykori kelet-berlini nő jött hozzám, kisírt szemmel és megköszönte a filmet. Közben csatlakozott hozzánk egy férfi is, aki elmesélte, hogy ő ugyan nyugat-berlini, de ő is pont így élt egy kommunában, ahogy a filmben látható, és mélyen megindította a történet. Így mindketten megtalálták a maguk részét ebben a filmben, de azt nem lehet nem észrevenni, hogy a kelet-európai emberekre jobban hat ez a mozi. Amikor Magyarországon vagy Romániában vetítik a filmet, engem is jobban megérint a nézők hangulata, reakciója, mert a kelet-európaiakat könnyekig hatja meg a közös történet.

A másik, amit még fontos elmondani, hogy Németországban elképesztő filmdömping van: 2016-ban 769 filmet mutattak be egy év alatt, amelyből egy volt az enyém, aminek még marketing költségvetése sem volt. Nem is ment túl jó a német mozikban.”

 

Az Utazás apánkkal című film koprodukcióban készült, a film zeneszerzője az a Darvas Ferenc, aki számtalan magyar filmnek, tévéfilmnek, színházi előadásnak szerezte a zenéjét, és akit a magyar gyártás javasolt Anca számára. “Nagyon határozott elképzelésem volt arról, hogy milyen legyen a film zenei világa. Az, hogy a film koprodukcióban készült és magyar zeneszerzőnek kellett írni a filmzenét bizonytalansággal töltött el, de amikor először találkoztam a mérhetetlenül szerény, kedves és nagyon tehetséges idősebb úrral, aki nem beszélt túl sokat, és azt is poétikus archaikus német nyelven – meggyőzött, persze a zenéjén keresztül. Elolvasta a forgatókönyvet, tetszett neki, és mutatott egy dallamot – nos, ez lett a film fő zenei témája.”

Az Utazás apánkkal című filmet a 34. Müncheni Nemzetközi Film Fesztiválon mutatták be, ahol a film zeneszerzője, Darvas Ferenc elnyerte a legjobb filmzenéért járó elismerést. Darvas Ferenc mellett számtalan magyar közreműködője volt a filmnek, amelyet nagyrészt Magyarországon forgattak, és amelynek támogatói között ott volt a Magyar Nemzeti Filmalap.

A filmet, amelyet rendezője azóta elhunyt édesapja emlékének ajánlja, január 19-től vetítik a hazai mozik.