Idén is várhatóak izgalmak az űrkutatásban

2017-ben is színes év vár ránk az űrkutatás terén, többek között nyugdíjba vonul egy termékeny szonda, ismét célkeresztbe jut a Hold, friss információkat szerezhetünk a Jupiterről.

Bár idén nem várhatóak olyan kiugró pillanatok az űrkutatásban, mint a New Horizons Plútó-randevúja, a Rosetta és a Philae üstököst érése vagy éppen az első landolás egy aszteroidán (ezt 2018-ra tervezik), de így is több mint 100 kilövést terveznek az évre. Többségük főleg kommunikációs szatellit, vagy Föld-megfigyelő műszer, illetve az űrállomásokat célzó emberes, vagy tehermisszió lesz.

Azonban ezeken felül lesz azért néhány izgalmas pont a Földet, a Naprendszert és a szélesebb univerzumot érintően is.

A Cassini és a nagy finálé

Az idei évben búcsút mondhatunk az egyik legsikeresebb űrszondának. A Szaturnusznál 2004 óta vizsgálódó Cassini szeptember 15-én merül majd el a gázóriás atmoszférájában, ezzel zárva le végleg igen termékeny küldetését és annak Nagy finálé névre keresztelt fázisát. Eme utóbbi során 22 elrepülésből álló sorozatban térképezi fel a Szaturnusz és legbelső gyűrűje közötti régiót. Az első ilyen közeli randevúra április 22-én kerül sor.

A NASA, az ESA és az Olasz Űrügynökség 3,2 milliárd dolláros Cassini-Huygens-párosa 1997 októberében indult útnak. A Cassini a Huygens „anyahajójaként” funkcionált, eme utóbbi 2005 januárjában szállt le a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titánon. A Cassini folytatta a rendszer vizsgálatát, szemügyre véve az óriásplanétát, gyűrűit és számos holdját. Sok fontos felfedezés fűződik nevéhez, többek között folyékony szénhidrogén-tavakat szúrt ki a Titánon, vízjeget köpködő gejzíreket pedig az Enkeladusz délsarki régiójában.

„Öngyilkosságát” úgy tervezték meg, hogy biztosítsák, nem szennyezi be a Titánt vagy az Enkeladuszt – mindkettő alkalmas lehet az általunk ismert élet hordozására – földi mikrobákkal.

Lassan hallgatásba süllyed a Dawn

A Dawn űrszonda is közeledik utazása végéhez. A 467 milliós szonda 2007 szeptemberében indult a Vestának és a Ceresnek, a Mars és Jupiter között elterülő fő aszteroidaöv két leghatalmasabb objektumának tanulmányozására. 2011 júliusa és 2012 szeptembere között vizsgálta a Vestát, majd 2015 márciusában pályára állt a Ceres körül, ezáltal az első emberkéz alkotta szonda lett, amely a Föld-Hold rendszeren túl két égitest körül is pályára állt.

Az Occator-kráter a Ceresen (Fotó: NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA)

Az Occator-kráter a Ceresen (Fotó: NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA)

Megfigyelései révén sok mindent kiderítettek a kutatók a kőzetes Vestáról és a jeges Ceresről. Eme utóbbi több kráterében is rejtélyes, fényes foltokat szúrt ki, emellett bizonyítékot talált rá, hogy a vízjég viszonylag elterjedt a törpebolygó felszíne alatt.

Jelenleg kibővített misszióját végzi, elsődleges küldetése 2016 júniusában ért véget. Üzemanyaga fogyatkozóban, valószínűleg idén el is használja. Miután leállt, a Ceres mesterséges holdjává válik.

A messzire szakadt New Horizons

A NASA szondája félúton jár a Plútó és a Kuiper-öv 2014 MU69 objektuma között, amelyet 2019. január 1-jén látogat meg. Alan Stern, a misszió vezetője szavai szerint 2017 eleje igen zsúfolt lesz a New Horizonsnak, mivel több objektumot is szemügyre vesz a Neptunuszon túl, amelyek egyébiránt elérhetetlenek lennének a kutatóknak.

Januárban többek között tovább tanulmányozza a Kuiper-övi környezetben a port és a töltött részecskéket. Februárban némi pályamódosítást eszközölnek, hogy jobban becélozhassák a 2014 MU69-et, márciusban pedig 2014 óta először küldik majd hibernációba a szondát, ami egészen szeptemberig tart majd. Ébresztése után további objektumokat vesznek szemügyre a régióban.

A Jupiter és a Mars

Idén a szakemberek rengeteg új adatot és fényképet várnak a Jupiter körül keringő Junótól. A szonda 2016 júliusában érkezett meg az óriásbolygóhoz, ahol 37 keringést végez majd 20 hónapon át, missziója 2018 februárjában ér véget. Októberben biztonsági módba lépett, amelyből a kutatók aztán sikeresen kihozták.

A Jupiter "gyöngysora" a Juno felvételén. (Fotó:  NASA/JPL-Caltech/SwRI/MSSS)

A Jupiter “gyöngysora” a Juno felvételén. (Fotó: NASA/JPL-Caltech/SwRI/MSSS)

December elején sikeresen elvégzett egy közeli elrepülést a gázóriásnál, hét műszere és a JunoCam is működött és gyűjtötte az adatokat. Jelenleg 53 napos pályán mozog, a következő közeli randevút február 2-ára tervezik.

Nem maradhat ki a felsorolásból a Mars sem, ahol tovább vizsgálódik többek között a NASA MRO-ja és az ESA ExoMarsa, a felszínen pedig az Opportunity és a Curiosity.

Finisébe ér a Hold-verseny

A Google finanszírozta nonprofit XPRIZE Hold-versenye is lassan finisébe érkezik. 15 magánfinanszírozású csapat verseng, hogy elsőként juttasson olyan robotszondát a Holdra, amely legalább 500 métert meg is tesz a felszínen.

A határidő 2017 decembere, a csapatoknak szilveszterig kell rakétát szerezniük missziójukhoz, vagy kiesnek. Eddig öt csapatnak sikerült ez a feladat. Az egyik közös projekt, a japán-indiai misszió 2017. december 28-át irányozta elő az induláshoz. A többiek is valószínűleg az év végén bocsátják fel küldetésüket, bár egyelőre több dátumot nem jelentettek be.

Kínában célkeresztben a Hold

Míg a Mars mostanában igencsak központi szerepet játszik az űrkutatásban, 2017 mégis a Hold éve lehet. Kína például a Csang’o-5 misszióval célozza.

A felkelő Hold a kékestetői tévétorony mellett, Apc közeléből fotózva 2016. december 13-án. MTI Fotó: Komka Péter

A felkelő Hold a kékestetői tévétorony mellett, Apc közeléből fotózva 2016. december 13-án. (MTI Fotó: Komka Péter)

Mintavételi küldetés lesz, amelynek során szondát juttatnak felszínére, ami kőzeteket és port gyűjt be, majd haza is hozza. Korábban ilyen misszióra csak a Szovjetunió vállalkozott 1976-ban. A Csang’o-5 csak egyetlen komponense az ázsiai ország hosszú távú Hold-terveinek, hiszen 2018-ban szeretné meglátogatni égi kísérőnk sötétbe burkolózó oldalát, majd 2030-ra tajkonautákat is juttatna felszínére.

Magánfejlesztésű óriásrakéta és űrkapszula-tesztek

Ha minden a tervek szerint halad a SpaceX új Falcon Heavy rakétája idén tavasszal vagy nyáron debütál.

A világ eddigi legnagyobb teljesítményű rakétája lesz, amely képes 50 tonnát felvinni alacsony Föld körüli, és 24,5 tonnát geostacionárius pályára. Összehasonlításképpen, a jelenleg működő legerősebb rakéta a United Launch Alliance Delta IV Heavyje, amely 31,7 tonnát visz fel alacsony Föld körüli pályára, míg 15,7-et geostacionáriusra.

A Dragon-V2 belső dizájnja (Fotó: Getty Images)

A Dragon-V2 belső dizájnja (Fotó: Getty Images)

Az év legizgalmasabb űrtörténete a magánfejlesztésű űrhajók első emberes missziója lett volna, de mind a SpaceX Dragon-2 kapszulájának, mind a Boeing Starlinerének debütálását 2018-ra tolták. A NASA-val partnerként fejlesztett két űrhajó válthatja majd fel a nyugdíjazott űrsiklókat, ezzel véget vetve az orosz Szojuzoktól való függőségnek az űrállomás elérésében.

Azért így is marad némi izgalom, hiszen a Dragon-2 tesztrepülését a nyárra, a Starliner 30-napos, ember nélküli tesztmisszióját pedig decemberre tervezik.

Szuborbitális repülések

A washingtoni Blue Origin már idén szeretne embereket küldeni az űrbe. Az Amazon.com alapítója, Jeff Bezos létrehozta vállalat a New Shepard fedélzetén tervezi a szuborbitális tesztrepüléseket. A fizető utasokat célzó missziók 2018-ban indulhatnak, amennyiben sikerül tartani a jelenlegi ütemtervet.

A New Shepard már ötször eljutott a szuborbitális magasságig a 2015 novembere és 2016 októbere között zajló, ember nélküli tesztrepüléseken. Mindegyiket ugyanazon rakétával végezték el, amelyet azóta nyugdíjaztak.

A Virgin Galactic Unity űrrepülőgépe első szabadrepülésén, 2016. december 3-án. (Fotó: EPA/Virgin Galactic)

A Virgin Galactic Unity űrrepülőgépe első szabadrepülésén, 2016. december 3-án. (Fotó: EPA/Virgin Galactic)

A Virgin Galactic, amely a 2014 októberi tragikus balesetet – amelyben Michael Alsbury másodpilóta életét vesztette, Peter Siebold pilóta megsebesült, a vállalat első szuborbitális űrrepülőgépe, a VSS Enterprise pedig megsemmisült – követően tavaly februárban mutatta be új űrhajóját, a VSS Unityt, amely elsőként szeptemberben emelkedett a magasba. Tesztrepülése során még nem vált le „anyahajójáról” a WhiteKnightTwo-ról.

Ezt viszont decemberben már megtette, és sikeresen vissza is tért első szóló „siklórepüléséről”. Egy sor hasonlót terveznek még, mielőtt megkezdenék a rakétás teszteket. Ebben a fázisban veszítették el az Enterprise-t.

Tienkung és ISS

Tavasszal először küldenek fel teherűrhajót Kína második űrlaboratóriumára. A Tienkung-2-t szeptemberben bocsátották fel, egy hónappal később már asztronauták látogatták meg. Áprilisban lövik fel a Tiencsou-1 teherűrhajót, amely üzemanyagot és más ellátmányt visz a laborra. Ezeket a missziókat úgy tervezték, hogy tesztelni lehessen velük egy komolyabb űrállomás kifejlesztéséhez szükséges technológiákat.

A Nemzetközi Űrállomásra (ISS) asztronautákat juttatnak majd fel, ahogyan az utóbbi bő másfél évtizedben minden évben. Szojuz rakéták szállítják fel a legénységeket, a tervek szerint március 27-én, május 29-én, szeptember 12-én és október 26-án. Általában öt-hat hónapig maradnak odafenn.

Csing Hajpeng a Tienkung-2-n. (Fotó: AFP)

Csing Hajpeng a Tienkung-2-n. (Fotó: AFP)

Az ISS-hez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy 2017 februárjában búcsút inthetnek az orosz űrflotta egyik leghosszabban szolgáló képviselőjének. A Szojuz-U-rakéták 768 küldetést végeztek el, többek között 1975-ben a közös Apollo-Szojuz missziót, ezzel az egyik utolsó képviselői az űrkutatás hőskorának.

Exobolygók és vadászatuk

Bár egyetlen űrügynökség sem indít idén űrszondát a Naprendszer más bolygóihoz, a NASA azért szeretné felbocsátani új exobolygóvadászát, a TESS-t (Transiting Exoplanet Survey Satellite). Az ütemterv szerint decemberben kerülne rá sor, de pontos dátumot még nem határoztak meg.

A TESS két éven át kutatja majd a gazdacsillaguk előtt átvonuló idegen világokat, ahogyan teszi azt a Kepler is. Eme utóbbi a bő 3500 eddig fellelt exoplanéta mintegy kétharmadát fedezte fel.

Koncepciórajz a TESS exobolygóvadászról.(Fotó: Goddard Űrrepülési Központ)

Koncepciórajz a TESS exobolygóvadászról.(Fotó: Goddard Űrrepülési Központ)

Ehhez több mint 150 ezer csillagot tanulmányozott, míg a TESS fényes, közeli csillagok kisebb számát veszi majd górcső alá. Ennélfogva valószínű, hogy felfedezéseinek egy részét más műszerekkel, többek között a 2018-ban induló James Webb-űrteleszkóppal is meg lehet majd erősíteni.