Megtalálták a helyét az életfán egy rejtélyes kambriumi kövületnek

Az evolúciós családfa egyik ága némileg zsúfoltabbá vált, miután egy kutatócsapatnak sikerült végre meghatározni, hogy kúp formájú állatok kihalt, bizarr csoportja, pontosan milyen élőlényeket is takart.

Az úgynevezett hioliták (Hyolitha osztály) 530 millió évvel ezelőtt, a kambriumban megjelent tengeri élőlények voltak, és az elsők közé tartoztak, amelyek ásványiasodott külső vázra tettek szert.

Hosszú ideig úgy hitték, ugyanazon családhoz tartoznak, mint a csigák, tintahalak és egyéb puhatestűek. Ám a Nature folyóiratban frissen közzétett tanulmány a pörgekarúakkal (Brachiopoda) hozza őket rokoni kapcsolatba. Eme csoportnak igen gazdag a fosszilis története, annak ellenére, hogy mára csak néhány képviselője maradt fenn. A pörgekarúak puha testét egy felső és egy alsó héj vesz közre, ami eltér a kagylók jobb- és baloldali héjától. Teknőjüket elöl nyitják meg a táplálkozáshoz, de egyébiránt zárva tartják, hogy megvédjék szájszervüket és egyéb testrészeiket.

Bár a hioliták váza igen gazdagon reprezentált a fosszilis adatokban, a puha testrészeik anatómiáját érintő maradványok mostanáig tünékenynek bizonyultak. A felfedezés Joseph Moysiuk (Torontói Egyetem) nevéhez fűződik, aki több mint 1500, kanadai és amerikai kőzetekből származó mintát elemzett ki.

Hiolitakövület a washingtoni természettudományi múzeumban. (Fotó: Getty Images/National Geographic)

Hiolitakövület a washingtoni természettudományi múzeumban. (Fotó: Getty Images/National Geographic)

Szavai szerint a legfontosabb felfedezés az őslények táplálkozását érinti: szájszervük a jelek szerint rugalmas csápok sorából állott, amelyek a szájuktól nyúltak ki, az alsó kúpszerű héj és a fedőszerű közötti üregben kaptak helyet. Manapság csak a pörgekarúakra jellemző ez az elrendeződés, ezért hiszi úgy, hogy a hioliták legközelebbi rokonai nem a puhatestűek, hanem a pörgekarúak.

Mindez azt sugallja, hogy a hioliták a vízben sodródó szerves anyagokkal táplálkoztak, akárcsak a mai pörgekarúak, élelmüket csápjaikkal seperték szájukba.

A hiolitacsontváz egyedi megjelenése és felépítése eddig megnehezítette az állatok besorolását. Mindegyiknek megnyúlt, szimmetrikus, kúp formájú teknője, és egy kisebb, fedőszerű héja van, amely a kúpteknő nyílását fedte. Egyes fajok egy pár merev, görbült tüskét is viseltek, ez a kúp és a fedő közötti résen türemkedett ki. Ma egyetlen élőlénynél sem figyelhető meg hozzá fogható.

A tüskék elhelyezkedését is szemügyre vették több, a Burgess-palából származó leletnél. Az eredmények azt sugallják, hogy a képződmények az állat testének kiemelését segíthették elő az üledékből, ezáltal megemelve a szájszervet és elősegítve a táplálkozást.

Moysiuk és csapatának vizsgálatát nagyban elősegítették a híres, brit columbiai kambriumi lelőhelyről előkerült, friss fosszíliák. A Burgess-pala az egyik legfontosabb lelőhelye eme időszak élőlényeinek.

A hioliták csak egyike annak a rengeteg állatcsoportnak, amely a kambriumi robbanás néven ismert időszakban megjelent. A tengeri ökoszisztémák sokoldalú élőlényei voltak mintegy 280 millió éven át, majd 252 millió évvel ezelőtt kihaltak.