A politikai propaganda születése az I.világháborúban

A propaganda a latin propagare szóból ered, azt jelenti: „terjeszteni”. Célja bizonyos nézetek népszerűsítése, a befogadók véleményének befolyásolása, meggyőzése. Ezt jelenti ma, a XXI. századi ember számára ez a szó, de vajon mit jelentett száz évvel ezelőtt, az I. világháború idejében?

Ezt a témát járja körbe Ifj. Bertényi Iván, Boka László és Katona Anikó által szerkesztett konferenciakötet, a Propaganda – politika, hétköznapi és magas kultúra, művészet és média a Nagy Háborúban.

 

PROPAGANDA_BORITO_B1

Forrás: OSZK

Az első világháborúval köszöntött be a „véres” XX. század az európai történelemben, és ez volt az a világtörténelmi esemény is, amelyben már főszerepet játszott a propaganda. Az I. világháború volt a magyar propaganda születési színtere, a későbbi történelemben csak professzionálisabb formában találkozunk vele – mondta a hirado.hu-nak Boka László a könyv hétfői bemutatója után. Hozzátette, korábban nem volt jellemző, hogy centralizált propagandára épült volna egy folyamat, az I. világháború volt a próbatétel.

Ennek a történelmi eseménynek a hátországával kevesebbet foglalkoztunk az elmúlt időszakban, amelynek több oka is van – mondta az irodalomtörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos igazgatója. Az első világháború rossz élményként maradt meg bennünk, mindent meghatározott a végkimenetele, a trianoni békeszerződés. Ezért inkább az elhallgatás, a traumatikus felejtés a jellemző – mondta, hozzátéve, hogy a nagyon korán „érkező” II. világháború is felülírta az első emlékét bennünk.

Boka László úgy fogalmazott, magyar szempontból az I. világháború nem honvédő háború volt, miközben a propaganda ezt sugallta, csupán a Monarchia létéért folyt a harc. Ne feledjük, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia üzent hadat, a magyarok csupán a szerbekkel és az kialakult egyensúlyt veszélyeztető oroszokkal akartak leszámolni – fűzte hozzá. Magyar szemszögből tehát az egész XX. század egyik „legértelmetlenebb” háborúja. A „harci kedv” fenntartására, nem csak hazánkban használták fel a propagandát, hanem így tett valamennyi hadban álló ország is.

Nálunk mindenki „villámháborúra” számított, és csak az első tél után kezdtek néhányan eszmélni, hogy nem egy rövid kimenetelű hadjáratról van szó csupán. Schöpflin Aladár, a Nyugat híres kritikusa jegyezte le 2014 decemberében, hogy óriási a szakadék a front és a hátország között, alig-alig van információáramlás. Az első kárpáti orosz betörésekre azt írja, hogy mindenkiben megfagyott a levegő és az emberek megérezték, nem egy villámháború lesz, s ahogyan ő fogalmazott mindez bizonyos depressziót keltett a közhangulatban, s ha maradt is kényszeredett optimizmus, az alól „kikiabált a vacogó félelem”. A pacifista és antimilitarista eszmék csupán 1915-ben hódítanak nagyobb teret, IV. Károly trónra kerülése 1916-ban pedig ezt tovább erősítette. A propaganda szólamaiban is megjelenik ez a váltás, intenzitásában és érvrendszerében egyaránt, de ekkorra az ország már kivérzett – magyarázta a társadalmi vitákban, az értelmiségi vitahelyzetekben is tükröződő 1916-os helyzetet Boka László. 1916 több szempontból is váltásként írható le, mind a háború kimenetele, mind a hátországi propaganda felől. Egyrészt az emberek jelentős része ekkorra megcsömörlik a sok tragédiától, van, aki a múltba réved, van, aki a remélt jövőbe menekül. Ne feledjük, az avantgarde mozgalmak mentén Kassák lapjának megjelenése és a Monarchia egyik jelképes „terméke”, a Csárdáskirálynő, tulajdonképpen egy időben születik.


A háborús Európa térkép-karikatúrája

Az irodalomtörténész megjegyezte, hogy a XX. század propagandájának a gyerekcipőben járó változata jelenik meg az I. világháborúban, ami később kegyetlenebbé, központosítottabbá, a cenzúra révén pedig sokkalta profibbá válik. Az igazán professzionista és hatékony propaganda mindazonáltal az, amelyik látens. Amelynek szólamait az emberek sajátjuknak érzik. Az I. világégés magyarországi belső, hátországra jellemző propagandisztikus szólamaira, militáns hangnemére és az anyagi áldozatvállalásra buzdító lelkesedést fenntartó attitűdjeire leginkább az jellemző, hogy sokáig alulról, civil szférából is táplálkozik.

Az ilyen eszmék terjesztéséhez a kor összes ismert művészeti ágát felhasználták, így például a filmeket, a népszerűsítő előadásokat, az újságcikkeket és a képzőművészeti alkotásokat. A szépirodalom mellett fontos szerep jutott a plakátoknak is, melyek ugyan a századfordulón is jelentősek voltak, de főként kereskedelmi szempontból. Az I. világháború alatt válik mindez a politikai propaganda eszközévé.

A kötettel zárja az OSZK azt a programsorozatot, amely 2015-ben indult, egy több száz négyzetméteres nagykiállítással csúcsosodott ki, s egész programsorozatok kísérték. A tárlat eredményei és további kérdésfelvetései kapcsán rendezték idén januárban azt a kétnapos konferenciát, melynek előadásai most jelennek meg könyv formájában. A kiadvány olvasmányos, mindenki számára érthetően ad rengeteg információt erről az időszakról. Egy kortörténeti dokumentum, társadalomtörténeti mélyfúrás tulajdonképpen, amely négy fő területre összpontosítva – hétköznapi élet, sajtó, irodalom és művészet – tartalmaz értékes tanulmányokat.