Okos, barátságos, emberszerető, sőt még beszélni is tud. A holló nem társállat, hanem családtag a madárbarátok szerint. A házi kedvenc státuszhoz kellett néhány száz év, a kora középkor embere a hollót afféle halálmadárnak tartotta, ám a Hunyadiak címerében már ő tartja a gyűrűt.
Az előrelépéshez több legenda tapad, melyekben a holló már a családot segítő hősként jelenik meg. S bár arra nincs bizonyíték, hogy a fogságban lévő Mátyás édesanyjához írt üzenetét holló kézbesítette, a posta is ezt a madarat választotta a kézbesítés emblémájául – hangzott el a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában.
Zsoldos Árpád ornitológus a műsorban kifejtette, a holló tudományos neve Corvux corax, erről rögtön eszünkbe is jut Corvin Mátyás. Az ő családjának volt címermadara, valószínűleg azért, mert a reneszánsz korban a solymászat a nagyobb urak és királyok körében nagyon divatos volt, a sólymok mellett hollókat is neveltek.
Az ornitológus elmondta, a holló nagyon szép és értelmes madár. Ha fióka korától nevelik, nagyon kötődik az emberhez, megtanul emberi szavakat utánozni. Sokféle hangja van. Kora tavasszal, amikor a hím udvarol, gyakran belesző mindenféle utánzásokat is. Az ember által nevelt holló ilyenkor gazdájának kedveskedve, beszél hozzá.
Valószínűleg az emberi szavakat nem véletlenül használja, tudja, hogy mikor melyiket kell alkalmaznia. Általában azokat a madarakat mondjuk intelligensnek, amelyek szokatlannak tűnő, emberi dolgokat művelnek. Például, ha teljesen cél nélkül játszanak. A hollót nagyon sokszor rajtakapták már ilyesmin – fejtette ki a műsorban.
Holló. (Fotó: AFP)
A holló bizonyítja legjobban, hogy mennyire veszélyes volt korábban a vadászok mérgezett tojások kihelyezésére alapozott módszere a dúvad kiirtásáért. A szarkát, szajkót és dolmányos varjút akarták irtani vele, de a holló egy nyílt területen levő, tojásos fészket nem fog otthagyni. Annyira meg is ritkult, hogy a nyolcvanas évek elejére majdnem kipusztult hazánkból – magyarázta Zsoldos Árpád.
A tojásmérgezések betiltása után kezdett állománya felszaporodni, ma már gyakori madár. Nemcsak a középhegységi erdőkben és elhagyott kőbányákban, hanem az Alföldön a magas feszültségű villanyoszlopokon is fészkel.
