Pillanatképek a magyar „ipari forradalomból"

Az 1956-os forradalom és szabadságharcot megelőző évtized gazdasági „fejlődéséből” ragad meg momentumokat az „Ipari Forradalom?” című kamarakiállítás a Műszaki Tanulmánytárban.

A tárlat azt a kettősséget mutatja be, hogy az 1946-1956 közötti évtizedben milyen magyar fejlesztések történtek, sokszor annak ellenére, hogy a hazai ipar nem teljesedhetett ki szabadon, hiszen az erőltetett és sok esetben hibás iparfejlesztés gyakorlatilag gúzsba kötötte ezt a szektort is.

Az intézmény sajtóközleménye szerint a II. világháború hatalmas pusztítása után a magyar gazdaságot a központi irányítás, majd a tervutasításos pártállami rendszer jellemezte. Előbb az újjáépítés, a lakosság ellátásának biztosítása, majd a kommunista hatalomátvétel utáni államosítás és tervgazdaság szigorúan szabályozta, hogy mit és mennyit termelhet az ország. A mennyiség fontosabb volt a minőségnél, és a nehézipar – valamint a fegyverkezés – igényei a lakossági fogyasztásnál.

A Műszaki Tanulmánytár kamarakiállítását Dr. Zsigmond Gábor PhD., a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tudományos főigazgató-helyettese nyitotta meg. Szavai szerint maga a helyszín alapvetően látványraktár, ahol a kamarakiállítással emlékeznek meg részben az 56-os eseményekről, részben az irányított, tervszerű iparfejlesztésről. A korszak azon emblematikus eszközeit mutatják be, amelyek ennek az új típusú iparfejlesztésnek eredményei lettek, vagy a tervgazdálkodás során egyszerűen elhaltak. Az erőltetett, szovjet típusú iparfejlesztés a szakember szerint nagyban meghatározta azt a közhangulatot, amelyhez ’56 okterében Budapest és az ország lakossága elérkezett.

kiallitas0

Az ipari szerkezet számos áldozatáról is megemlékeznek, még a játékiparról is. Fontosnak tartják, hogy a társadalmi, személyes perspektívákat a műszaki alkotásokon keresztül bemutassák. Nem pusztán technikafókuszú kiállításról van szó, hiszen infografikákkal és fotókkal azt is feltárják, milyen hatása volt az ilyen típusú iparpolitikának a hétköznapokra és a társadalom helyzetére – fejtette ki a kiállítás megnyitóján.

Hazánk a második világháború után nemzeti vagyonának 40 százalékát elveszítette, ami óriási sokk volt. A 47-ben indult első hároméves terv még az újjáépítésről szólt, ami Magyarországon viszont nem járt együtt a modernizációval – magyarázta Zsigmond Gábor.

Az újjáépítésbe beleszólt a jóvátétel, aminek folytán a magyar mérnököknek néha nem éppen a kor legszínvonalasabb újításaival kellett előhozakodniuk. Például, a szovjet tervek alapján a budapesti hajógyárakban lapátkerekes gőzhajókat kértek a szovjet jóvátételre, miközben a magyar mérnökök a 30-as években már vízelektromos hajtású vontatóhajókat és automatizált önjáró hajókat terveztek, többek között a Shell olajipari vállalat számára.

A szakember kifejtette, az újjáépítésbe nemcsak a jóvátételi teljesítéskényszer szólt bele, hanem az államosítások is. 49-ben létrejött a KGST, ami más típusú iparfejlesztéssel járt, már Moszkvában születtek a döntések. Ennek folytán hazánkban nem autót, hanem autóbuszokat kellett gyártani, miközben, ahogyan a kiállításon is látható, volt egy Pente 600-as személygépkocsink.

Pentelényi János kiváló konstruktőr alkotta meg a 600 köbcentis autót, amit népautónak szánt. Mindenki lelkesedett érte, az is felmerült, hogy exportra gyártják, de a Gazdasági Főtanács kimondta az ítéletet, hogy hazánk nem gyárt autókat. Viszont Ikarus cégnév alatt megindult a buszok tömeges termelése, ami mintegy 400 ezer járművet eredményezett. A kiállításon látható az Ikarus 55-ös modellje, amelyet a magyar köznyelv csak „farosnak” becézett, formavilága az egyik legszebb. Sokáig a magyar utak egyik leggyorsabb busza volt – fejtette ki.

Pajtás fényképezőgép (Fotó: Műszaki Tanulmánytár)

Pajtás fényképezőgép (Fotó: Műszaki Tanulmánytár)

A társadalom sok esetben felnőtt módon reagált a változásokra a szakember szavai szerint. Például amikor nem lehetett személyautóhoz hozzájutni, valakinek eszébe jutott, hogy kerékpárral lehetne segédmotort előállítani. Urbach László motorversenyző a székesfehérvári tölténygyárban kezdte el a Dongó motorkerékpár tervezését. Mintegy 60 ezret adtak el belőle.

A kiállításon többek között megtekinthető játékok a hazai Járműtervező Bizottság majd Intézet felügyelete és szabályozása mellett készülhettek el. A nyersanyaghiány miatt sokszor hulladékanyagból születtek meg. De szemrevételezhető az UV-villamos modellje is. 1956 áprilisában indult meg forgalomba állításuk. Ez a valaha készült legnagyobb sorozatban épített magyar villamos, ami ötven éven át aztán meghatározta a főváros utcaképét.

Zsigmond Gábor kifejtette, a kiállítson közel félszáz eredeti tárgy, modell látható. Az infografikák az akkori gazdaságpolitika és iparpolitika társadalomra gyakorolt hatását mutatják be. Létrehoztak egy internetes felületet is, amely számos videóval és fényképanyaggal egészíti ki a kiállítást. A Közlekedési Múzeum és a Műszaki Tanulmánytár Facebook-oldalán is érdemes körbenézni, ahova további információkat és képanyagokat terveznek kitenni.

Domokos Csaba muzeológus hozzátette, két történetet szeretnének elmondani a kiállítással. Egyrészt a tablók révén egy történetet a gazdaságpolitikáról, és egy másikat arról, hogyan jelentek meg az innovációk a magyar iparon belül. Szándékosan nem teszik fel a Mi lett volna, ha…. kérdést. Kifejtette, nem véletlenül nem október 23-án nyitották meg a kiállítást, mert azok a beruházások és döntések, amelyek az iparpolitikában történtek, tovább éltek. A tervgazdaság 1990-ig meghatározta a magyar ipar tervezését.

Gomba kávéfőző (Fotó: Műszaki Tanulmánytár)

Gomba kávéfőző (Fotó: Műszaki Tanulmánytár)

A kiállításon megtekinthető egy radarkísérlet műszere is. 1946-ban Bay Zoltán és csapata beradarozta a Holdat, ami tudományos áttörés volt. Az amerikaiak jóval nagyobb háttérrel egy hónappal korábban már megtették ugyan, de Bayék nem tudtak róla, és képesek voltak ugyanarra a tettre egy lebombázott, éhező országban – magyarázta a megnyitón.

A kiállításon bemutatnak egy hídmodellt is, ez az 1953-ban megnyílt Mecseknádasdi völgyhíd, a legnagyobb vasbeton monolit ívhíd hazánkban. A modell révén nyomon követhető, hogyan is épült meg – tette hozzá a szakember.

A kiállítás évenként emel ki jellemző fejlesztéseket, gyártmányokat, amelyek vagy meghatározó termékké váltak, vagy elhaltak a tervutasításos gazdaságirányítás döntése nyomán.  Azok a tárgyak, amelyek a kiállítás témájához kapcsolódnak, de méretüknél fogva nem kerülhettek be a kamarakiállításba, külön jelölést kapnak az állandó tárlatban.

Az érdekes, informatív kiállítás november 23-tól 2017. január 31-ig tekinthető meg a Tanulmánytárban, a Prielle Kornélia utca 10. szám alatt.