Szorongós típus? Hát rémüldözzön!

„I am Dracula” – hallhatjuk kissé magyaros akcentussal a legendás, 1931-es hollywoodi filmben a vérszívó gróf szerepében hazánkfiát, Lugosi Bélát. A film alapja egy gótikus rémregény, amely mint műfaj a 18. század második felében született meg, ebből alakult ki a mai horrorirodalom – mesélte a téma szakértője a Kossuth Rádió Szombat délelőtt című műsorában.

Egy kis rémtörténelem

A romantika irodalmát még alapvetően a vers határozta meg, a regény mint műfaj inkább a viktoriánus korszak sajátja volt. Ennek az időszaknak a szerzői közül többen – Brontë, Tachkeray, Dickens – már szintén operáltak műveikben többé-kevésbé a gótikus rémregény-elemekkel.

A világirodalom első horrorregénye pedig Horace Walpole 1767-ben megjelent „The Castle of Otranto” című regénye volt – mondta el a Kossuth Rádióban Csetényi Korinna, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, a téma szakértője, aki így folytatta: a ráció korszakában aztán már megvolt az igény az emberekben a világnak az ellenkező pólus, az irracionális, az álmok, a természetfeletti és a fantasztikum felőli megközelítésére.

A horror gyógyír

Pszichoanalitikus megközelítések szerint a horror műfaja révén az olvasó, a néző áttételesen megéli a szeme elé táruló agressziókat, ami a szorongás feloldásának egy módja.

Ezt nyilvánvalóan mindenki a maga vérmérséklete szerint kezeli, ám előfordul, hogy valakinek rémálmai lesznek tőle, nyugtalanságot vagy szorongást vált ki belőle – ebben az esetben egyértelmű, hogy a horror nem az ő műfaja – hívta fel a figyelmet Csetényi Korinna.

A horror egyébiránt az egyetlen olyan műfaji megnevezés, ami már a nevében hordozza a borzongást, erős testi reakciót tud kiváltani az emberekből: megemelkedik a pulzusszám és az adrenalinszint, vagyis testileg is „megviselődünk” – szögezte le a szegedi egyetem adjunktusa.

Lugosi Béla Drakulaként felejthetetlen volt. Fotó: Moviepix

Lugosi Béla Drakulaként felejthetetlen volt. Fotó: Moviepix

Néha még „ciki” a horror

A „magasirodalom” felől nézve némi előítélettel fogadják a horrorszerzőket, mintegy az irodalom peremvidékére száműzve őket. Ám Csetényi Korinna szerint vagyunk már annyira felvilágosultak, hogy nem utasítunk el könnyedén egy témát vagy szerzőt csak azért, mert az pillanatnyilag a populáris irodalom része.

Ő maga is komoly, 160 kötetes Stephen King-gyűjteménnyel rendelkezik, ebben előfordulnak magyar és angol kiadások, illetve van olyan horrorregény is, ami több példányban sorakozik a polcon.

„Én angolul olvasom Stephen Kinget, szerintem csodálatos a nyelvezete. Közérthetően ír, szép képeket használ. Nagyon jó és szerethető főhősei vannak, olyanok, akikkel könnyű azonosulni” – sorolja érveit a szakértő, aki szerint a horrorszerző mindig komoly témákat feszeget, legyen az család, barátság, annak fontossága az életben, vagy akár az iskolarendszer kritikája.

Drakula már nem rémít

Nagy változáson mentek át a hosszú évtizedek alatt a klasszikus rémfigurák: Drakula, Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Frankenstein kreatúrája ma már időként önmaga paródiájába hajlik, nevetség tárgya, amikor például reggelizőpelyhek dobozán jelennek meg.

„A gyerekeknek mindez már vicces, de egyelőre még velünk élnek ezek a figurák. Az más kérdés, hogy – mondjuk – kétszáz év múlva is tudják-e majd az utánunk jövők, hogy ki az a Drakula, aki nekünk, magyaroknak Lugosi Béla miatt külön büszkeségünk…” – mondta Csetényi Korinna.