Egy nemzetközi kutatócsapat genetikai vizsgálatnak vetette alá vadon és fogságban élő japán darvak mikrobiomját, hogy módot találjon megmentésükre.
A mikrobiom az élőlények testében élő baktériumok és más mikrobák populációját öleli fel. Míg ismeretes, hogy ezek a parányok sok feladatot látnak el, a létfontosságú tápanyagok előállításától a káros kórokozók kiiktatásáig, teljes szerepüket azonban nagyrészt mégis homály fedi.
A kutatócsapat például igen kevés információt talált a fogságban tartott és a természetben élő darvak mikrobiomjának összevetésével kapcsolatban.
108 madár, köztük 22 vadon élő ürülékéből gyűjtöttek be mintákat, majd genetikai szekvenálással azonosították a jelenlévő mikrobákat és megoszlási arányukat. Kiderült, hogy a két madárcsoport mikrobiomja igencsak különbözik, valószínűleg a fogságban élők eltérő étkezése, a zárt tér és a rendszeres állatorvosi gondoskodás miatt.
Japán darvak Hokkaidón. (Fotó: Reuters/Nakaó Juriko)
Míg mindezen tényezők egészségesen tartják a fogságban nevelt madarakat, megzavarják mikrobiomjukat, ami fertőzésnek tehet ki egy ilyen madarat, ha visszatér a természetbe. Mindez némi támpontot nyújt azzal kapcsolatban, hogy nagyrészt miért sikertelenek a japán darvak természetbe való visszatelepítését célzó kísérletek.
A szerzők egy lehetséges módszert is felvázolnak a megfelelő mikrobiom megalapozására probiotikumokkal és mikroba-átültetéssel vadon élő madarak segítségével.
A jó szerencse és a hosszú élettartam szimbólumának tartott japán vagy mandzsu daru több ezer éve szerepel a kínai, japán és koreai művészetben. A mintegy 1,6 méter magas, 2,5 méter szárnyfesztávú madár a világ legnagyobb darufaja, és az egyik legritkább is: alig 2700 egyede maradt a természetben, főleg Kínában, Koreában és Japánban.
A vizsgálatról a Nature Scientific Reports folyóirat számolt be.
