A hatvanmillió embert foglalkoztató ruha- és textilipar becslések szerint 3000 milliárd dolláros üzlet; és a világ GDP-jének 2 százalékát adja. Világszerte 150 milliárd ruhadarab készül évente, miközben csak az Egyesült Államokban 13 millió tonna ruhát dobnak ki. A Danish Fashion Institute kutatásai szerint az ágazat a második legnagyobb környezetszennyező iparág a világon.
A Föld rovarirtószer-felhasználásának 25 százaléka a gyapottermesztéshez köthető, az ipari vízszennyezés egyötöde pedig a ruhaanyagok kezeléséhez és színezéséhez kapcsolódik. Ráadásul a folyton változó divat pazarlásra ösztönzi a fogyasztókat.
Ha végiggondoljuk, hogy miként lesz a gyapotból póló: a termesztés során mennyi vizet használnak fel, és a szállítással mekkora szén-dioxid-kibocsátás jár… A használat során elhasznált víz mennyisége azonban már kevesebb, mint a gyártás alatti – magyarázta a folyamatot az M1 Summa című adásában Urbán Csilla, a Humusz szövetség programvezetője.
Tehát minél tovább használunk egy adott anyagot, annál jobban megspóroljuk azt a fajta energiát és nyersanyagot, ami az előállításhoz szükséges – tette hozzá.
Egy kilogramm pamut előállításához hozzávetőlegesen 3,6 kg szén-dioxidot; 0,3 kg műtrágyát; 0,3 kg növényvédőszert és 20 ezer liter vizet használnak fel a gyártók. Vagyis egyetlen fehér póló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség. Ez a mennyiség egy ember vízszükségletét több mint 3,5 évig fedezné.
A fogyasztói társadalomban ruhákat javíttatni nem divat. Ezt a Department of Commerse adatai is alátámasztják. Az Egyesült Államokban ugyanis 1900 és 2013 között a szabók száma 230 ezerről 21 ezer 400-ra csökkent. Egyre nagyobb az érdeklődés viszont a használt ruhák iránt. Csak 2013-ban 860 ezer (!) tonna használt ruhát exportált az Egyesült Államok.
A programvezető szerint egyre több olyan kezdeményezés van, ami pontosan erre a problémára, erre a túlzott fogyasztás-okozta környezetterhelésre hívja fel a figyelmet. Egyre több például a használtcikk-kereskedés is – fűzte hozzá. Vannak olyan programok is, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy csereberéljenek maguk között.
A Marks & Spencer bebizonyította a világnak, hogy zölden is lehet egy ruhaipari nagyvállalat sikeres. A cég a “Plan A”, vagyis az “A terv” elnevezésű program 2007-es indulása óta 625 millió fontos extra haszonra tett szert, miközben számos környezetkímélő megoldást alkalmazott. Száz fenntarthatósági célt tűztek ki, így például a csomagolóanyagok mennyiségének csökkentését, a szemét újrahasznosítását és a megújuló energiaforrások használatát.
Nagy-Britanniában 2013-ban indult a SCAP 2020 projekt, amelyet 82 textil- és ruhaipari vállalatvezető írt alá. A projekt célja, hogy évi 1,2 millió tonnával kevesebb szén-dioxidot, 420 millió köbméterrel kevesebb vizet használjanak fel a cégek, valamint 16 ezer tonnával kevesebb hulladékot termeljenek.
Ha mindenki csak kilenc hónappal tovább hordaná a ruháit, és így ritkábban vásárolna újat, a ruhaipar szén-dioxid-kibocsátása és vízfogyasztása akár 20-30 százalékkal is csökkenhetne.
Szakértők szerint a legfontosabb a szemléletváltás, nem csak a fogyasztók, hanem a vállalatok és kereskedők esetében is. Egy olyan önkéntességen alapuló kultúrát kell létrehozni, amely a társadalmi felelősségvállalás jegyében zöldebb, környezetkímélőbb és még gazdaságos is.
