Egy közönséges sivatagi moha közvetlenül a levegőből gyűjti be a nedvességet. A felfedezés új módszerek kifejlesztéséhez vezethet iható víz begyűjtésére a fejlődő országokban.
A legtöbb sivatagi növény, többek között a kaktuszok, kiterjedt gyökérrendszerrel szívja fel a ritkás talajvizet. A Syntrichia caninervis viszont egyenesen a levegőből gyűjti be a nedvességet.
A levelei hegyén található apró szálak teszik lehetővé, hogy előnyt kovácsoljon a köd- és páracseppekből – magyarázza Tadd Truscott, amerikai kutató, akinek sikerült lencsevégre kapnia a növényt.
Csapatával környezeti pásztázó elektronmikroszkópot és kamerát használt, hogy tanulmányozza, a 0,5-2 milliméteres, törékeny, szőrszerű szálak miképpen fogják be a légköri nedvességet.
Truscott megfigyelései szerint a vízcseppek másodpercenként 10-20 milliméteres sebességgel is haladhatnak a szálon a levél felé.
A vízgyűjtés, cseppformálás és annak gyors elszállítása a levélhez kritikus a moha életben maradásához. Az S. caninervis egyedülálló abban a tekintetben, hogy a fotoszintézishez leveleinek nedvesnek kell lennie, és gyökérszerű struktúrái nem gyűjtenek vizet a talajból.
Illusztráció – Atacama-sivatag. (Fotó: Reuters/Ivan Alvarado)
Korábban két másik növényfajt – az Opuntia microdasys kaktuszt és a Cotula fallax alpesi növényt – találtak, amely hasonló párakiaknázó képességgel bír. Velük ellentétben az S. caninervis az első növényfaj, amelynél a folyamatot szolgáló, bonyolult mechanizmust tártak fel.
A kutatók Truscott szerint megpróbálhatják lemásolni ezt a megoldást, és újfajta vízgyűjtő-rendszereket fejleszthetnek ki.
A ködgyűjtő készülékekből leginkább a fejlődő országok lakosai profitálhatnak, akiknek hozzáférése a tiszta ivóvízhez korlátozott.
A vizsgálatról a Nature Plants folyóirat számolt be.
