Ilyen az Iszlám Állam pokla - történetek Fallúdzsából

Döbbenetes állapotokról számoltak be azok a túlélők, akik Fallúdzsa ostroma közeledtével úgy döntöttek, hogy megszöknek az Iszlám Állam két éve leigázott városából. Élelem nélkül tengődtek, kivégzésekre ráncigálták őket, holtesteket cibáló kutyákkal teli utcákon kellett átsétálniuk nap mint nap, és ha megjelentek a kormányerők, a dzsihadisták találomra válogattak közülük, hogy ki legyen az élő pajzsnak része

Mióta összevont erőkkel támadják Fallúdzsa városát az iraki hadsereg katonái és a síita milícia harcosai, több családnak is lehetősége akadt elmenekülni az Iszlám Állam által az elsők között leigázott területről. Szinte mindannyian elveszítettek valakit a dzsihadista diktatúra kíméletlen jogszabályai miatt, sokan családtagjaikat, de legtöbben a méltóságukat.

Az al-Dzsazíra arról kérdezte a lakosokat, milyen volt a terroristák uralma alatt élni két évig, és hogyan tudtak végül elmenekülni az Iszlám Állam harcosai elől.

Iraki katonák az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista terrorszervezet kezén levő nyugat-iraki Fallúdzsa visszafoglalása során a város határában 2016. május 23-án (MTI/EPA/Navrasz Amer)

A legtöbb család Fallúdzsa déli külvárosából tudott elmenekülni, amely 10 kilométerre található a központtól. Az iraki hadsereg ezt a területet hivatalosan már felszabadította, de az Iszlám Állam harcosai még mindig indítanak kamikaze támadásokat a külvárosi területek ellen. A családok nem hittek abban, hogy a hadsereg meg tudja tartani a területet, ezért sokan úgy döntöttek, hogy elmenekülnek az életveszélyes körzetből.


“Az jár a legrosszabbul, akit elkapnak a dzsihadisták”

Nem könnyű kitalálni Fallúdzsából, a kivezető út pedig nagyon veszélyes, de a mi családunk is úgy határozott, hogy megkockáztatjuk az utat – monda egy 57 éves nő, aki lányával, vejével és két unokájával együtt menekült el a városból még május 28-án.

“Sokan elveszítettük a fiainkat, férjeinket. A méltóságunkat is elveszítettük” – mesélte a nő, aki szárított datolyával és különféle magokból sütött kenyerekkel próbálta megmenteni családját az éhhaláltól. Végül úgy döntöttek, hogy nem bírják tovább.

Az utolsó lökést a nő veje adta, aki elmagyarázta, hogy még azelőtt kell elmenniük, mielőtt az iraki hadsereg megostromolja a várost. A legrosszabb dolog, ami bárkivel is történhet, nem más, mint hogy elkapják a dzishadisták. Ha valakit szökésen kapnak, azonnal kivégzik – részletezte.

Hozzátartozója sírját keresi fel egy asszony a Bagdadtól 50 km-re nyugatra fekvő iraki Fallúdzsában (MTI/EPA/Mohamed Dzsalil)

10 kilométeren keresztül célpontok voltak

Az út nem is lehetett volna rizikósabb: egy 10 kilométeres utat kellett megtenniük egy nyílt területen, ahol egy támadás esetén sehova sem tudtak volna elrejtőzni. Aki elindult a városból, addig nem állhatott meg, amíg el nem érte az iraki hadsereg egyik ellenőrzőpontját, ha mégis megtorpant, életével fizetett érte.

De a veszélyes út után sincsenek mindannyian biztonságban: a nő vejét megérkezésük után a katonák elvitték kihallgatásra, hogy biztosak legyenek benne, hogy semmi köze sincs a dzsihadistákhoz. Ez három napja történt, azóta semmit sem lehet tudni róla.

A nő azt is elárulta, hogy a dzishadisták családon belüli erőszakra kényszerítették a férfiakat: megparancsolták a férjeknek és az édesapáknak, hogy bántalmazással fegyelmezzék a család női tagjait.

Ha valakin nem úgy állt a hidzsáb, mint ahogyan kellett, ütést érdemelt. Aki nem verte meg a feleségét a hasonló hibákért, külön büntetést kapott.

Mikor az iraki kormányerők megkezdték Fallúdzsa ostromát, az Iszlám Állam elkezdte áttelepíteni a lakosokat a központba, hogy túszként tudják őket felhasználni. Sokan nem voltak hajlandóak beljebb menni, mert tudták, hogy az mivel járna: a dzsihadisták élő pajzsként akarták őket felhasználni a hadsereg elleni harcban.

Az Iszlám Állam válaszképpen több embert kivégzett, de sok lakos még ekkor sem volt hajlandó velük tartani.

“Minden házba küldtek egy CD-t a kivégzésekről”

Az Iszlám Állam nyilvános kivégzésekre ráncigálta el a lakosokat, sokszor összegyűjtöték őket, majd az épületek tetejéről lökték le az embereket a tömeg mellé- mondta az al-Dzsazírának egy 60 éves férfi, aki még Szaddám Husszein alatt harcolt az iraki hadseregben.

A férfi elmesélte, hogy a tetőről ledobott holttesteket otthagyták az utakon a kutyáknak, közöttük kellett minden nap elsétálniuk.

Az Iszlám Állam több kivetítőt is felszerelt Fallúdzsa több kerületében is, melyeken folyamatosan kivégzéseket mutattak.

Az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista terrorszervezet egyik fegyverese célra tart a nyugat-iraki Fallúdzsa határában (MTI/AP)

“A dzsihadisták egész álló nap sugározták a terrort a képernyőn. Ha valaki nem tudott ott lenni a nyilvános kivégzésen, akkor arra kényszerítették, hogy később a kijelzőn nézze végig. Még arra is vették a fáradtságot, hogy CD-re másolják és egyenként kiszállítsák minden házba.

Random választottak ki ártatlan embereket: valakibe azért kötöttek bele, mert nem tetszett a szakálla, valakibe azért, mert dohányzott. Minden ilyen személyt kivégeztek. Azokat is, aki nem volt hajlandó csatlakozni vagy együttműködni velük.
Az összes olyan férfit meggyilkolták, aki az Iszlám Állam ellen prédikált.

A 60 éves férfi elmondása szerint Szaddam uralma alatt soha nem tapasztalt ilyen mértékű brutalitást, pedig jópár évig harcolt a hadseregben.

“Különböző módszerekkel, de mindenkit tönkretettek”

Egy 52 éves férfi arról mesélt, hogy az Iszlám Állam sosem válogatott, ha kegyetlenségről volt szó. Bárkit megvertek, mindenkit megaláztak, testileg-lelkileg. Ha valaki dohányzott, azért, ha levágta a szakállát, azért.

Megkorbácsolták a nőket, ha úgy gondolták, hogy a fátyluk nem takarja el teljesen az arcukat vagy az egész testüket. Mindezt csak azért, hogy folyamatos félelemben tartsák a lakosságot.

A lakosokat sokszor élő pajzsként használták az iraki hadsereg ellen. Kivezényelték az utcákra a dzsihadistákat, azt mondták, hogy azért teszik, hogy mindenki betartsa a rendet, de valójában mindenki tudta, hogy csak el akarnak vegyülni a civilek között.

Helybeliek egy épület romjai között Fallúdzsában (MTI/EPA/Mohammed Dzsalil)

“Alig éltünk, és már semminek nem volt értelme”

Szinte semmi élelem nem maradt Fallúdzsában – mesélte egy 54 éves nő, akinek az egész családjával együtt sikerült kiszöknie a városból az iraki hadsereg ostroma előtt.

Füvet és szárított datolyát ettek, mivel az ostrom miatt szinte semmi élelem nem jutott be a városba, a segélyszervezeteknek megtiltották bármilyen csomagok beküldését, mert nem akarták, hogy a dzsihadisták kezére kerüljön bármilyen érték.

A nő elmondása szerint már egy jó ideje mindenki reményvesztett állapotban tengődött, de az ostrom felébresztette a lakókat, és bár jól tudták, hogy rizikós döntés a menekülés, ez volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy túléljék az Iszlám Állam két éves fogságát.