A Marx-szobor a múzeumban marad – interjú Lánczi Andrással

Április végén egyedüli indulóként, ellenszavazat nélkül választotta a Budapesti Corvinus Egyetem szenátusa az intézmény rektorává Lánczi Andrást. A Századvég Alapítvány elnöke több mint 25 éve tartozik az egyetem kötelékébe, jelenleg a Corvinus Politikatudományi Intézetének igazgatója, mégis sokak szerint kizárólag politikai kapcsolatai miatt ülhet be az egyik legjelentősebb hazai felsőoktatási intézmény vezetői székébe. A politikához fűződő viszonyáról, rektori terveiről és a Marx-szoborról is kérdeztük Lánczi Andrást.

- Egy filozófus a Közgáz élén?
- Miért ne? Szerintem egy rektornak legyen határozott elképzelése arról, hogy abban a világban, ahol élünk, mi számít tudásnak, és ezzel összhangban milyen oktatási programra van szükség. Filozófusként a szaktudományos megközelítéstől eltérő a tudásfelfogásom. Nem veszem például kész tényként, hogy a közgazdaságtan annyira egzakt tudomány, mint ahogy az a társadalomban elterjedt, még akkor sem, ha benne van a matematika. A jó vezetés szempontjából ugyanakkor a rektor személyisége a legfontosabb, azok a morális és intellektuális erények, amelyek meghatározzák, továbbá alkalmas-e arra, hogy több embert nyerjen meg, mint ahányat taszít.

Lánczi András, a Századvég Alapítvány kuratóriumának elnöke a Nemzeti kultúra – társadalom, gazdaság, jólét című konferencián az Országház Felsőházi termében 2016. január 12-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

- Végül is kijött a matek. Corvinusos körökben kezdetben erősen megosztó volt a jelöltsége, aztán ellenszavazat nélkül választották meg; kihívója nem volt.
- Persze, mert az egyetemi karrierem mellett a közéletből is ismert személy voltam. Minden, így még egy rektorválasztás is politikai kérdésként merül fel. Nem tudom egyébként, hogy a kritikusok akkor is ugyanezt mondták-e, amikor Mészáros Tamás volt a rektor, egyben az ÁPV Rt. elnöke, és Gyurcsány Ferenc kormányfőként évente járt ide gazdaságpolitikai előadásokat tartani. Vajon akkor is megosztott volt az egyetem?

Névjegy: Lánczi András filozófus, politológus. A Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének vezetője és a Századvég Alapítvány elnöke. Az európai akadémikusok és filozófusok által létrehozott Center for European Renewal elnöke, a Heti Válasz és a Michigan State University társadalomtudományi könyvsorozata szerkesztőbizottságának tagja. 2003-ban megkapta a Magyar Politikatudományi Társaság Bibó István díját, 2009-ben pedig a Corvinus Aranyérmét. Az egyetemen 1991 óta tanít, 2016. július 1-jétől pedig ő lesz az intézmény rektora.

- Ha már szóba hozta a politikát. A megosztottságban nyilván szerepet játszott, hogy a kormány fő ideológusaként tartják számon.
- Ez csak egy értelmiségi klisé. Ha valaki valamit nem ért, vagy nem tudja, mi hogyan történik, akkor ráhúz egy történetet – így váltam én is a Századvég elnökeként tanácsadóvá és ideológussá. Érdekes, hogy mindig más a fő ideológus. Ezt mindig az adott napi politikai érdekek döntik el. Hol Tellér Gyulát nevezik annak, máskor Schmidt Máriát, valamikor meg engem, éppen azt, akit a kormánnyal nem rokonszenvezők szeretnének egy kicsit sárral bekenni. Értelmiséginek sem tartom magam, ha pedig az nem vagyok, ideológus aztán végképp nem szeretnék lenni.

- Hogy érti, hogy nem értelmiségi?
- Abban az értelmében az vagyok, hogy a foglalkozásom szellemi tevékenységhez kapcsolódik. Viszont a szónak van egy másik értelme is, amely fokozatosan alakult ki az elmúlt 150-200 évben. Ennek lényege, hogy a kritikai potenciállal bíró értelmiségiek az ész univerzalitása alapján felhatalmazva érzik magukat, hogy megnyilvánuljanak közügyekben, befolyásolják azokat vagy akár meghatározzanak politikai irányokat. Természetesen mindenkinek lehet véleménye, el is lehet azt mondani vagy le is lehet azt írni – én is megteszem –, de a politikának van egy autonómiája. Ez számomra azt fejezi ki, hogy mivel a politikus dönt, ezért övé a felelősség. Az értelmiségi lét a modern világban egy politikai szerepnek felel meg, de szerintem akinek nincs felelőssége, az ne csináljon úgy, mintha lenne.

- Mi akkor az Ön szerepe?
- Hamarosan rektor leszek, tele tervekkel. Közép-Európa legjelentősebb egyetemévé szeretném tenni a Corvinust.

- Az egyetemi rangsorok szerint távol van még ettől az intézmény. Hogyan tervezi az előrelépést?
- Az elképzelés több felismerés együtthatója. Van egy adottság: Budapest a külföldiek számára nagyon vonzó hely, a diákok számára pedig kifejezetten pozitív megítélésű. Előnyt jelent az egyetem földrajzi elhelyezkedése, a vonzó épületei és az oktatási programjai, amelyekről bebizonyosodott már, hogy külföldön is versenyképesek. A Corvinusnak ugyanakkor elsősorban olyan kérdésekkel kell foglalkoznia, és azokra kell a tantárgyakat, az oktatási anyagokat, a kutatási irányokat és a projekteket építenie, amelyek az ország valóságos szükségleteit, igényeit elégítik ki. Ráadásul létezik valami, amit Közép-Európának nevezünk, ahol az országok nagyon hasonló problémákkal néztek szembe a történelem során és néznek szembe ma is. Újra egy feltörekvő területként mutatkozunk meg, ezért a feltörekvő gazdaságok problémáival is foglalkoznunk kell. Érdekel, mit gondolnak erről Varsóban, Ljubljanában vagy Zágrábban, ezért fel szeretnénk venni a kapcsolatot a hasonló képzést nyújtó egyetemekkel, ami informális módon tavasszal már meg is indult. Szeretném, ha több közép-európai diák jönne a Corvinusra, és fordítva, a magyar hallgatóknak is lehetőséget kell adni külföldön. Bár ez jelenleg is adott, de nagyon esetleges választások szerint történik, amit tudatosítani szeretnék. Ezenfelül közös projektekben és kutatásokban is gondolkodunk. Látok ugyanis egy intellektuális rést Oroszország és az Európai Unió fejlettebb részei között, azt betöltve pedig rá tudnánk irányítani a figyelmet Közép-Európa regionális problémáira. Ebben kellene előrelépnünk, így válhatnánk a legjelentősebb régiós társadalomtudományi intézménnyé.

Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke az alapítvány Public diplomacy – Magyarország új kapcsolati utakon című konferenciáján a budapesti Károlyi-Csekonics Rezidencián 2015. március 4-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

- Mennyire lesz radikális az irányváltás? Elégedetlen hangokból nincs hiány az egyetemen.
- Radikális változások ritkán vannak az életben, határozott döntésekre viszont mindig szükség van. Itt is erről van szó. Az egyetemi mozgások egyébként sem gyorsak. Azt gondolom, három, öt éven belül lesz látható, hogy mire lehet jutni az új iránnyal. Ami pedig az oktatókat illeti, az egyetemi világban kialakult egy generációs rés. A rendszerváltás után kirajzás történt az intézményekből. Nagyon sokan jobb lehetőségeket láttak a piacon, és most érkezett el oda a helyzet, hogy egy generáció mintha hiányozna a magyar felsőoktatásból. A 45 és 65 közötti korosztályban relatíve kevés a magasan minősített oktató, ami számos problémát okoz. A fiatalok, a 30-35 év körüliek viszont szeretnék már megmutatni magukat, ezért nekik szeretnék kedvezni majd a pozíciók kiosztásakor. Az ő kiemelésük kényszer és cél is együtt.

- Ez anyagilag nagyobb elismerést is jelent majd?
- Elismerem, alacsonyak a tanári fizetések. Nem véletlen, hogy tízből kilenc embernek van második, harmadik, vagy negyedik állása. A legjobb oktatók fizetését már idén tavasszal elkezdtük emelni, és stratégiai cél, hogy a bérek megközelítsék a külföldi egyetemeken lévőket. Fontos azonban, hogy ha az egyetem majd elkezdi rendesen megfizetni az oktatóit, akkor joggal várhatja el, hogy azok csak nagyon szabályozott keretek között vállalhassanak munkát máshol. A jövőben el kell majd dönteniük, hogy egyetem, vagy valami más. Az ugyanis nem megy, hogy a Corvinus egyfajta tb és egyéb kifizetőhely, de az oktatók nem itt fejtik ki az energiájukat. Rendet kell tenni, mert 26 év alatt nagyon kevés változott ebből a szempontból. Erős egyetemi vezetést fogok létrehozni.

- Mit szólnak majd ehhez az oktatók?
- Az egyetem sokkal több tudástermelésre képes annál, mint hogy csak oktatás és kutatás folyjon a falai között. Komoly projektekben kell részt vennie ahhoz, hogy pluszbevételhez jusson. Ha ezek nem kívül valósulnának meg, akkor egy új iparág jöhetne létre az intézményen belül. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az oktatók súlypontja is bent maradjon. Ezt nekik is meg kell érteniük. Az egyetemi think tank tevékenység egyébként nem új keletű, most is vannak a Corvinuson projektek, de a jövőben intézményesültebben, és főként hatékonyabban kell csinálni ezeket.

- A rektori programjában több kar indításának lehetőségét is megpendítette. E szerint elindulhat egy közigazgatási és egy jogi kar is. Az ez irányú képzés korábban már részét képezte az egyetem portfóliójának. Miért gondolkodik ismét ebben?
- A Gazdasági Jogi Tanszék annak ellenére sorvadt el, hogy egy nagyon fontos területről van szó, a pályán lévő közgazdászok visszajelzései is ezt mutatják. A gazdasági jogot valamilyen formában mindenképp be kellene emelni a közgazdászképzésbe. A közigazgatási irány jóval nagyobb ívű vállalkozás, ám mivel nagyon sok közgazdász az állami szférában helyezkedik el, ezért szükség lenne közigazgatási ismeretekre. Minden országnak megvan a maga képzőhelye, ahol a gazdasági, politikai, közigazgatási elitet képzi. Ennek kellene nálunk is kialakulnia. Nem biztos, hogy új karokat kell létrehozni, elképzelhető más egyetemmel való együttműködés is, hisz állami intézményekről van szó. Még az is lehet, hogy egy nagy budapesti egyetemé a jövő, amely több egyetemből jönne létre. Akkor könnyebb lenne az irányokat is kitűzni, és programokat csatolni mögéjük. Sok minden elképzelhető, ha vannak hozzá partnerek. Ez azonban a jövő zenéje. Most a legfontosabb, hogy nyugalom legyen a Corvinuson, és induljon meg az építkezés. Ez a célom, máskülönben nem is pályáztam volna.

Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének igazgatója részt vesz a Mathias Corvinus Collegium kiadásában megjelent Felsőoktatás Magyarországon és a világban – tendenciák és lehetőségek című kiadvány kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött bemutatóján az Alexandra Irodalmi Kávéházban. MTI Fotó: Kovács Tamás

- Miért most indult egyébként?
- Hogy világos legyen: nem én akartam rektor lenni, ezt a helyzet hozta így. Öt évvel ezelőtt is pályázhattam volna, a külső politikai körülmények lényegesen nem különböztek; a belső helyzet viszont most eltérő. Korábban más volt az egyetemi irányítás, a gazdasági és akadémiai ügyek nem váltak úgy szét, mint a jelenlegi kancellári rendszerben. Nem akartam, és most sem szeretnék sokmilliárdos dolgok felett egymagam dönteni. Az egyetemi gazdálkodás a kancellárok előtt inkább kaotikus volt, mint rendezett. A pénzügyi fegyelem és szabályosság megtartásának a terhei nem a rektorok vállát nyomják. Ráadásul, ha most nem pályáztam volna, akkor a korom miatt már nem tehettem volna meg később. Nagyon sok személyes elem is van egy ilyen döntés meghozatalakor, csak ezt sokan elfelejtik.

- A programjában azt is írta, hogy a Corvinusnak egy nemzetközileg nyitott, ugyanakkor hazafias intézménynek kell lennie. Megfér egymás mellett ez a kettő?
- A mai világhelyzetet szokták nemzetköziesedésnek is nevezni. Ennek sok jelentése van, az egyetem szempontjából részben az, hogy az intézmény legyen nyitott, értse, milyen folyamatok és tendenciák zajlanak a világban, azok közül pedig mit és hogyan kell kutatnia. De még akkor is, ha az egyetem a legnyitottabb és a legtágabban értelmezi azt, mi a feladata, kötelessége a magyar problémákhoz kapcsolódnia, hisz állami intézmény, és nagyrészt az állam tartja fent. Ez egyfajta hazaszeretet jelent, ami formálisan is megtörténik, hisz a diploma átvételekor elmondott eskü szövege is hazafias tartalmú.

- Mi lesz a Marx-szoborral?
- A Marx-szobor az egyetem múzeumában marad. A Corvinusnak az 1948-as alapítása óta a jelenlegi az ötödik neve. Arculatát tekintve le kell most már horgonyoznia egy identitás mellett, ami azt jelenti, vizuálisan is meg kell jelennie, hogy mit jelent az egyetem, milyennek szeretnénk látni önmagunkat, a világot, és azon belül a Corvinust. Azt, hogy a szenátus ellenszavazat nélkül választott meg, nagy örömmel és megtiszteltetéssel fogadtam. A pozitív várakozást érzem ki belőle – olyat várnak tőlem, amit szerintük teljesíteni tudok. Azon leszek, hogy ez így is legyen.