Tudta, hogy ezért is előveheti a gyámügy?

Minden szülő felteszi magának a kérdést, ahogy nőnek a gyerekei, hogy mikortól hagyhatja egyedül otthon? Vagy hány évesen járhat egymaga az iskolába? Vigyázhat a kiskamasz a fiatalabb testvérére? Megteheti a szülő, hogy amíg a kisbabája ebéd után alszik, addig elszalad bevásárolni, mondván csak egy fél óra?

Míg néhány évtizede teljesen természetes volt, hogy akár már az elsős kicsi is egyedül jár haza, sőt, otthon hosszú órákat tölt egymagában, addig napjainkra ez sokkal bonyolultabb kérdés lett. Nagyon kevés 6-7 éves kicsit lehet látni, aki egyedül közlekedik a városban, de otthon is sokszor csak hosszas hezitálás után hagyják magára a szülők a gyereket.

“Két kisfiam van, és komoly aggodalommal tölt el, hogy a 8 és 10 éves gyerekeimet otthon hagyhatom-e egyedül a második emeleti lakásunkban. Sajnos mindkét nagymama vidéken él, a férjem és én is sokat dolgozunk. Mostanáig próbáltuk barátok, szomszédok, szülőtársak segítségével megoldani a tanítás nélküli napokat, de egyre nehezebb. Különösen a két és fél hónap hosszú nyári szünet okoz nagy fejtörést. A nagyobbik fiam sokszor mondja, hogy nyugodtan elmehetünk itthonról, nem lesz baj, tudnak vigyázni magukra. De vajon tényleg?” - meséli egyik olvasónk, Nóra.

A gyerekek érettsége nagy eltéréseket mutat azonos korosztályon belül is, de az is befolyásolhatja a döntést, hogy a család kisvárosban él, kertvárosi övezetben vagy nagyvárosban, lakótelepen.

Forrás: Shutterstock

Forrás: Shutterstock

A döntésnél pedig nem csak egyszerűen azt kell mérlegelnie a szülőnek, hogy elég érett-e, felelősségteljes-e a gyereke arra, hogy egyedül maradjon otthon néhány órára vagy egymaga buszozzon el az iskolába, hanem ennek a helyzetnek, pontosabban az esetleges következményeinek komoly jogi háttere van.

Magyarországon a szabályozás nem mondja ugyan ki, hogy hány éves kortól lehet egyedül hagyni a gyereket, de a gyermekvédelmi törvény többek között mégis előírja, hogy biztosítani kell a gyermek életkorának megfelelő nappali felügyeletét.

A Gyvt. a veszélyeztetettség fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: „Olyan – a gyermek vagy más személy által tanúsított – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.”


Veszélyben a kiskorú

Mivel a gyerekek nagyon különbözőek, ezért az is változó, hogy kinek, mikorra alakul ki az a belátási képessége, valamint feladat- és kötelességtudata, amikor például már otthon lehet hagyni egyedül – mondta Lipót Gyula, jogász a hirado.hu-nak.

Általános szempont, hogy az a gyerek, aki még nem töltötte be a 14. évét, jogi szempontból cselekvőképtelen, tehát a szülőt, a gondviselőt vagy a pedagógust terheli a felelősség, ha bármi történik a gyerekkel, amikor egyedül marad. Ez lehet kiskorú veszélyeztetése vagy foglalkozás körében elkövetett gondatlanság.

A szülő felelőssége azonban a gyermek nagykorúságáig, 18 éves koráig fennáll – tájékoztatta a hirado.hu-t Budapest Főváros Kormányhivatala. Veszélyeztetettség esetén bármely szerv vagy személy értesítheti a gyámhivatalt, még a névtelen bejelentést sem lehet érdemi vizsgálat nélkül elutasítani.

Eldurvult válásoknál nagyon gyakori, hogy a szülők tehetetlen dühükben egymást vádolják például kiskorú veszélyeztetésével, és jelentik fel egymást a gyámhivatalnál, így próbálnak meg a másikra  nyomást gyakorolni – mondta a szakember, aki nagyon ellenzi, hogy bárki ilyet tegyen alaptalanul. Törekedni kell a szülőknek a kompromisszumra a gyerek érdekében.

A nagy vigyáz a kicsire?

Alapvetően egy felsős gyereket – figyelembe véve az életkori sajátosságokat – már egyedül lehet néhány órára hagyni, de a gyerekpszichológus szerint semmiképpen sem érdemes rábízni a kistesóját.

Nem szabad ilyen típusú felelősséget tenni egy kiskamaszra, mert ezzel komoly szerepzavar keletkezik, hiszen átad neki a szülő olyan jogokat és kötelességeket, amiket nem kellene.

Forrás: Shutterstock

Forrás: Shutterstock

Fontos az önállóságra szoktatás

Önállóságra szoktatni viszont nagyon fontos a gyereket, de a fokozatosság betartásával – mondta a hirado.hu-nak Muhi Mária gyerekpszichológus.

Ennek egy folyamatnak kell lenni, ezért minden életkorban érdemes elvárni bizonyos dolgokat, amire már nagy valószínűséggel képes. Ilyen például, hogy nagycsoportos óvodás korban el lehet várni tőle, hogy bekösse a cipőjét vagy egy órát eljátsszon egymagában is.

Az önállóságra szoktatásnál nem csak a fokozatosság fontos, hanem az is, hogy a szülő végig a gyerek mellett legyen. Nem szabad egyik napról a másikra a mély vízbe dobni, és elvárni, hogy most már elég nagy vagy, ezt is, azt is meg tudod csinálni egyedül. Csak azt lehet elvárni, amire felkészítette a szülő a gyereket, és amit megtanított neki – mondta a szakember.

Mindenképpen fel kell állítani néhány szabályt a családnak, mielőtt egyedül hagyják a gyereket otthon. Először csak rövidebb időre szabad magára hagyni, illetve kisebb távokra lehet csupán elengedni. Például érdemes megkérni, hogy amikor hazaért, küldjön egy üzenetet, de fel kell hívni a figyelmét arra is, hogyan kell bánni az idegenekkel, mit kell tenni vészhelyzet esetén.

Az pedig elmaradhatatlan, hogy kérdezze meg a szülő, hogy élte meg a gyerek, például ha egyedül ment iskolába. Nagyon sokszor csak a szülőnek akar bizonyítani a gyerek, miközben még esetleg fél egyedül maradni.