Az amerikai űrügynökség Curiosity marsi felderítője kis híján maga mögött hagyta az eddigi legegyenetlenebb terepet, amellyel missziójának 44 hónapja alatt találkozott.
Március elején mászta meg a Sharp-hegy alsó részén elterülő Naukluft-platót, miután jó néhány hétig homokdűnéket tanulmányozott. A plató homokkő alapkőzetét az eonok folyamán a szél gerincekké és csomókká nyűtte.
A rajta áthaladó, 400 méteres, nyugati irányú útvonal egyenletesebb felszínre viszi a robotot, amely pedig tudományos érdeklődésre számot tartó geológiai rétegekhez vezet a hegy felsőbb részén.
A plató egyenetlen terepe miatt igencsak aggódtak a kutatók, hogy károsodhat a Curiosity kereke, mint ahogyan már a Sharp-hegy lábához vezető is rajta hagyta „keze” nyomát. 2013-ban váltak figyelemre méltóvá az alumínium kerekeken a lyukak és repedések. A csapat ezért többek között átalakította az útvonalak megtervezésének folyamatát, és földi tesztekkel igyekszik felmérni a kerekek élettartamát.
A Naukluft-plató nagy részének átszelését követő vizsgálat azt sugallta, hogy míg a terep navigációs szempontból kihívásnak bizonyult, az áthaladás nem súlyosbította a kerekek állapotát.
A fennsíkon a robot április 4-én készített néhány panorámafelvételt a 2012 augusztusi landolása óta elért, eddigi legmagasabb megfigyelőpontokról. A fotók szél formázta struktúrákat tárnak fel a felderítőhöz közeli homokkő-alapkőzetben, és a Gale-kráter peremét a távolban. A Sharp-hegy a 154 kilométeres kráter közepén terpeszkedik.
A Curiosity útvonalának következő szakasza korábbról már ismert, agyagköves összetételű felszínhez vezet. Még távolabb, a hegy alsóbb részén három geológiai réteg található, amely a landolási helyszín kiválasztása óta kulcsfontosságú desztináció: az egyikben hematit vas-oxid ásvány található, ezt már orbitális pályáról kiszúrták.
Felette agyagásványokban gazdag réteg található, majd kéntartalmú ásványokat, szulfátokat felölelő sáv következik. Vizsgálatukkal a kutatók reményei szerint alaposabban megismerhetik, az ősi környezeti feltételek milyen hosszú ideig maradtak kedvezőek a mikrobiális életnek – már amennyiben az jelen volt a Marson.
A felderítő 2014-ben érte el a Sharp-hegy lábát, miután gyümölcsöző vizsgálatokat végzett a landolási helye közelében elterülő kőzetkibúvásoknál.