Őshonos állatok jelentek meg a sugárfertőzött területen

Európában ritkaságszámba menő állatok, medvék, farkasok, hiúzok és jávorszarvasok népesítik be a csernobili atomkatasztrófa után harminc évvel az egykori atomerőmű körüli térséget.

Harminc éve, 1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris szerencsétlensége a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban. A Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre északra, Pripjaty város mellett létesített Lenin atomerőmű négyes reaktorát két robbanás vetette szét, majd nukleáris olvadás következett be.

1986-ban, néhány nappal  a katasztrófa után készült légifelvétel a csernobili atomerőműről. MTI FOTÓ

1986-ban, néhány nappal a katasztrófa után készült légifelvétel a csernobili atomerőműről. (MTI)

Erdő halt ki, állatfajok tűntek el

Az erőmű harminc kilométeres körzetében élő mintegy 130 ezer embernek kellett elhagynia otthonát, közülük sokan megbetegedtek a sugárszennyezés hatására. A baleset a természetet is súlyosan érintette: tíz négyzetkilométernyi fenyőerdő halt ki, számos madárfaj, rágcsáló és rovar tűnt el.

A továbbra is erős radioaktív terheltség ellenére az állatok száma és a faji sokszínűség folyamatosan növekszik.

“Amikor elmentek az emberek, visszatért a természet” – mondta Denisz Visnevszkij biológus, aki a sérült reaktor körüli lezárt területen dolgozik.

A katonaság ellenőriz

A tudós szerint a radioaktivitás nem múlik és érezteti negatív hatásait. A régióban élő állatok például kevesebb utódot hoznak a világra és korábban is pusztulnak el.

Figyelmeztető táblák a csernobili zóna határában.  MTI Fotó: Kallos Bea

Figyelmeztető táblák a csernobili zóna határában. MTI/Kallos Bea

“Ezek a negatív hatások azonban nem annyira jelentősek, mint az a tény, hogy az ember már nem avatkozik közbe” – véli a kutató.

A tiltott területet a katonaság ellenőrzi, hivatalosan senki sem élhet ott. Háromszáz, többnyire idős egykori lakó ennek ellenére visszatért otthonába.

Őshonos állatok

A természetet viszont úgy tűnik, nem zavarja ez a néhány ember: a kihalt helyén új, egészségesebb erdő nőtt, olyan ritkává vált őshonos állatok tértek vissza, mint a például a hiúz.

Csak azok a fajok tűntek el teljesen, amelyek főleg a szántóföldekről vagy az emberek szemetéből válogatva táplálkoztak, például a gólyák, a verebek és a galambok.

Jávorszarvas a csernobili tiltott zónában Babcsin falu közelében, 2011 márciusában. (Fotó: Reuters/ Vaszilij Fedosenko)

Jávorszarvas a csernobili tiltott zónában Babcsin falu közelében, 2011 márciusában. (Fotó: Reuters/ Vaszilij Fedosenko)

A csernobili térség egykori szántóföldjein ugyanakkor mintegy száz, egyébként kihalástól fenyegetett ázsiai vadló (Przsevalszkij-ló) vágtáz: egy csapatnyi ló leszármazottai, melyeket 1990-ben egy kísérlet keretében telepítettek a tiltott zónába.

A faj láthatóan megvetette lábát a sugárfertőzött területen.

Az egyetlen pozitív hozadék

Visnevszkij ugyan a “természet reneszánszáról” beszél, más tudósok kevésbé euforikusan vélekednek a helyzetről.

A Budakeszi Vadaspark új lakója, a Nyíregyházi Vadasparkból érkezett eurázsiai hiúz (Lynx lynx) ketrecében. MTI Fotó: Manek Attila

Eurázsiai hiúz  - (MTI/Manek Attila)

“Bizonyos állatok természetesen elterjednek azokon a területeken, amelyek elszigetelődnek. Ez azonban nem terelheti el a figyelmet a sugárzás végzetes következményeiről, hiszen az még a kakukk hangjára is hatással van” – fogalmazott Tim Mousseau biokutató, aki csoportjával évek óta vizsgálja a csernobili biodiverzitást, újabban pedig a japán Fukushimában is dolgozik.

Visnevszkij azonban bizakodó: úgy véli, hogy ha az erdő egyszer elterjed az elhagyott vidéken, tovább színesedhet az állat- és növényvilág.

“Valószínűleg ezek az állatok az egyetlen pozitív következményei ennek a szörnyű tragédiának” – mondta a tudós.

Kapcsolódó tartalom