Fajokra különülve lakmároznak a heringekből a bálnák

Egy kutatócsoport kiderítette, hogy a Cape Codnál az ívó heringekkel táplálkozó különféle bálnafajok hajlamosak fajtársaik mellett maradni az étkezés során.

Kora ősszel Cape Cod partjainál több milliárd hering gyűlik össze ívni. Szezonális érkezésük rengeteg ragadozót vonz a sekély vízbe, többek között különféle bálnafajokat is.

Egy nemzetközi kutatócsapat vizsgálata feltárta, hogy a heringből lakmározó bálnafajok hajlamosak saját fajtársaikkal maradni, ami egyfajta fajspecifikus táplálkozási centrumokat alakít ki a 250 kilométer hosszú, Georges Bank néven ismert homokpadnál. Az eredményeket a Nature folyóirat közölte.

Hosszúszárnyú bálna és borja együtt ugrik ki a vízből Új-Dél-Walesnél. (Fotó: Reuters/ David Gray)

Hosszúszárnyú bálna és borja együtt ugrik ki a vízből Új-Dél-Walesnél. (Fotó: Reuters/ David Gray)

A régióban 2006-ban begyűjtött akusztikus adatok alapján a kutatók azonosították és feltérképezték a bálnafajok hangját, és fajspeficikus csoportokat fedeztek fel a sűrű heringrajokban: a hosszúszárnyú bálnák két nagyobb csapatba tömörültek az ívóterületek egy-egy végénél, míg a csuka-, a barázdás és a kék bálnák a közbülső régiókban alakítottak ki táplálkozási territóriumokat.

2006-ban elsősorban a heringpopulációk viselkedését akarták megfigyelni és tanulmányozni, erre kifejlesztettek egy távérzékelő rendszert, amely akusztika alapján azonnal leképezi és folyamatosan monitorozza a halpopulációkat több tízezer négyzetkilométeren. A 160 víz alatti mikrofonnal megtámogatott rendszerrel két héten át követték a fejlődő heringrajokat. Ekkor észlelték először a hajó burkolatán áthatoló egyedi hangokat, amelyeket bálnahangokként azonosítottak.

Közönséges barázdásbálna (Fotó: AFP)

Közönséges barázdásbálna (Fotó: AFP)

A technika finomításával ki tudták szűrni az emlősök különféle hangjait, végezetül több százezret azonosítottak, főleg a homokpad északi széle mentén. A szerzők megjegyzik, a különféle tengeri emlősök különféle hangokat produkálnak, ezek általában összefüggésben vannak testméretükkel. A hosszúszárnyúak dala egyedi, míg néhány fogas ceté a madárcsicsergéshez hasonlít, a barázdásbálnák éneke pedig leginkább a basszusgitárt idézi.

Miután megállapították a hangok forrását, kiderítették, hogy a négy gyakoribb bálnafaj – hosszúszárnyú, csuka-, kék és tőkebálna – hívásainak aránya éjszaka jócskán megnövekszik, valószínűleg a heringek növekvő számára reagálva.

Az ívó heringek nappal nem állnak össze hatalmas rajokba, mert túl kockázatos, könnyebben elkapják őket. Ezért inkább a nap leszállta után tesznek így, és ekkor figyelték meg a kutatók a bálnahangok erősödését is. A hangok fajspecifikus gócpontokban koncentrálódtak, a hosszúszárnyúak fogták egyfajta keretbe a másik hármat a homokpad mentén.

Csukabálna (Fotó: AFP)

Csukabálna (Fotó: AFP)

A hosszúszárnyú bálnák a kutatók szerint olyan egyedi mintázatú hangokat bocsátottak ki, amelyek együttműködő táplálkozási rituálét jelezhetnek. A szerzők leírása alapján a bálnák körbeússzák a heringrajt, majd egyikük buborékot fúj a halak feltartóztatására, a másik pedig erős hangot bocsát ki, hogy szoros gömbalakzatba kényszerítse őket. Ezt követően leadja a jelet, a többiek pedig tátott szájjal érkeznek lakmározni.

A kutatók reménykednek benne, hogy technológiájukkal még több információt szerezhetnek be a tengeri állatok viselkedéséről.