Dinoszauruszéhoz hasonló orra volt egy ősi gnúnak

A kenyai Rusinga-sziget egyik ősi folyómedrében leginkább gnúra emlékeztető élőlény maradványait ásta ki egy kutatócsapat. A Rusingoryx furcsa orrstruktúrája inkább dinoszauruszhoz illett, mintsem emlőshöz.

Az afrikai szavannákon több tízezer éve barangoló Rusingoryx atopocranion feje tetején félhold formájú dudor kapott helyett, amely leginkább a kacsacsőrű hadrosaurusok fejdíszét idézi. Az üreges struktúra lehetővé tehette, hogy mély, trombitaszerű hangot produkáljon, amellyel nagyobb távolságokon átívelően is kommunikálhatott csordája tagjaival.

A modern gnú közeli rokonának tartott Rusingoryx maradványai az 55-75 ezer évvel ezelőtti időszakra tekintenek vissza. A hasonló orrstruktúrájú hadrosaurusok -  Lambeosaurusok és Corythosaurusok - körülbelül 75 millió éve éltek.

Csíkos gnúk szelnek egy át folyamot a Masaai Mara Nemzeti Parkban 2008-ban. (Fotó: Reuters/ Radu Sigheti)

Illusztráció - Csíkos gnúk szelnek egy át folyamot a Masaai Mara Nemzeti Parkban 2008-ban. (Fotó: Reuters/ Radu Sigheti)



A kutatók szerint a struktúra a konvergens evolúció eredménye, ennek során különálló organizmusok egymástól függetlenül tesznek szert hasonló tulajdonságokra – mind például a madarak, denevérek és kihalt repülő hüllők szárnya -, hogy hasonló környezetekhez vagy ökológiai fülkékhez adaptálódhassanak. A Rusingoryx életvitele is hasonlított a hadrosauruséra, mindkettő növényevő volt, valószínűleg csordában jártak. Sokan úgy hiszik, a hadrosaurusok is az egymással való kommunikációra használhatták fejdíszüket.

A tanulmány szerzői szerint a Rusingoryx orrstruktúrája lehetővé tehette, hogy hangjelzéseit egészen az infratartományig mélyítse, amelyet más fajok nem észlelhetnek: a hívások riaszthatják a ragadozókat, ha viszont az állatok újfajta frekvenciatartományban próbálkoznak, azzal kommunikációjuk biztonságosabbá válhat.

Hat kifejlett és egy fiatal Rusingoryx koponyáját vizsgálták meg. A koponya tetején és elülső felén elhelyezkedő csontos dísz nagyrészt üreges, hosszú, kanyargós, trombitaszerű orrjáratot rejt, amelyet hatalmas arcüregek öveznek.

A lelőhelyen legalább 24 őslény maradványait találták meg. A szintén itt előkerült feldolgozott csontok és kőeszközök azt jelzik, emberek okozhatták halálukat.

A vizsgálatról a Current Biology folyóirat számolt be.