Migrációkutató: a menedékjog nem kívánságműsor

A menedékjognak nem kívánságműsor-alapon kellene működnie, hanem amíg van egy dublini rendszer, azt valamennyi uniós tagállamnak tiszteletben kellene tartania – jelentette ki Sántha Hanga, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója az M1 Ma reggel című műsorában.

Azt látni, hogy a szigorításoknak elterelő hatása van, egyre délebbre szorulnak azok a migránsok, akik tovább szeretnének jutni. Visszaszorító hatásról azonban még nem beszélhetünk – fűzte hozzá.

A 24 órában vagyunk abból a szempontból, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb vívmánya, a szabad mozgás veszélyeztetett – fogalmazott.

Ami a jelenlegi narratívákat illeti: az egyik szerint az Európát érintő problémákat csakis föderalista módon lehet megoldani. A másik szerint azonban a valóságnak csakis a regionális, a nemzetállami megoldások felelnek meg.

Beszélt arról is, „horgonyjelenségnek” nevezik azt, hogy Afganisztánból előreküldik a legidősebb, legjobb egészségnek örvendő fiúgyermeket, hogy vesse meg a lábát Európában, és segítse a többiek kijutását. Azok a fiatalok, akik nem tudnak eljutni a célországba, hanem megrekednek valamely „zsilipországban”, valószínűleg nem adják fel szándékaikat – jegyezte meg.



Sántha Hanga ki a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában megemlítette: az Eurostat adatai szerint a tavaly Európába érkező 1,2 millió menedékkérők 40 százaléka volt 18 és 34 év közötti.

Hozzátette: a Marokkóból és Algériából érkező gazdasági migránsok körében ez az arány 60 százalék, míg az Afganisztánból érkezőknél 30 százalék. Figyelemre méltó szerinte a befogadó országok gyakorlata is, Svédország például aránytalanul sok kiskorú, kísérő nélkül érkező fiút fogadott be.
Sántha Hanga a 180 percben

Beszélt arról is, hogy immár nem 3-4 hónap alatt bírálják el a menedékkérelmeket, a folyamat 12-24 hónapig is elhúzódhat. Ez növeli a frusztrációt a menedékkérők körében, ezért több befogadóállomáson is zavargások törtek ki.


Arra a kérdésre, tud-e „integrációs sikersztorikat” említeni, a migrációkutató azt válaszolta: vannak ilyenek, de ez legfőképp attól függ, milyen hátterű bevándorlókról van szó. Ilyenek a 70-es években Iránból érkezettek, vagy a kurd menekültek, illetve azok a bevándorlók, akik egyetemi végzettséggel rendelkeztek. Ők jól és gyorsan integrálódtak. Az integráció egyébként kétoldalú folyamat, ez nem csak a befogadóországon múlik – hívta fel a figyelmet.