Negyvenkét bűnügyet vallott be Rózsa Sándor Herkules-termetű barátja

Nagyon sok sötét dolgot műveltek együtt, raboltak, fosztogattak, a legkeményebb szegedi banda tagjai voltak.

Könyvet írt a szegedi betyárvilágról Veszelka Attila költő. Másfél évszázadot utazik az időben, rokonáig, Veszelka Imréig, aki pedig Rózsa Sándor, a híres betyárvezér cimborája volt. Fókuszban a dél-alföldi betyárvilág - tévhitek és a valóság. Betyárperek, melyeknek sok száz résztvevője volt.

A Veszelkák Felvidékről érkeztek Csongrád megyébe, és Balástya környékén telepedtek le. Gyógyfüvet árultak, de valójában a rablók egy finomított életformáját művelték. A szegényeket nem bántották, de a gazdagoktól elvettek, és jótékonykodtak is - mutatott rá a kötet szerzője, Veszelka Attila a Kossuth rádió Közelről című műsorában.

Illusztráció. MTI Fotó: H. Szabó Sándor



Veszelka Imre Herkules-termetű betyár volt, Rózsa Sándor legkedvesebb cimborája. Nagyon sok sötét dolgot műveltek együtt, raboltak, fosztogattak, a legkeményebb szegedi banda tagjai voltak. A könyvben 42 bűnügyüket tárgyalja a szerző, ennyit vallott ugyanis be Veszelka.

A lélekidomárt küldték értük

A rengeteg bűneset miatt gróf Ráday Gedeont, az akkori királyi biztost küldték Szegedre, hogy tegyen rendet, és fogja el Rózsa Sándorékat. Óriási hatalmat kapott, jobbján Laucsik Máté vizsgálóbíróval. Ráday a lelki terror és kínzások mestere is volt, Jókai nem véletlenül írta róla A lélekidomár című regényét - magyarázza Veszelka Attila.

Veszelka Imrét és Rózsa Sándort végül 1869-ben zsuppolták be, körülbelül 1600 gyanúsítottal együtt. Gyorsan kialakították a cellákat a várban, Ráday pedig onnan irányította a műveleteit, kezében tartva minden szálat. Egy egész lovasszázadot hozattak Galíciából, ők őrizték a foglyokat. Vasszigort tartottak. Az őrzők nem tudtak magyarul sem, ismerősöket nem zártak egy cellába, nem látogathatták őket, ha pedig harmadnaponként kivitték sétálni a rabokat, kámzsát húztak a fejükre. Ráday alkalmazta először a törvényt, mely értelmében tetszőleges ideig fogva lehetett tartani bárkit - fejtette ki a szerző.



Végül nem volt kegyelem

A nagy betyárpert végül 1872-ben tartották, 1973-ra már mindenkit elítéltek. Veszelka Imre 15 évet kapott az ilovai fegyházban, amely most Szlovákiában található. Rózsa Sándort a szamosújvári börtönbe zárták, halálos ítélettel, de végül kegyelmet kapott. Akkor már másodszor úszta meg az akasztófát, ám végül ott, gümőkórban halt meg 1878-ban. Hosszú bűnlajstromot hagytak maguk után mindketten.
Hallgassa meg!