A jegesmedve a Föld egyik emblematikus állata. A kritikusan veszélyeztetett fajjal kapcsolatban az utóbbi évtizedben egyre több olyan tanulmány lát napvilágot, amely borús képet fest jövőjéről.
Szinte mindennapos hír, hogy a jegesmedve-populációk nincsenek jó állapotban. A fokozatosan melegedő tenger, a tengeri jég képződési időszakának rövidülése, a jég vékonyodása aggasztó ütemben zajlik. Egyes becslések szerint a jégtakaró újraképződése még a mi életünkben abbamaradhat, a jegesmedvék így nem tudnának hol vadászni. A helyzetet súlyosbítja, hogy a környezetszennyező anyagok károsan hatnak szaporodásukra, további hanyatlást váltva ki az állományban. Mindennek hatására egyes szakemberek már azt vetítették előre, hogy amennyiben a medvéknek "nincs még valamilyen trükk a tarsolyukban", akár 2100-ra eltűnhetnek a Föld színéről.
Egyre több a veszélytényezőNemrégiben többek között azt is kimutatták, hogy a tengeri jég zsugorodásával állandó táplálékukat, a fókákat lecserélhetik más zsákmányállatokra, különösen a tengeri madarak tojásai szerepelhetnek étrendjükben. Eme utóbbit a Spitzbergákon figyelték meg idén tavasszal, a kutatók szerint a rablási magatartás katasztrofális hatással jár a tengeri madarakra nézve, és a medvéknek sem éppen kielégítő táplálék hosszú távon.
A jegesmedvék globális populációja a becslések szerint csupán 20-25 ezer egyedet számlál, öt sarkvidéki államban találhatóak meg.
Jegesmedvecsalád Alaszkában. (Fotó: AFP)
Egy áprilisi tanulmány már arra hívta fel a figyelmet, hogy a szárazföldi zsákmány közel sem nyújt olyan mértékű tápanyagot nekik, amellyel átvészelhetnék a nyarat. A kutatók hangsúlyozták, a fajok között a jegesmedvék étkezése a leggazdagabb zsírban, ami által hozzájutnak az összes létfontosságú nyomelemhez, és amely ideális a zsírfelhalmozás maximalizálásához, valamint az energiaveszteség minimalizálásához.
Viszont a szárazföldi környezetben fellelhető potenciális táplálékforrások nagyrészt magas protein- és alacsony zsírtartalmú állatokból és növényekből állnak, vagyis hosszú távon nem megfelelőek életben maradásukhoz. Emellett a jegesmedvék fiziológiailag sem alkalmasak a növények fogyasztására, és nehéz lenne elegendő mennyiséget megenniük nagy testük fenntartásához. Nem is beszélve arról, hogy a szárazon egyre többször kerülhetnek konfliktusba az otthonterületüket egyre jobban kibővítő grizzlykkel.
Nem működik a "sétáló hibernáció"És melyek a legújabb eredmények? Sajnos továbbra sem optimisták az előrejelzések. Egy júliusban közzétett kutatás szerint bár a jegesmedvék a sarkvidéki jégtakaró királyai, a tengeri jég folytatólagos zsugorodása a nyári időszakban olyan mértékű éhezéshez vezethet, amely veszélybe sodorja őket. Egyes szakemberek eleddig úgy hitték, a medvék egyfajta „sétáló hibernációba” lépve csillapíthatják a kisebb tápanyagbevitel hatásait. Ez a téli álomhoz hasonló, egyfajta energiaspóroló állapot, amely csökkent mértékű tevékenységgel és lelassult anyagcserével jár.
Alvó jegesmedve Kanadában (Fotó: Getty Images)
A
Science folyóiratban közzétett tanulmány szerint azonban nem ezt figyelték meg körükben, a medvék a melegebb környezetben egyszerűen csak éheznek. Mintegy 30 egyed testhőmérsékletét, aktivitásának szintjét és mozgását követték figyelemmel, kiderült, hogy bár némileg korlátozták nyári energiaköltségeik mértékét, ez nem volt elég a várható éhezés kompenzálásához. Tehát a friss eredmények arról tanúskodnak, a mackók nem tudják olyan szinten csökkenteni anyagcsereütemüket, hogy jobban támaszkodhassanak az eltárolt testzsírra, amikor az élelem elérhetősége nehézkessé válik.
A Wyomingi Egyetem kutatója, Merav Ben-David szerint a medvék képtelenek anyagcsereütemüket a hibernációnál jellemző szintre csökkenteni. Tipikus emlősreakciót tanúsítanak a nyári táplálékhiányra, többek között testhőmérsékletük és aktivitásuk mértékének lassú, mérsékelt hanyatlását.
Jegesmedve Alaszkában. (Fotó: AFP)
A sarkvidéken a tengeri jég emelkedő hőmérséklettel járó zsugorodása egyre aggasztóbbá teszi jövőjüket. Specializálódott ragadozókról van szó, amelyek a tengeri jégről vadásznak gyűrűs és szakállas fókákra, főként az áprilistól júniusig tartó időszakban. Ekkortájt halmozzák fel azt a zsírkészletet, amellyel túlélhetik a nyarat, amikor is a tengeri jég elolvad.
A kutatók hangsúlyozták, jelenlegi tudásunk szerint a jegesmedvék élete szinte teljes egészében a jéghez kötődik. Többségük egész életét ott éli le, némely régiókban a jégen születnek és hullanak el, az is elképzelhető, hogy soha nem teszik lábukat a szárazra. Ennélfogva a jég eltűnése szó szerint megpecsételheti sorsukat.
Az emelkedő hőmérséklettel azonban a jégtakaró tavasszal korábban indul olvadásnak. Bizonyos területeken ez a tény már magában csökkenti vadászati lehetőségeiket, ezáltal kisebb zsírraktárra tesznek szert. Az ily módon a télidő előtt kialakult legyengült kondíció életben maradásukat veszélyezteti.
A szakemberek a Jeges-tenger Beaufort-tengerként – Alaszkától és Kanadától északra - ismert részén gyűjtöttek be adatokat a parton és jégen élő medvéktől. Apró készülékeket implantáltak beléjük, amelyek óránként rögzítik testhőmérsékletüket, emellett műholdas nyakörvekkel is ellátták őket, hogy felderíthessék aktivitási szintjüket.
Túlélésük egyik záloga a klímaváltozás lassításaA másik, szintén e havi kutatásban az
amerikai kormány jelentette be, hogy a medvéknek nem sok esélye van az életben maradásra, ha az ember kiváltotta globális felmelegedési trendet nem fordítják meg. A Halászati és Vadvédelmi Szolgálat jelentése szerint az egyetlen és legfontosabb lépés védelmük érdekében a sarkvidéki melegedés megállítása. (2008-ban sorolták be a fajt veszélyeztetettnek a szövetségi törvények égisze alatt.) Sok kutatóval együtt úgy vélik, a medvék populációjának regenerálódásához hatékonyan fel kell lépni a zsugorodó tengeri jég elsődleges kiváltó okával szemben.
Jegesmedve Alaszkában. (Fotó: AFP)
A sarkvidéki melegedés felszámolása azonban globális elkötelezettség, hiszen a felmelegedéshez jócskán hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátása, ami nyaranta csökkenti a tengeri jég mennyiségét a sarkvidéken. Az amerikai haditengerészeti kutatóintézet adatai szerint az utóbbi nyolc évben dokumentálták a legkisebb mennyiségű tengeri jeget a régióban.
Egy Kanadában tartott, tavaszi sarkvidéki tanácskozáson az Egyesült Államok, Oroszország és más sarkvidéki országok megfogadták, hogy együttműködve igyekeznek felvenni a harcot a klímaváltozással. A tárgyalásokat az ENSZ klímaváltozás témája köré szervezett, decemberi párizsi találkozóján szándékoznak folytatni.
Szintén július elején az
Amerikai Földmérő Hivatal két forgatókönyvet körvonalazott a jegesmedvék jövőjét illetően az évszázad végéig: az egyiknél az üvegházhatású gázok kibocsátása stabilizálódik, a másiknál nem.
Pihenő jegesmedve a kanadai Hudson-öbölben. (Fotó: AFP)
A szcenáriók szerint legelsőként azok a medvék érzik majd a környezeti fenyegetést, amelyek populációján Alaszka osztozik Oroszországgal és Norvégiával. Ez a csoport a globális állomány harmadát teszi ki. Bármely forgatókönyv is valósuljon meg, 2025 környékén már észlelni lehet majd a globális melegedés káros befolyásait főként a sarkvidék eme területének drámai tengerijég-vesztesége miatt. A kanadai és grönlandi csoportokat alkotó mackók körülbelül 25 évvel később érzékelik majd a káros hatásokat.
Hangsúlyozták, a felvázolt mentőterv égisze alatt nemcsak a megélhetési vadászatot, hanem a végzetes ember-állat interakciókat is megfelelőbb módon kell kezelni. Eme utóbbinak aránya nőhet, ahogy az emberek egyre északabbra merészkednek a sarkvidéken. A terv emellett felöleli az állatok üregeinek védelmét, valamint az olajszennyezés rizikójának minimalizálását is.
Azt viszont csak a jövő dönti el, hogy a jegesmedvék védelmére tett erőfeszítések elkönyvelhetnek-e majd olyan sikereket, mint amelyeket az óriáspandákkal sikerült elérni.