Martonyi a jegybankelnökség helyett választotta a Külügyet

Martonyi János a hatvanas évek végétől egy vállalatnál jogtanácsosként dolgozott, majd 1979 és 1984 között kereskedelmi titkár volt Magyarország brüsszeli kereskedelmi kirendeltségén. A 80-as évek második felében a Külkereskedelmi majd a Kereskedelmi Minisztérium jogi főosztályvezetője lett.

Alapvetően tévedés volt belépnie 1988-ban a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP) – mondta Martonyi János az első és a második Orbán-kormány külügyminisztere a Kossuth Rádió Arcvonások című műsorában. A politikus szerint ugyanakkor látni kell, hogy abban az időben jó irányba indultak a dolgok Magyarországon. Azt azonban nem akarja mondani, hogy ez a két tény elválaszthatatlanul összefüggött – tette hozzá a műsor Rendszerváltó portrék című sorozatában.

Martonyi János, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa, volt külügyminiszter az Igazságügyi Minisztérium, az Országgyűlés és a Miniszterelnökség által szervezett Párbeszéd és identitás című, az alaptörvény elfogadásának negyedik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencián beszél a budapesti Károlyi-Csekonics Rezidencián 2015. április 23-án. MTI Fotó: Balogh Zoltán



„Talán naiv dolog volt”

Martonyi János szerint felmerülhet a kérdés, hogy ha évtizedekig sikerült ellenállnia a nyomásnak, és nem lett párttag, akkor miért kellett a végjátékban belépnie az MSZMP-be. Talán naiv dolog – fogalmazott –, de mégiscsak azért fogadta el a párttagságot, mert akkor tényleg úgy érezte, hogy valóban megindultak, de legalábbis megindulhatnak a pozitív változások az országban, javulhat a helyzet. 1988 végén, 1989 elején világossá vált, hogy a tabukhoz is hozzá lehet nyúlni, kiderült, hogy szóba kerülhet 1956 megítélésének változása, felvetődhet a szovjet csapatok távozása, az egypártrendszer megszűnése és a szabad választások megtartásának kérdése is – mondta.
Interjú Martonyi Jánossal - Arcvonások

Martonyi János megemlítette, hogy a rendszerváltás idején az ellenzéki körökkel is megvolt a kapcsolata, elsősorban az MDF-ben voltak barátai, ismerősei, de az SZDSZ-ben is. Bár ismerte Antal József, későbbi miniszterelnököt, nem akart az MDF-be belépni, és rendszerváltó politikusként megjelenni, a tudását, tapasztalatait azonban felajánlotta.

Martonyi szerint nem volt jelentős a spontán privatizáció

Martonyi János a hatvanas évek végétől egy vállalatnál jogtanácsosként dolgozott, majd 1979 és 1984 között kereskedelmi titkár volt Magyarország brüsszeli kereskedelmi kirendeltségén. A 80-as évek második felében a Külkereskedelmi majd a Kereskedelmi Minisztérium jogi főosztályvezetője lett. A rendszerváltozást közvetlenül megelőzően, a Németh-kormány alatt privatizációs kormánybiztosként dolgozott a magánosítás törvényes keretek közé szorításáért. Mint mondta, ezekben az időkben, az úgynevezett spontán privatizáció korszakában szerinte nem vittek el túl sok dolgot az új tulajdonosok, nem folyt át sok köztulajdon magánemberek kezébe.



Telefont kapott, vesztegetési ajánlatot nem

A jogász szakember az 1990-ben beiktatott Antal-kormány idején az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökhelyettese lett, posztját 1992 júniusáig töltötte be. Martonyi János szerint bár nem volt tökéletes az akkori privatizáció, de az Antal-kormány végéig, 1994-ig megfelelő mederben haladt. A magánosításban az igazi gondok szerinte 1995 után, az MSZP-SZDSZ koalíciós kormány idején kezdődtek, például a biztos hozamot jelentő energiaszolgáltatók eladásával, ami teljesen fölösleges volt, és a külföldiek is csodálkoztak rajta.

A privatizációs folyamatban végzett munkája idején, mint mondta, soha senki nem tett neki korrupciós ajánlatot, még áttételesen, célozgatva sem, mert nyilvánvaló volt, hogy ő ilyen szempontból „nem tárgyalóképes”. Olyan előfordult, hogy felhívták telefonon, és próbálták meggyőzni egy projekt kiválóságáról, arról, hogy az az államnak is nagyon jó lenne – tette hozzá.

A jegybankelnökség helyett választotta a Külügyet

Martonyi János arról is beszélt, hogy Antal József 1991 novemberében felkérte a Magyar Nemzeti Bank elnökének, ám ő, mivel úgy érezte, nem ért hozzá, nem vállalta a feladatot. Nem sokkal később aztán a Külügyminisztériumba került közigazgatási államtitkárnak. Hozzátette: ezen a poszton azért sem gondolkodott, mert tulajdonképpen mindig a külpolitika érdekelte a legjobban.

Martonyi János volt külügyminiszter (b) és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az idén 85 éves Helmut Kohl volt német kancellár tiszteletére rendezett nemzetközi konferencián a Pesti Vigadó dísztermében 2015. június 2-án. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd



Martonyi János, aki 1944-ben Kolozsváron születetett, elmondta, fiatalabb korában, mióta az eszét tudta, a családjában mindig szó volt egy független, szabad Magyarországról, sikeres magyar nemzetről, amelyik Európához tartozik és megtalálja a hangot a szomszédjaival. A rendszerváltás előtt mindig volt benne egy álom arról, hogy a magyarországi helyzet egyszer mégiscsak megváltozik. Hozzátette, családjukat ezzel együtt nem érték különösebb megpróbáltatások a múlt rendszer idején, nem lehet azt mondani, hogy az áldozatok közé tartoztak. Bár, mint megjegyezte, a kommunista hatalomátvétel – a fordulat éve – után édesapjának „elég komoly pszichológiai vagy akár pszichiátriai kérdésekkel is meg kellett birkóznia” – fogalmazott.

Hangsúlyozta, a családjából is hozza azokat az értékeket, amelyek ma is vezérlik: „demokrácia, jogállam, nemzeti érdek, szabadság, méltóság és Európa, ismételten Európa, és a nyugati civilizáció, kultúrkör”, amelyhez meggyőződése szerint Magyarország tartozik.