Az Országgyűlés elnöke szerint minden meghiúsult várakozás, vágy és csalódás ellenére a 20. század magyar történelmének nagy fordulópontjai közül a rendszerváltozás az egyetlen, amely az országnak nem vereséget, vérveszteséget és rabságot hozott, hanem legalábbis részlegesen visszanyert önrendelkezést, szabadságot és függetlenséget.
Kövér László a független Országgyűlés megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett konferencián szerdán a Parlamentben kiemelte: a rendszerváltozás esélyt adott szembeszállni a múlt démonaival és önérdekű válaszokat adni a jövő kihívásaira.
A rendszerváltozás és annak szimbolikus időpontja, a negyed évszázaddal ezelőtti parlament megalakulása május 2-án, a diktatúrából a demokráciába, a kommunizmusból a jogállamba, az egypártrendszerből a többpártrendszerbe, a népköztársaságból a köztársaságba való átmenetet jelentette - idézte fel az Országgyűlés elnöke.
A Házelnök szerint a rendszerváltozás lehetőséget adott arra is, hogy a korábban államilag erőszakolt internacionalista nemzetárulás után a demokratikus magyar állam megkísérelje vállalni az egyetemes magyar nemzet iránt érzett felelősségét és kötelezettségét.
Az Országgyűlés elnöke idézte az alaptörvény preambulumát, amely szerint Magyarország 1944. március 19-én elvesztett állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május 2-tól, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.
Ezt a napot tekintik hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének - mutatott rá.
A 25 évvel ezelőtti nap jelentőségét jól érzékelteti, hogy Magyarország először tudta kiharcolni az esélyét annak, hogy az önrendelkezés birtokában, szabadon választott képviselői döntsenek az ország sorsát meghatározó legfontosabb kérdésekről.
Ez akkor is igaz - folytatta - ha a "kommunista rendszer kimúltával hazánknak nem volt lehetősége a kommunista örökség visszautasítására". Ezért a demokratikus Magyarország egy gazdaságilag szándékosan eladósított, erkölcsi és nemzeti értékeiben megingatott, közösségeiben szétzilált társadalmat örökölt a kommunista diktatúra fenntartóitól.
"Az úgynevezett reformkommunisták a hatalom békés átadásával a rájuk omlani készülő, őket is maga alá temetni akaró csődtömeg kényszerű csődgondnoki feladatait ruházták át az első szabadon választott Országgyűlésre és kormányra" - vélte Kövér László. Tették ezt azért, hogy ők ne csupán mentesüljenek országlásuk következményei alól, de a diktatórikus hatalom képviselőiből a jogállam áldásaival élve a demokratikus hatalom kíméletlen bírálóivá legyenek - mutatott rá. Ez az egyik fontos - bár nem egyetlen oka annak -, hogy a rendszerváltással összefüggő viták immár negyedszázados távlat ellenére mostanáig sem jutottak nyugvópontra - rögzítette Kövér László.
Hozzátette: a viták végtelen spektrumát mutatja, hogy a vélemények a mindent elértünk optimizmusától a semmi sem változott nihilizmusáig terjednek. Kövér László szerint tény, hogy a magyar történelemben az akár fájdalmas, de nem elvtelen kompromisszumok megkötése mindig éles, hosszan tartó vitát eredményezett, mégis többet értek el velük, mint az ezek hiányában bekövetkezett politikai, katonai vereségekkel.
A rendszerváltozáshoz való viszony értékválasztást tükröz - rögzítette. Ha életünk lényege a jólét, akkor az öröm csak viszonylagos lehet, ha az igazság, akkor szomorkodni is van ok. A szinte korlátlan szabadság sem általános jólétet, sem erkölcsi megtisztulást nem hozott - emelte ki.
A diktatúra elszenvedői és velünk élő áldozatai nem lettek a demokrácia nyertesei. Az 1990-es előtti időkben tanúsított elvszerű vagy elvtelen magatartás általánosságban sem előnyt, sem hátrányt nem jelentett a rendszerváltozás utáni Magyarországon, ha mégis, akkor leginkább a diktatúra kiszolgálói élvezhették, hogy a múlt rendszerben felhalmozott kapcsolatok a rendszerváltozás után is gyümölcsözőek maradtak - fejtette ki.
Kövér László idézte az első szabadon választott Országgyűlés házelnökének Varga Bélának a szavait, miszerint "nem elég mondani, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz...a magyar történelem legsúlyosabb éveiben becsületünkre vált az egység, mint 1956-ban is. Most a magyar egység ne legyen felületes szólam, hírünk a világban is függ ettől".
Az Országgyűlés elnöke szerint szavai negyedszázad után is időszerűek, hogy a kapott útravalót a politikai osztály mennyire nem fogadta el, jól mutatja, hogy a legtöbb kérdésben azóta nem közeledtek, hanem távolodtak a nemzeti minimumtól. A Házelnök szerint végtelen hosszúságú vitákat folytatnak evidenciákról és míg a térségben a belpolitikai viták és vádaskodások az ország határain belül maradnak, nem érintik az ország megítélését, addig úgy tűnik, hogy a magyar belpolitikai viták globálissá terebélyesednek. Ennek a helyzetnek a megszüntetése, a legnagyobb nemzeti közös nevező megtalálása az evidenciák felismerése, és ezzel a róluk folytatott terméketlen viták lezárása a rendszerváltozás óta vonszolt, egyre növekvő adóssága a magyar politikai elit egészének - állapította meg.
Kövér László azt kívánta, hogy "az örök haza érdekében a mindenkori népviselet valamennyi tagja szívén viselje": az önérdek soha nem kerülhet a közérdek elé, hogy felelősségük a nemzet jövője iránt egyetemleges, hogy a jövő nem tehető kockára a pillanat feletti uralomért, hogy a negyed évszázaddal ezelőtti rendszerváltozás vívmányaként a hatalom birtokosai mindig elszámoltathatók és leválthatók. Ha erre képviselői munkájuk során mindannyian tekintettel lesznek, akkor valóban joggal bízhatnak abban, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz - zárta ünnepi beszédét az Országgyűlés elnöke.
A rendezvényen jelen volt Antall József néhai kormányfő özvegye és Boross Péter volt kormányfő is.
