Tömeges hegymászással tiltakoztak a Sínai-félsziget beduinjai a negatív sajtó ellen

"A Sínai biztonságos!" felkiáltással hegymászókat és természetjárókat invitáltak az egyiptomi félsziget déli részén élő beduinok az utóbbi években szinte csak terrorcselekményekkel kapcsolatban szalagcímekbe került sivatagos régióba. A meghívásnak eleget téve mintegy hetven ember mászta meg az ország legmagasabb csúcsát, a Katalin-hegyet, így hívva fel a figyelmet arra, hogy a félsziget déli felét nem érintik az északkeleti vidék biztonsági problémái.

A kopár, sivatagi hegyvidék magaslataiban rejlő forrásokon és gyümölcsöskerteken át vezető kétnapos túra megszervezésével a törzsek azzal a híráradattal szálltak szembe, amelyet a 400 kilométerre északra uralkodó közbiztonsági káosz indított meg, és amely szerintük az egész félszigetet háborús területként tünteti fel.

A 2011-es forradalom óta a turisták - egyes tengerparti üdülőtelepeket leszámítva - nagy ívben elkerülik a Sínai-félszigetet, s ezzel gyakorlatilag megszűnt a beduinok létalapját jelentő idegenforgalom. Az egzisztenciális válság szélére sodródott emberek a Gázai-övezet melletti határvidék iszlamista milíciái mellett a médiát okolják, ezért a különböző törzsek köztiszteletben álló tagjai elhatározták, hogy "irányításuk alá vonják a világsajtót".

A régió méltóságai a dél-sínai hegyek egyik legismertebb helyszíne, az 1500 méter magasan található Szent Katalin kolostor melletti településen ültek össze tavaly ősszel, hogy a helyi el-Dzsebeléja törzs tagjaival, és a négy éve köztük élő brit természetjáróval, Ben Hofflerrel közösen egy olyan kampányt állítsanak fel, amelynek híre - reményeik szerint - túl tudja harsogni a negatív sajtót.

Azóta immár másodszorra érkezett a régióba leginkább Ciszjordániából, Jordániából és Kairóból mintegy hetven túrázó, hogy a beduinokkal vállalt szolidaritásuk jeléül megmásszák a 2600 méter magas Katalin-hegyet.

Az ellátmányt és az éjszakázás kellékeit tevések szállították, akik a 24 kilométeres túra különböző pontjain főtt étellel, teával és kávéval várták a csoportot.

A kietlen vidék magaslatain járva váratlan látványt nyújtanak a nomád korból fennmaradt beduin gyümölcsöskertek. A víz a hegyek gyomrában, a téli jég által táplált természetes tározókból fakad. A sziklafalakon vékony erekben forrásvíz folyik, amelyet kétszintes kutakban fognak fel. Felül az emberek, alul a tevék isznak.

Az éjszakát a csapat az egyik gyümölcsösben töltötte a szabad ég alatt. A Sagg-vádiban (Repedés völgye) található kert tulajdonosa, Auda Mohamed feleségével egyszobányi, kicsiny kőépületben él a modern világtól látszólag teljesen érintetlen körülmények között. Mohamed az éjjeli ima után vendégül látta az MTI tudósítóját lakhelyén, amelynek bútorzata egyetlen matracból és a mellette álló tűzhelyből állt.

A teáskanna alatti parázs félhomályában ülve Mohamed elpanaszolta, hogy több mint négy éve nem járt nála ilyen csoport, pedig a látogatók azelőtt viszonylag rendszeres bevételt biztosítottak számára. "Ha szerencsém van, itt megterem 20 kiló mandula, 30-40 kiló szőlő és akár 100 kiló sárgabarack is, amiből kihúzzuk valahogy, de már második éve olyan hideg tél volt, hogy alig maradt valami a fákon" - mondta.

"Istennek hála, 68 éves lettem. Négy gyerekem van, mindegyik Egyiptomba költözött" - mondta, utalva arra, hogy valahol a távoli Nílus-völgyben laknak, majd hozzátette - "az ember örül, ha valaki érdeklődik felőle. A szó is segít."

Az ötfokos hajnalban ébredve a túrázókat az órák óta sürgő helyiek készítette reggeli fogadta. A menet utolsó szakaszán ópiumföldek is látszódtak, amelyek egyesek számára egyre jelentősebb bevételi forrást biztosítanak, ahogy a turizmus csökken.

A csúcs megmászása után a táborba visszaérve a 32 éves Ben Hoffler a projekt létrejöttéről mesélt. "Az én dolgom volt, hogy a közösségi hálók segítségével idehozzam az embereket, és hogy beszedjek mindenkitől 275 egyiptomi fontot (12 ezer forint) a túra költségeinek fedezéséért" - mondta.

"Az itteni logisztikát és a pénz elosztását a beduinok intézték. Ez egy olyan terület, amitől szigorúan távol tartom magam, annak ellenére, hogy itt élek. Az ínség miatt egy kényesen precíz, általam át nem látott rotációs rendszeren keresztül jutnak az egyes emberek munkához. A helyi törzs, az el-Dzsebeléja egyik köztiszteletnek örvendő tagja, Faradzs Mahmúd tudja pontosan, hogy melyik tevés, melyik hegyi vezető mikor dolgozott utoljára, és ennek megfelelően osztja ki a pozíciókat" - magyarázta.

"Az itteni beduinok professzionális idegenvezetők. Generációk óta ezt csinálják. Az Afrikát és Ázsiát összekötő Sínai-félsziget a történelem során mindig fontos átkelőt jelentett a kereskedők, zarándokok, vagy akár a hadseregek számára. Jó volt látni, hogy a mai napig jelen van egy jól olajozott gépezet, amelyet bármikor be lehet indítani, és akár ekkora csoportokat is tökéletes megbízhatósággal kezelnek a hegyek között" - mondta Hoffler.