"Közlekedési szabályokat" követnek a vadászó denevérek

A Bristoli Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint a táplálékszerző denevérek a saját maguk felállította közlekedési szabályokhoz igazodnak.

Marc Holderied, a PLOS Computational Biology folyóiratban megjelent tanulmány vezetője vízidenevér-párokat (Myotis daubentonii) tanulmányozott Somersetben, amint alacsonyan a víz felett szállva igyekeznek elkapni a csapdába esett rovarokat.

A kutató kifejtette, a csapatban repülő madarak, vagy rajban úszó halak kollektív mozgása a legszebb természeti jelenségek közé tartozik, és mindannyian megtapasztaltuk már a mozgó tömegen áthaladás nehézségeit is. A mozgáskoordinációhoz felhasznált egyéni információkat azonban nagyon nehéz feltérképezni, kivéve az echolokációval (tájékozódás visszavert hang alapján) élő denevéreknél.

Eme repülő emlősök környezetüket úgy érzékelik, hogy hangos, magas frekvenciájú bioszonárhívásokat bocsátanak ki, majd a visszhangokat figyelik. Mivel eme biológiai alapú hanglokátor képalkotása információ tekintetében sokkal szegényesebb, mint a látás, Holderied pontosan le tudta mérni az egymással kapcsolatba kerülő állatkák kibocsátotta hangokat, majd kiszámította, mennyi információhoz jutottak hozzá egyénenként.

Gombkötő Péter zoológus egy vízi denevért mutat az érdeklődőknek a Bükki Nemzeti Park Denevérek éjszakája elnevezésű rendezvényén, Felsőtárkányban 2014. augusztus 23-án. Az érdeklődők szakmai előadások és terepi hálózás során ismerkedhettek meg a repülő emlősökkel. (MTI-fotó: Komka Péter)

Illusztráció - Gombkötő Péter zoológus vízi denevért mutat az érdeklődőknek a Bükki Nemzeti Park Denevérek éjszakája rendezvényén, Felsőtárkányban (MTI Fotó: Komka Péter)



Az eredmények arról árulkodtak, hogy saját fejlesztésű, igen érdekes „közeledési szabályokat” követnek: üldözik egymást, tandemkanyarokat végeznek, sőt még le is lassítanak, hogy elkerüljék az ütközést.

Luca Giuggioli és Thomas McKetterick, a tanulmány társszerzői eme interakciók során le tudták modellezni a denevérek környezetről alkotott bioszonárképét, és felfedezték, hogy egyetlen egyszerű fogás elegendő az állatkáknál a megfigyelt interaktív mozgások összességének kivitelezéséhez. Mint kiderült cserélgetik egymás között a vezér-követő szerepet, az üldözésekhez vagy koordinált manőverekhez pedig lemásolják az 500 milliszekundummal korábban a közeli egyed által követett repülési irányt.

Giuggioli elmondta, olybá tűnik, a bőregerek egyszerű fogást alkalmaznak: amint egy másik egyed elég közel kerül hozzájuk, hogy bioszonárjukkal vegyék visszhangját, 4-5 szárnycsapás alatt lemásolják az általa követett repülési irányt.

Hozzátette, a táplálékszerző denevérek adoptálta mozgási döntések számszerű meghatározásának az állatökológián túlmutató jelentősége is van. A természet által több millió év alatt optimalizált mozgásstratégiák alkalmazásával a mérnökök többek között tökéletesíthetik a mentőcsapatok hatékonyságát és a feltérképezési műveleteket a drónok és autonóm készülékek egyre nagyobb térhódításával.