Március 26-án lehet másodfokú ítélet a magyar állam ellen indított forinthitel-szerződésekkel kapcsolatos perben. Az biztos, hogy Ítélőtábla nem megy sem az Európai Bíróságra, sem az Alkotmánybírósághoz.
Március 26-ra halasztotta a határozat kihirdetését a K&H Bank Zrt. magyar állam ellen indított forinthitel-szerződésekkel kapcsolatos perében a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla csütörtökön. Az ítélőtábla egyben elutasította a felperes pénzintézet kérelmét arra, hogy a bíróság az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen, valamint azt, hogy az Alkotmánybírósághoz (Ab) forduljon a 2014. évi 38-as törvény alkotmányellenessége miatt. A K&H fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte és azt, hogy állapítsák meg: a forintalapú fogyasztói kölcsön-, hitel és lízingszerződéseiben alkalmazott szerződéses kikötések tisztességesek és ezért érvényesek.
Az alperes magyar állam képviselője az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, amely szerint a bank szerződéses feltételei tisztességtelenek. A felperes szerint a bíróságok eddig közzétett ítéletei alapján a piaci szereplők nem képesek az újonnan megfogalmazott körülményekhez igazítani a szerződéses feltételeket. Ha pedig a bíróság nem tudja pozitívan meghatározni, hogy az általa támasztott követelményeknek milyen szabályozás felelne meg, akkor jogosan merül fel a kétely, hogy a bíróság által eddig adott értelmezése nem koherens, nincs teljesen összhangban a jogszabályokkal.
A bank szerint az elsőfokú bíróság alaptalan elvárásokat támaszt, vannak olyan változások, amelyek matematikai módszerrel egyáltalán nem írhatók le. A szerződés csak annyit tartalmazhat, hogy ha a hitelező költségeit vagy kockázatát érintő jogszabályváltozás vagy jegybanki intézkedés következik be, akkor a pénzügyi szolgáltató jogosult azt arányosan áthárítani a fogyasztóra. Arány-, illetve mérőszám alkalmazása azonban nem lehetséges. Az elsőfokú bíróság követelményei azonosak az árazási elvekkel, amelyek tartalma azonban üzleti titkot képez.
A K&H kifogásolta azt is, hogy a Fővárosi Törvényszék öt elv érvényesülését nem is vizsgálta, kizárólag az átláthatósággal és a ténylegességgel foglalkozott. A bank sok esetben az indoklással sem értett egyet, mivel az elsőfokú bíróság többször azzal érvelt, hogy nem érvényesül az átláthatóság elve annak ellenére, hogy egyes kikötéseket azért kellett volna elutasítani, mert nem tartoznak a törvény hatálya alá. Az alperes magyar állam képviselője ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy az árazási elvek ugyan nem nyilvánosak, ám ez nem zárja ki azt, hogy az átláthatóság biztosítása érdekében a bank szerződéses kikötéseiben meghatározza az egyoldalú módosítás indokát, mértékét és módját.
