Egy újabb vizsgálat szerint a nőstény kardszárnyú delfinek talán azért esnek át a változókoron, hogy felhalmozott tudásukkal és bölcsességükkel irányíthassák az egész családot, különösen akkor, amikor a körülmények zordabbá válnak.
Darren Croft, az Exeteri Egyetem szakembere szerint ez az első kutatás, amely arról árulkodik, hogy a változókoron átesett (poszt-menopauzás) nőstények a fontos tudás hordozóiként funkcionálnak. „Tulajdonképpen eltárolják a létfontosságú túlélési információkat” - teszi hozzá.Az eredmények révén a kutatók most kerültek legközelebb annak megmagyarázásához, hogy a nőstény kardszárnyú delfinek - avagy orkák - miért élnek gyakran kilencven éves korig is, holott általában 40 évesen abbahagyják a szaporodást. Velük ellentétben a hímek csak 50 évig élnek. A másik két faj, amelyről ismeretes, hogy átesik a változókoron és hosszú életet él szaporodás nélkül, az ember és a rövidszárnyú gömbölyűfejű delfin.
Croft és csapata 750 órányi videót nézett végig orkacsaládokról. Több mint 100, felismerhető egyedet vettek filmre Brit Columbiánál és Washingtonnál az 1976-os évektől. A csapat kiderítette, hogy a változókoron átesett nőstények 32-57 százalékkal nagyobb valószínűséggel vezették a családot, mint a szaporodóképes nőstények vagy kifejlett hímek. Ezenkívül figyelemre méltón nagyobb valószínűséggel ők voltak a vezérek azokban az években, amikor alaptáplálékuk - a királylazac - állománya lecsökkent.
Orka (Fotó: AFP)
Croft szerint mindebbe talán a felhalmozott tapasztalat játszik bele. „Bárki, aki vándorló pisztrángot vagy lazacot szeretne kifogni, tudja, hogy az időzítés kulcsfontosságú, és a halak meghatározott időpontokban és árapályciklusokban térnek vissza. A változókoron átesett nőstények valószínűleg tudják, hol és mikor keressék a zsákmányt” - magyarázza.
A csapat korábbi vizsgálata arról árulkodott, hogy a hímek életben maradása igencsak anyjuktól függött. Ha anyjuk elhullott, a hímek majdnem 14-szer nagyobb valószínűséggel pusztultak el egy éven belül, mint a hímek ama családokban, ahol az anyák életben maradtak. A nőstényeket alacsonyabban érintette a kockázat, 5,4-szer nagyobb valószínűséggel pusztultak el egy éven belül, ha anyjuk elhullott.
Croft szerint mindez aláhúzza az anyák fontosságát a túlélés szempontjából, és alátámasztja ama elméletet is, miszerint bölcsességük és tudásuk létfontosságú a fiatalabb társak életben maradásához. Arra is magyarázatot adhat, hogy eme friss kutatásban a hímek miért voltak hajlamosak anyjuk közelében maradni, 29 százalékkal nagyobb gyakorisággal maradtak sarkukban, mint a fiatal nőstények.
Croft szerint a szaporodás feláldozása a család túlélésének megsegítésére evolúciós szempontból logikus szokatlan családstruktúrájuk miatt. A legtöbb ismert állatfajnál a hímek gyorsan elhagyják szüleiket és teljesen függetlenné válnak. A hím és nőstény orkák ezzel ellentétben egész életükre egyfajta családi egységben maradnak, a hímek alkalmanként ideiglenesen más csoportokhoz verődnek szaporodás céljával. Következménye, hogy ha a nőstények jó néhány évtizedet megélnek, és az első három-négyben szaporodnak, családjuk fokozatosan kibővül az új utódokkal. Ennélfogva egyre fontosabb nekik a csoport, és ezáltal saját genetikai örökségük védelme.
Orkacsalád (Fotó: AFP)
Ruch Mace, a University College London kutatója hozzátette, olybá tűnik, hogy a hímek anyjukra támaszkodnak biztonságuk és táplálékuk érdekében. Mindez megegyezik ama elméleti előrejelzésekkel, hogy több segítségre van szükségük a nőstényeknél, mivel utódjuk máshol cseperedik, ennélfogva nem versengenek más családtagokkal.
Magyarázatra vár még ugyanakkor, hogy miért nem tudják megtanulni a zsákmányt érintő információkat és azokat átadni a családtagoknak? Mindebben az gátolja őket, hogy fiatalon halnak, vagy a fiatalon elhullás már azért következik be, mert nincsenek evolúciós okaik családjuk megsegítésére?
Hozzátette, az ember és az orka közötti különbözőségek miatt ráadásul a változókor evolúciós bázisa is eltérhet.
