FT: a helyes, a kényelmes és a veszélyes görögországi megoldás

Görögország adósságának megítélésekor a helyes, a kényelmes és a veszélyes megoldás közül kell választani - írta a Financial Times című tekintélyes brit gazdasági-politikai napilap európai kiadásának szerdai számában Martin Wolf.

Görögország adósságának megítélésekor a helyes, a kényelmes és a veszélyes megoldás közül kell választani - írta a Financial Times tekintélyes brit gazdasági-politikai napilap európai kiadásának szerdai számában Martin Wolf.

A publicista úgy vélekedett, a helyes megoldás az lenne, ha a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank súlyosan eladósodott szegény országok számára kitalált programjainak mintájára csak azt követően engednének a hitelezők az adósságból, hogy Athén teljesíti a pontosan meghatározott reformelvárásokat.

"Ez hasznára válna Görögországnak, amely politikai és gazdasági korszerűsítésre szorul" - írta Wolf, aki szerint ugyan az adósságelengedés okozhat problémákat, de kisebbeket, mint ha Görögországot "a farkasok elé vetik".

A görögök követelésének, hogy könnyítsenek a terheiken, a publicista szerint két moralizáló érv állja útját. Az egyik, hogy a kölcsönadott pénzt vissza kell fizetni, bármibe kerül is.

Görög választások: így ünnepelt a Sziriza


"Nagyjából ez a mentalitás tartotta fenn az adósok börtöneit" - írta a szerző, felhíva a figyelmet, hogy a hitelezőknek is erkölcsi kötelességük felelősen eljárni, ha pedig olyannak adnak pénzt, akiről sejthető, hogy nem tud fizetni, rászolgáltak a következményekre.

A másik érv, hogy az eurózóna már így is felettébb bőkezű volt. Ám Wolf szerint a hitelek mindössze 11 százaléka szolgálta a görög állam működésének biztosítását, túlnyomó többsége a hitelezőkhöz került vissza lejáró követelések és kamat formájában. Fogalmazása szerint "őszintébb, de túl kínos" lett volna közvetlenül a hitelezőknek adni a pénzt.

"Az adósságelengedés normális eljárás" - mutatott rá Wolf utalva rá, hogy Németország is nemegyszer volt ennek haszonélvezője.

"Amit nem lehet visszafizetni, azt nem fogják visszafizetni" - állapította meg a Financial Times szerzője leszögezve egyúttal: téveszme azt gondolni, hogy a görögök egy nemzedéken át nagy költségvetési többletet fognak termelni, hogy visszafizessenek olyan pénzeket, amelyekkel hitelező államok magánbefektetőket mentettek meg saját ostobaságuktól.

A politikailag kényelmes megoldás ezzel szemben az "ítéletnap" további elodázása, a kamatterhek csökkentése és a futamidők kitolása. Ezzel elkerülhető lenne, hogy más válság sújtotta országok is adósságuk elengedését követeljék, de nem fogja meghozni azt az eredményt, amelyre égető szükség lenne.

Martin Wolf a veszélyes forgatókönyvnek azt tartja, ha Görögországot a fizetésképtelenség irányába kényszerítik. Ez végső soron azzal fenyeget, hogy Görögország kénytelen kilépni az eurózónából.

"Ez rövid távon bizonyosan katasztrofális lenne Görögországra, és valószínűleg egy nemzedékkel visszavetné a modernizációt" - állítja Wolf. A szerző szerint ezen túlmenően krónikus instabilitást is okozna, mert a monetáris unió hitelessége elveszne.

"Az eurózóna létrehozása tagjainak vélhetően a második legrosszabb monetáris ötlete. A legrosszabb a megszüntetése volna" - vélte a publicista arról írva, hova vezethet a görögök távozása.

Brookings-elemzés a Sziriza győzelmének politikai következményeiről

Alekszisz Ciprasz pártja, a populista, a megszorítási politikát ellenző Radikális Baloldal Koalíciója (Sziriza) zajos győzelmet aratott az előre hozott görög parlamenti választásokon, s egyértelmű felhatalmazást kapott a választópolgároktól Görögország és nemzetközi hitelezői viszonyának, valamint a görög adósság összegének újratárgyalására. A tekintélyes washingtoni Brookings Intézet a Sziriza diadalának az eurózóna jövőjére gyakorolt várható politikai hatásait elemezte.

Thomas Wright, az intézet programigazgatója szerint az a hiedelem, miszerint a görögök eurózónabeli tagságának feladása miatt keletkező válság továbbterjedése megakadályozható, inkább növeli, semmint csökkenti annak a valószínűségét, hogy Athén elhagyja a közös valutát használó európai uniós államok körét.

A szerző utalt azokra a sajtóértesülésekre, amelyek szerint a német kormány úgy látja, hogy az eurózóna jelenleg sokkal jobban meg tudna birkózni Görögország esetleges kilépésével, mint 2012-ben. Hozzátette, hogy ezzel a legtöbb elemző egyetért. Wright szerint nehéz biztosra venni, de ha a válság továbbgyűrűzésének veszélye alábbhagy, ez paradox módon inkább megnöveli annak a kockázatát, hogy Athén elhagyja az eurózónát. Ennek szerinte egyszerűen az a magyarázata, hogy 2012-ben, az európai adósságválság tetőfokán a katasztrofális következmények réme mindenkit visszatartott: a görög szavazók is féltek, és az Európai Központi Bank (EKB) valószínűleg akkor sem kényszerítette volna akaratát a dél-európai országra, ha akkor a populista Sziriza nyerte volna a választásokat.

Ha az EKB és Németország jelenleg úgy érzékeli, hogy kordában lehetne tartani a görög kiválás következményeit, kevésbé lesznek hajlandóak arra, hogy nagy engedményeket tegyenek Athénnak.

A Ciprasz vezette kormány a maga részéről úgy érezheti, hogy legyűrheti a kilépés körüli viharokat. A Sziriza vezetője tisztában van vele, hogy a szavazók amiatt választották meg pártját, mert gyökeresen különbözni látszik az összes többi párttól. Wright szerint Ciprasz éles eszű, és képes arra, hogy a körülmények változásához igazítsa taktikáját, azonban elég valószínűtlen lenne, ha feladná politikájának legfőbb fundamentumát csak azért, hogy beilleszkedjen az európai környezetbe.

A Brookings kutatója szerint amiatt tűnik kevéssé valószínűnek az a forgatókönyv, hogy Athén feladja tagságát az eurózónában, mert Berlin a válság továbbterjedésének alacsony kockázatáról szóló német kijelentések ellenére sem akar kísérletezni. Az viszont biztos, hogy a német kormány hajlandó elmenni a szakadék széléig, ahogyan az EKB is bevetheti néhány, a pénzügyi piacokon "nehézfegyvernek" minősülő eszközét a görög bankok sakkban tartására.

Az elemző mindenesetre úgy véli, hogy Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter nagyobb veszély az eurózónára, mint Ciprasz. Öt évvel ezelőtt Angela Merkel német kancellár teljes felhatalmazásával a miniszter - Németországot megkímélve - megszorítási politikát, strukturális reformokat, szűk mozgásterű monetáris politikát és a bankok adósságának államosítását kényszerítette az eurózóna perifériáján lévő államokra. Később a dél-európai országok mérsékelt pártokat segítettek hatalomra, amelyek azt ígérték, változtatnak ezen a politikán, Schäuble és Merkel azonban hajthatatlan maradt. A kormánypártok az érintett államokban fokozatosan elvesztették hitelüket, és ebből a szociáldemokratáktól balra álló Szirizához hasonló, populista pártok húztak hasznot: Spanyolországban a Podemos, Írországban a Sinn Fein és Franciaországban a szélsőjobboldali Front Nationale. Wright szerint a következő hetekben Berlin valószínűleg a Sziriza felelőtlenségét fogja hangoztatni.

A szakértő úgy látja, hogy Európa populistái döntő pillanathoz érkeztek. Az eurózónában korábban soha nem jutott még kormányra egy radikális eszmékhez közel álló politikai tömörülés. A Sziriza és a mérsékeltebb baloldali pártok között annyi a különbség, hogy Ciprasz egyvalamiben hajthatatlannak tűnik: kenyértörésre viszi a dolgot Németországgal, ha nem teljesítik követeléseit. Hogyha viszont a Radikális Baloldal Koalíciója megkapja azokat az engedményeket, amelyeket a mérsékelt pártok nem tudtak elérni, ez ütőkártyát ad az eurózóna perifériáján lévő országok populistái kezébe.

Ciprasz már a kampány alatt úgy nyilatkozott, hogy "január 25. új kezdet, és a Sziriza győzelmét Spanyolországban a Podemos, a következő évben Írországban pedig a Sinn Fein folytatja majd". Természetesen ha a görög baloldaliaknak nem sikerül kicsikarniuk a megfelelő engedményeket, ez hatalmas veszteség lenne a populista pártoknak.

Wright szerint Németországnak az lenne a legideálisabb helyzet, ha a Sziriza fokozatosan elveszítené hitelességét Görögországban - vagy amiatt, hogy kudarcot vall, vagy azért, mert felelőtlenül kezeli a gazdasági problémákat. Ez pedig óva intené a többi ország szavazóit is attól, hogy a kedvezményekért cserében populista pártokat segítsenek hatalomra. Az elemző mindenesetre úgy látja, hogy Berlint akkor is hatalmas veszteség érné, ha Ciprasz pártja kudarcot vallana, és Athénnak ki kellene lépnie az eurózónából.

A Brookings Intézet elemzője szerint létezik középutas megoldás: egy széles körben elfogadott, átfogó megegyezés a dél-európai országokkal. Ezt a javaslatot azonban korábban már elvetette a német kormány. Wright mindazonáltal úgy véli, hogy ezt a megoldást az eurózóna perifériáján lévő államok kormányai is támogatni tudnák, hiszen a megegyezés kirántaná a talajt a nekik fejtörést okozó populisták lába alól.