Először követték fiatal pörölycápa vándorlását

A 10 hónapig tartó vizsgálat fontos hiátusokat tár fel a veszélyeztetett halak védelmét célzó jelenlegi erőfeszítésekben, és olyan kulcsfontosságú helyszínekről árulkodik, amelyek védelme elősegíthetné életben maradásukat.

A pörölycápák - melyek nemrégiben újabb védelmet kaptak az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményétől (Convention on the Conservation of Migratory Species of Wild Animals) – drámai, a világ néhány részén több mint 90 százalékos populációs zuhanást tapasztalnak meg. A Kaliforniai-öbölben élő csipkés pörölycápák különösképpen védtelenek a halászhálókkal szemben, miközben a nyílt tenger felé tartanak. Pontos mozgásukról igen kevés információ áll rendelkezésre, főképp a fiatal, a kamaszkor kritikus időszakát átélő egyedek esetén.

Mexikói és amerikai kutatók ezért az öbölben begyűjtöttek három fiatal, 95 centiméteres pörölycápát, hogy nyomon követhessék mozgásukat a kamaszkor folyamán. Hasúszójuk tövénél apró elektronikus nyomkövetőket ültettek be – ezek képesek meghatározni a hal pozícióját és a mélységet -, majd szabadon engedték őket. Csak egy 123 centiméteresre megnőtt nőstényt fogott be 10 hónappal később egy halász. A nyomkövető eltávolítása után a halat visszaengedték a tengerbe. A letöltött adatok rengeteg információt tártak fel 3350 kilométeres útjáról, fontos bepillantást engedve élőhelyhasználatába, és elősegítve a legfontosabb, védelemre szoruló helyszínek azonosítását.

Csipkés pörölycápa (Fotó: AFP)

Csipkés pörölycápa (Fotó: AFP)



Mauricio Hoyos, a vizsgálat egyik szerzője szerint Mexikóban a nyolcvanas években a Cortez-tengert tekintették az egyik legjobb élőhelynek eme szép és fenséges állatoknak, de jelenleg alig látnak ott néhány egyedet. A faj védelméhez létfontosságú az óvodák azonosítása és védelmük védtelenebb életkorukban. Elmondása szerint ez az első alkalom, hogy némi fogalmat nyertek eme életszakaszban a halak viselkedéséről, ami elősegíti majd a faj védelmét Mexikóban.

A fiatal nőstény napközben pörölycápák rajában úszott egy szigetnél, éjszaka viszont továbbállt, nagyobb mélységbe merülve – néha akár 270 méterre is – halakkal és tintahalakkal táplálkozott. Azzal, hogy biológiai szükségleteit a Kaliforniai-öböl középső és délnyugati részén, a part menti és nyílt tengeri területeken elégítette ki, a cápa a kutatók szerint maximalizálta táplálékszerző esélyeit és folyamatosan növekedett. A csipkés pörölycápák utódainak gyors az anyagcseréje, és ahogy növekednek, egyre több táplálékra van szükségük energiaszükségleteik kielégítésére. Azok az egyedek, melyeknek nem sikerül elsajátítani, hogyan szerezzék meg gyorsan a táplálékot, végezetül éhezhetnek, ami részben megmagyarázza eme fiatal nőstény korai migrációját is a gazdagabb táplálékot nyújtó nyílt vízre.

Pörölycápák (Fotó: AFP)

Pörölycápák (Fotó: AFP)



A kutatás azt sugallja, hogy a fiatal nőstény cápák kompromisszumos megoldásként vállalják a nyílt tengeri kockázatokat – nagyobb eséllyel nézik ki őket a ragadozók -, azért, hogy mielőbb kimerészkedhessenek és gyorsan nagyobbra nőhessenek. Eme stratégiával harcba szállhatnak a kívánt pozícióért, bizonyíthatják dominanciájukat a rajokban, szociális rangra emelkedhetnek és növelhetik szaporodási potenciáljukat.

Az új adatok azt sugallják, hogy a mexikói kormány által a cápák védelmére hozott intézkedések talán nem elég hatékonyak a faj védelméhez. A halászat miatti egyre erőteljesebb nyomás a populációk méretét elhanyagolhatóvá csökkentette az öbölben, a faj nagyon ritkává vált a Csendes-óceán mexikói részén.

Némi védelmet nyújt, hogy a nagyobb halászhajók jelenleg nem közelíthetik meg a partot 90 kilométernél kisebb távolságra, de a kutatók szerint az új információk feltárják, hogy a fiatal pörölycápák még mindig veszélyben lehetnek part menti és nyílt tengeri kiruccanásaik miatt. Úgy vélik, a part menti óvodák és a nyílt tengeri menedéket nyújtó régiók ennélfogva kritikus élőhelyek, ahol védett tengeri rezervátumokat kellene létrehozni.

Kihangsúlyozzák, mivel a vizsgálatot kevés hallal végezték, további kutatásra van szükség a Kaliforniai-öbölben a pörölycápák kritikus élőhelyei azonosítására.

A tanulmányt a nyílt hozzáférésű Animal Biotelemetry folyóirat közölte.