A kanadai sarkvidék sem védi meg hosszú távon a jegesmedvéket

Kutatók szerint hatvan éven belül a jegesmedvék bocsok nélküli világgal szembesülhetnek, amennyiben az üvegházhatású gázkibocsátás következményeképpen zsugorodó tengeri jég még megmaradt otthonukat halálos óvodává teszi az utódoknak, míg a hosszabb jégmentes időszakok éhezésre kárhoztatják őket.

2075-re az összes újszülött bocs elhullása mindennapos eset lehet a kanadai sarkvidéki szigetvilág nagy részén. Ez a kiterjedt régió ad otthont a becslések szerint 20 ezer jegesmedvét számláló globális populáció negyedének – mondja Stephen Hamilton, az Albertai Egyetem kutatója és a vizsgálat vezetője.

Az idősebb medvéket felváltó új generáció nagy részének hiányával a faj kihalása szinte biztosnak vehető, ugyanakkor lehetetlen időkeretek közé szorítani ennek eshetőségét, amíg nem tudják pontosan, hány medve is él világszerte. Hamilton kutatása nagyobb léptékű vizsgálat, melynek célja modellezni, hogy a szigetvilágban a jégveszteség mikor teszi élhetetlenné az egyes élőhelyeket a jegesmedvéknek. Azt is feltárta, hogy az idősebb állatok az évszázad vége felé nagy valószínűséggel hullanak majd el nagy számban.



Andrew Derocher, a kutatás másik szakembere szerint az eredmények nagyon lesújtó képet festenek arról a régióról, melyről úgy hitték, hosszú távon a legtöbb reményt nyújtja a faj életben maradására. A jelenlegi élőhelyek nagy része addigra már régen eltűnt, és a fajnak nem lesz hova menekülnie - mondja.

A jegesmedvéknek tengeri jégre van szükségük, mivel fő táplálékukat, a zsírban gazdag fókát kizárólagosan a jégről vadásszák. Ha a jégmentes időszakok túl hosszúra nyúlnak, a medvék nem tudnak elegendő energiatartalékot felhalmozni, hogy átvészeljék a koplalásos hónapokat. A számítások ezt az időkorlátot körülbelül hat hónapban határozzák meg.

Ilyen feltételek mellett kifejlett hímből egy, jóval nagyobb számú bocs, illetve idős egyed éhezne minden évben. Hamilton vizsgálata szerint ezek a körülmények 2100-ra rendszeressé válnak a szigetvilágban. A táplálék és menedék hiánya a vemhes nőstények esetén maga után vonja, hogy bocsaik 55-100 százalékát nem tudják életben tartani.

A sarkvidéken sehol sem érte még el ezt a kritikus küszöböt az élőhelyek bármelyike, így nehéz lenne biztosan megállapítani, mennyire megbízhatóak eme előrejelzések. Néhány terület azonban már közel jár hozzá, és a magas halálozási arány a fiatalok és kifejlett egyedek között eme esetekben nem sok okot szolgáltatott Derocher-nak azt hinni, hogy talán mégis téved.

Például 2001 és 2010 között a Beaufort-tenger déli részén a medvék 40 százaléka veszett oda, egyedszámuk a Hudson-öböl nyugati részén kevesebb, mint két évtized alatt ötödével csökkent. Ennek ellenére, bizonyos közösségek az olvadó környezetben is boldogulni látszanak.



Steven Amstrup, a Polar Bears International természetvédelmi csoport szakembere úgy hiszi, hogy a kifejlett egyedek szívóssága, a vékonyabb, éves jégtakarókkal (melyek táplálékszerzés szempontjából jobbak a több éves jégnél) kombinálva ideiglenesen jobb vadászterületeket kínálnak, ami a fiatalabb generáció összeomlása dacára globális egyedszámukat relatíve stabilan tarthatja. Hozzátette, mindez azonban nem vonja kétségbe, hogy a ragadozó kihalhat, ha tovább folytatódik a globális felmelegedés.

Ha a jég az előrejelzések szerint eltűnik, a medvék sorsa megpecsételődik – mondja Jeffery Bromaghin, az Amerikai Földmérő Hivatal szakembere. Hozzátette, a fajnak még lehet jövője, ha a felmelegedés visszaszorítását célzó erőfeszítéseket komolyan veszik, ugyanis elegendő medve él még ahhoz, hogy a későbbiekre biztosíthasson egy kisebb, de egészséges csoportot.