Ajándék a frontról címmel az első világháborútól az 1970-es évekig mutatja be a karácsonyt személyes tárgyakon és személyes visszaemlékezéseken keresztül a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum legújabb, pénteken megnyíló időszaki kiállítása - mondta el az MTI-nek Nagyné Batári Zsuzsanna néprajzkutató, a tárlat kurátora.
A Skanzen munkatársa hozzátette: a rendhagyó kiállítás a fronton töltött karácsonyestéktől vezeti végig a látogatót a karácsonyfa és a karácsonyi ajándékozás elterjedésének történetén, régi képeslapokat és karácsonyfadíszeket vonultatva meséli el, hogyan változtak az évtizedek során a fára kerülő édességek.
Nagyné Batári Zsuzsanna kiemelte: az első világháború kitörésének centenáriumához kapcsolódva a frontkarácsonyok - kiállításként eddig kevéssé feldolgozott - témájából indulnak ki.
A világháború idején a közös ezredekben a magyar katonák közül sokan életükben akkor láttak először karácsonyfát. A frontvonal mögött komoly közös karácsonyi ünnepségeket tartottak, még betlehemi játékot is előadtak.
A kiállítás bemutatja azt is, hogy a paraszti gyakorlatban, főként a 20. század első felében, milyen karácsonyi szokások voltak. A karácsonyfa-állítás a zöldág hagyományára épült - idézte fel a szakember -, a faállítást pótolták például feldíszített muskátlival, leánderrel, de a sodrófát, mángorlót is feldíszítették adott esetben, vagy fenyőgallyat tettek fazékba, vázába. Felhasználták a borókát is, de akár napraforgószárba fúrt lyukakba is tettek egy-két ágat.
A karácsonyfák mellett a 20. század elejének díszei és az édességek is megjelennek a kiállításon. Az ehető díszek voltak a legelterjedtebbek ebben az időszakban: az ostya, a mézeskalács, sütemények, az aszalt gyümölcsök felfűzve kerültek a fára vagy éppen pattogatott kukorica-füzér.
A kiállítás február végéig látható a Skanzen Galériában.
