Az árpa segítette a Tibeti-fennsík meghódítását

A több mint 2,5 kilométeres magasságban elterülő északkeleti Tibeti-fennsík ijesztőnek, de ellenállhatatlannak tűnt az ókori emberi társadalmaknak. Mégis csak akkor tudtak véglegesen megtelepedni eme magasságokban, amikor kezüket rátették a fagynak ellenálló árpára.

A tengerszint felett 4,2 kilométeres magasságban előkerült régészeti leletek – többek között kéz- és lábnyomok – azt sugallják, hogy az emberek időszakosan már mintegy 20 ezer évvel ezelőtt jelen voltak a Tibeti-fennsíkon. Az 5200 évvel ezelőtti időszakra falvak is megjelentek a kisebb magasságokban, de az ember mégis csak 3600 évvel ezelőtt telepedett meg végleg 2,5 kilométer felett.

Az egész éves ott tartózkodást az tette lehetővé, hogy a fagyra érzékeny kölesről a fagytűrő árpára tért át a gazdálkodás – erre a következtetésre jutott egy növényi maradványokat, állatcsontokat, és tárgyi leleteket 53 helyszínről vizsgáló új tanulmány.

A köles adta a korábbi lelőhelyekről előkerült gabonaszemcsék 98 százalékát, a helyszínek egyike sem volt magasabban 2,5 kilométernél. Ám 3600 évvel ezelőtt, ahogy az árpa lett a fő takarmánynövény, a gazdálkodó települések újabb magasságot értek el, némelyek már 3,4 kilométeren kialakultak.

Zöldülő őszi árpa napfelkeltekor Magyarszentmiklós határában 2014. április 30-án. (MTI Fotó: Varga György )

Zöldülő őszi árpa  (MTI Fotó: Varga György )



Martin Jones, a kutatás szakembere elmondta, az árpa valószínűleg a Közel-Kelet termékeny félhold régiójából származott, és a szomszédos népek kezén át került keletre. Az árpatermesztésre áttérés egybeesik az intenzív gabonacsere globális periódusával, különösen Ázsiában. Ahogy az árpa és a búza keleti irányba mozdult, az afrikai termények elérték Indiát, és a rizstermesztés is terjedésnek indult.

Jones szerint a gazdálkodók egzotikus takarmánynövényeket gyűjtöttek be világszerte. „Alapvetően egy terjeszkedési periódus, melynek során az emberek új lehetőségeket kerestek új, szélsőséges környezetekben” – magyarázza.

A termények eme terjedése tükrözi az első közép-ázsiai kereskedelmi útvonalak megnyílását a 4500-4000 évvel ezelőtti időszakban. „Az árpa és búza megérkezése Kínába körülbelül ugyanakkorra tehető, amikor a kínai köles, borsó, sárgabarack és rizs elérte Közép-Ázsiát, valamint az Indus völgyét” – teszi hozzá.

A 2500-2000 évvel ezelőtti időszakra eme útvonalak váltak a híres selyemúthálózattá, amely Kínát összekötötte a Földközi-tenger régiójával.