Egy új kutatás szerint míg a hulladék fogyasztása átsegíti a Bering-tengeri sirályokat a nehezebb időszakokon, valószínűleg hozzájárul az egyedszám és a szaporodási siker hanyatlásához is.
Manapság egyre megszokottabb látvány a szerves hulladékban turkáló vagy a hulladéklerakók körül repkedő sirályok látványa. Száznegyvenkilenc évet átfogó adatok arról tanúskodnak, hogy a hal kevésbé tápláló étekre cserélése a Bering-tengeri sirályoknál összefügg a populációs hanyatlással és a termékenység gyengülésével.
Louise Blight a Brit Columbiai Egyetem kutatója és csapata múzeumokban őrzött, 1860 és 2009 között begyűjtött tollmintákat vizsgált meg 270 sirálytól. A szén és nitrogén nehéz izotópjainak arányai révén összeállították eme tengeri madarak étkezési szokásait. Az érintett egyedek mindegyike a Kanada délnyugati és az Egyesült Államok északnyugati partjainál elterülő Szalis-tenger régiójában élt.
Hanyatlást figyeltek meg a nehezebb szénizotópok arányában, ami arra utal, hogy a sirályok a szenet nyújtó halforrásról szárazföldi táplálékforrásra tértek át. A nehezebb nitrogénizotópok arányában mutatkozó csökkenés arról tanúskodott, hogy étkezésük kevesebb tápanyagot is tartalmazott: valószínűleg primitívebb tengeri gerinctelenekre vagy gabonaalapú szerves hulladékra tértek át.
Ez a táplálkozásbeli változás egybeesik a régióban a korai 1900-as évekre jellemző túlzott halászattal, amelynek folyományaként a sirálypopuláció egyedszáma megtizedelődött.
Bering-tengeri sirály. (Fotó: AFP)
A túlhalászat maga után vonta, hogy a sirályok kedvenc halfajainak egyike, az igen tápláló Thaleichthys pacificus mára fenyegetetté vált a Szalis-tenger régiójában. A csendes-óceáni hering pedig már nem alkot olyan hatalmas rajokat, amelyekből a sirályok valamikor lakmározhattak.
1960 és 1986 között azonban a sirálypopuláció duzzadásnak indult, talán azért, mert a könnyebben hozzáférhető, bár a halnál kevésbé tápláló hulladék elősegítette fennmaradását. „Megfigyeléseink arról tanúskodnak, hogy sok költőpár az Ammodytes hexapterus fajjal vagy heringgel táplálja fiókáját, míg mások csirkével vagy sült krumplival” – mondja Blight.
A rosszabb minőségű, alacsony proteinszintű étkezésre váltás összekapcsolható a szaporodási kudarccal is. Blight korábbi vizsgálata arról tanúskodott, hogy a sirályok kisebb és kevesebb tojást raknak az utóbbi néhány évtizedben, ami vélekedése szerinte összefügg a fogyasztott táplálék minőségének hanyatlásával a kora tavasszal jellemző tojásrakás idején.
A Bering-tengeri sirály táplálkozása széles tartományt fed le (generalista), vagyis különféle táplálékforrásokat tud kiaknázni. Míg találtak némi bizonyítékot arra, hogy a hulladékalapú étkezésre átállás átsegítette a madarakat a nehezebb időszakokon, összességében az adatok az egyedszám aggasztó csökkenéséről árulkodnak. A kutatók szerint populációinak nem szabadna olyan gyorsan hanyatlania, mint a specializálódott táplálkozókéinak, éppen ezért ad aggodalomra okot a megfigyelt folyamat.
