Hamuból gyémánt – Bucsánszki Linda portréja

Idén nyáron tért vissza a tornászvilágba Bucsánszki Linda Európa- és többszörös magyar bajnok aerobikversenyző, akiről kevesen tudják, hogy anorexiásként nyert sorozatban versenyeket.

A 22 éves magyar aerobikversenyző, Bucsánszki Linda idén nyáron tért vissza a tornász világba. Kimagasló nemzetközi junior eredményeivel már elismert sportolónak számít, de vajon hányan tudják, milyen harcot vívott Linda önmagával a sikerhez vezető úton? Tisztában van-e vele a tornász társadalom, hogy az Európa- és többszörös magyar bajnok, anorexiásként nyert sorozatban versenyeket?

Bucsánszki Linda a dobogó második fokán a spanyol világkupán, még a bírói jótanács előtt

Bucsánszki Linda a dobogó második fokán a spanyol világkupán, még a bírói jótanács előtt



A fiatal lány 15 éves korában kezdett éhezni, egy, a szakmában nagyra becsült bíró „jó” tanácsa után, miszerint az egyébként normál testalkatú versenyző még három kilót fogyjon le a következő, három hónap múlva esedékes megmérettetésig.

„A diétázás, főként versenyidőszakban, természetes a tornászok körében, de a folyamatos, testsúlyra tett élcelődő megjegyzések – minden jó szándék ellenére - rengeteg versenyzőt evés- és testképzavarba hajszolnak. Egyszerűen feláldozzuk egészségünket a sikerért. Útmutatást nem kaptam, miként lehet egészséges keretek között lefogyni, az elvárás pedig folyamatosan nő, így jobb híján éheztem, mint sokan mások.

Bucsánszki Linda

Bucsánszki Linda



Linda kristálytisztán emlékszik a következő hat év összes apró önmarcangoló részletére, áldozataira és eredményeire. Ezeket a tapasztalatokat nyíltan meg is osztja sorstársaival, hogy megértsék: az élsport az élethez hasonlóan kitartást, de nem önfeláldozást igényel.

A sportolónő teljesítménye eleinte még anorexiásként is ugrásszerűen nőtt, halmozta a sikereket: 2007 novemberében európai ezüstöt, 16 évesen pedig világbajnoki második helyezést szerzett, beteg évei során továbbá több mint 20 bajnokságon ért el dobogós helyezést éppúgy egyéni kategóriában, mint csoportban.

Bucsánszki Linda

Bucsánszki Linda



A 2008-as világbajnokságon készült videót nézve, számomra hihetetlen, hogy egy csontsovány lány képes széles mosollyal az arcán másfél percet tempós zenére végigugrálni, saját testsúlyát a tenyerén tartva, a levegőben ülve többszörösen forogni.

A lány teste csupán 2013-ig bírta a fokozott fizikai- és lelki igénybevételt, a napi rendszerességű duplaedzéseket, az állandó hashajtást és az érzelmi alapú, feszültséglevezető zabálásokat. Linda szerint az evészavarok legyőzésére nincs bevált módszer, azonban nála az önelfogadás volt az első és legfontosabb lépés.

Bucsánszki Linda

Bucsánszki Linda



„Minden nap küzdöttem az evés okozta lelkiismeret-furdalás ellen és a tükör előtt mondogattam magamban, hogy hízástól és fogyástól függetlenül, ugyanolyan értékes ember vagyok, mint bárki más ezen a bolygón. Hét hónapra kényszerpihenőt hirdettem és csak akkor kezdtem újra sportolni, amikor a bizonyítási vágy helyett, már csak az élvezet vezérelt a mozgásban. Az egyik legfájdalmasabb érzés talán annak feldolgozása volt, hogy korábban mennyit ártottam magamnak. Egyszer csak ráeszméltem, hogy nem akarom tovább rombolni azt a testet, amely mindig kitartott mellettem.”

Pajzsmirigyének és hormonrendszerének rendbe tétele évekig is elhúzódhat, Linda mégis olyan szeretetteljes lelkesedéssel mesél több mint 15 éves pályafutásáról, a versennyel járó sok utazásról, az élményekről és a sokszínű közösségről, hogy még a hétköznapi embert is megcsapja a siker és a csillogás csábító szele.

Bucsánszki Linda

Bucsánszki Linda



 

A hallottak után nem hagy nyugodni a kérdés: miért tér vissza egy két diplomás, kiegyensúlyozott civil életet élő, stabil munkahellyel rendelkező fiatal nő abba a világba, amely a megfoghatatlan dicsőségért oly sok pénzt, energiát és hatévnyi testképzavarral töltött, küzdelmes időszakot követelt?

Olyan választ kaptam, mint amilyen ez a lány maga – tiszta és kendőzetlenül őszinte: „Nem akartam visszatérni, engem 2013 őszén hivatalosan elbúcsúztattak, mert úgy gondoltam elég volt: rengeteg élmény, áldozat és 94 érem volt a hátam mögött. Kétszer elszakadt a bokaszalagom, tele voltam a testemről alkotott komplexusokkal és érzelmeimet az evésben vezettem le. Helyre akartam tenni magam és a tanulmányaimat sem szándékoztam feladni újabb elvárásokért cserébe. Az a bizonyos hét hónapnyi kőkemény lelki vívódás, számos munkahelyi és egyetemi elismerés, illetve az önellátó életvitel rádöbbentett, ki is valójában Bucsánszki Linda, milyen elvek és értékek mentén halad a világban. Nem azért tértem vissza, hogy másoknak bizonyítsak, hanem hogy a hátralévő, versenyzéssel tölthető időben teljesen megéljem a bennem lévő lehetőségeket. Az előadások során magammal akarom ragadni a nézőket, hacsak másfél percre is, hogy közvetítsem azt az érzéki összhangot, amelyet én a színpadon minden alkalommal átélek.”

Bucsánszki Linda

Bucsánszki Linda



Habár szemet gyönyörködtető sportág a versenyaerobik, azt sokan elfelejtik, hogy eredetileg a NASA űrhajósai részére dolgozták ki az 1960-as évek végén az Egyesült Államokban, fizikai állapotuk javítására, tehát elsősorban teljesítménysport, nem pedig esztétikai. Linda reméli, hogy következő előadásaival a sport valódi értékét szintén sikerül átadnia.

Az aerobik-csillagnak most is sűrű a beosztása, heti öt alkalommal napi kettő, egy hétvégi napon pedig „csak” egy edzése van. Élvezi a hajnali egy óra futást és a koreográfia tökéletesítéséért végzett, délutáni 2,5-3 óra gyakorlást is, emellett viszont teljes életet él. A mindennapok elengedhetetlen részévé vált az önmagával töltött csendes idő, mellyel feltöltődhet a következő kihívásokra. A versenyző ugyanis a „terepen” szerzett tapasztalataival olimpiai sportpszichológusként szeretne a jövőben dolgozni.