Ötszáz éves szökőárra találtak bizonyítékot Hawaiin

A Hawaii-szigeteken egy óriási víznyelőben felfedezett nagy mennyiségű tengeri hordalék bizonyítja, hogy legalább egy, a történelmi dokumentumokban rögzítetteknél nagyobb szökőár érte a szigeteket, és hasonló katasztrófa ismét bekövetkezhet.

A Geophysical Research Letters folyóiratban megjelent új tanulmány kutatói szerint mintegy 500 éve 9 méter magas vízfal érte a szigetek partjait. Az óriási hullámot az Aleut-szigetek partjainál bekövetkezett, 9,0-s magnitúdójú földrengés váltotta ki. A szökőár kilenckonténernyi óceáni üledéket hagyott Kauain egy víznyelőben.

A szökőár legalább háromszor akkora volt, mint az 1946-os, amelyet Hawaii új keletű történetének legpusztítóbbjaként tartanak nyilván – összegezte az új kutatás, amely a katasztrofális eseményből visszamaradtnak vélt üledékeket vizsgálta meg, és modellekkel mutatta ki, hogyan mehetett végbe a katasztrófa. Az ilyen magnitúdójú cunamik ritkák. Ezerévente egyszer következhet be az Aleut-árok keleti részén ekkora szökőárat kiváltani képes földrengés, vagyis 0,1 százalék az esély arra, hogy bármelyik évben jelentkezzen (ugyanakkora valószínűség, mint amely a 2011-es Tohoku-földrengést jellemezte) – magyarázza Gerald Fryer, hawaii geofizikus, aki nem vett részt a vizsgálatban.

Hawaii-szigetek. (Fotó: NASA/MODIS)

Hawaii-szigetek. (Fotó: NASA/MODIS)



A hawaii lakosoknál generációkon át öröklődtek a kolosszális szökőárakról szóló történetek, ám a lehetséges bizonyítékok először csak a kései 90-es években kerültek elő, amikor David Burney paleoökológus a Makauwahi víznyelőnél – Kauai déli partján fekvő, összeomlott mészkőbarlang - kezdett ásatásokba.

Két méterrel a felszín alatt olyan üledékréteget fedezett fel, amely koralltöredékeket, kagylóhéjakat és ritkás parti homokot tartalmazott, ezek csakis a tengerből származhattak. A víznyelő száját azonban körülbelül 100 méternyi föveny és hét méter magas falak választották el a tengertől. Gyanúja szerint az üledékeket egy hatalmas szökőár hordhatta a helyszínre, elméletét azonban nem tudta alátámasztani.

Az üledékek eredete így a japán Tohoku régiót 2011-ben érő földrengésig rejtélyt képezett. A katasztrófa nyomán hatalmas árhullám csapott le a szárazföldre, 39 méterrel meghaladva a normál tengerszintet. Miután a szökőár így elárasztotta a szigetországot, a kutatók elkezdték megkérdőjelezni Hawaii jelenlegi kiürítési terveit. A térképek ugyanis nagyrészt az 1946-os cunamin alapultak, amelyet az Aleut-szigeteknél bekövetkezett, 8,6-os magnitúdójú földrengés váltott ki, amikor a vízszint csak két és fél méterig emelkedett a Makauwahi víznyelő oldalán.

Rhett Butler, a vizsgálat vezetője elmondta, a japán földrengés nagyobb volt, mint amit a szeizmológusok egyáltalán lehetségesnek hittek. A pusztítás mértékét követve gondolkodni kezdett azon, hogy a kijelölt hawaii evakuációs zónák megfelelő méretűek-e.

Az evakuációs tervek vizsgálatához a szerzők egy hullámmodellt alkalmaztak, hogy előre jelezhessék, hogyan árasztaná el egy szökőár Kauai partvidékét. 9-9,6-os magnitúdójú földrengéseket szimuláltak az aleut-alaszkai szubdukciós zóna – 3400 kilométer hosszú óceáni árok Alaszka déli partja és az Aleut-szigetek vonalán, ahol a csendes-óceáni tektonikus lemez az észak-amerikai lemez alá bukik – mentén.

Hatalmas hullám csap ki a Paseo Nuevo óceánparti sétányra az északnyugat-spanyolországi San Sebastiánban 2008. január 4-én, amikor napok óta viharos az időjárás a térségben. (MTI/EPA/Javier Etxezarreta)

Illusztráció - Hatalmas hullám csap ki a Paseo Nuevo óceánparti sétányra az északnyugat-spanyolországi San Sebastiánban. (MTI/EPA/Javier Etxezarreta)



Kiderült, hogy a Kelet-Aleut-szigetek egyedülálló geometriája a földrengés nyomán támadt szökőárhullámok energiáját legnagyobbrészt egyenesen a Hawaii-szigetek felé terelné. Az áradásos modellek arról tanúskodtak, hogy egy 9-es magnitúdónál nagyobb földrengés a megfelelő helyen mintegy 9 méter magas vízszintet támasztana a parton, ami már könnyen átcsap az üledékeket nyújtó Makauwahi víznyelő falán.

A kutatók radiokarbon kormeghatározású tengeri üledékeket alkalmaztak, ezeket az alaszkai Szedanka-szigetről, valamint Kanada és az Egyesült Államok nyugati partja mentén elterülő régióból gyűjtötték be, koruk megegyezik a Makauwahi-üledékekével, így arról tanúskodik, hogy mindhárom üledékfajta ugyanazon szökőár eredménye lehet, és alátámasztja a katasztrófa valószínűségét – írják a kutatók tanulmányukban.

Robert Witter, az Amerikai Földmérő Hivatal geológusa, aki nem vett részt a tanulmányban, kifejtette, a szerzők tökéletesen összefűzték a geológiai bizonyítékokat, az antropológiai információkat és a geofizikai modelleket, és olyan eredményt kaptak, mely a geológusoknak letaglózó, míg a hawaiiaknak félelmetes. Hozzátette, a kauai víznyelő alapján lehetséges, hogy több száz évvel ezelőtt hatalmas szökőár érte a szigeteket, azt viszont csupán radiokarbonos kormeghatározással nehéz megállapítani, hogy mindhárom helyszín ugyanazt a katasztrofális eseményt szenvedte-e el.

Fryer bízik benne, több bizonyítékot találnak az óriási cunamira, ami megerősíti, hogy a nem túl távoli múltban ilyen magnitúdójú események rázták meg a szigetláncot. Olyannyira hisz ebben, hogy Honolulu hatóságaival együttműködésben át is szerkesztette az ilyen események eshetőségére szánt kiürítési terveket. Az új térképek bizonyos régiókban megduplázzák az evakuációs terület nagyságát.